A napokban több ismerősöm Facebook oldalán szembe jött velem egy Luther idézet, amit a komment szerint akár ma is írhatott volna.

Egész pontosan ez:

  Mivel a Luther-regény írása során nem kevés Luthernek tulajdonított idézettel és tettel találkoztam, amikről kiderült, hogy nem igazak vagy nem úgy igazak (a tételkiszögezéstől kezdve az almafaültetésig), a fenti idézetet olvasva is bejelzett a kételkedésméterem. Főleg, hogy Shakespeare óta tudhatjuk, hogy a facebook-os idézetek nem mindig hitelesek. Egész pontosan a „magam pedig fertőtlenítek” fordulaton akadt meg a szemem. Fertőtlenít? Mit? Mivel? Hogyan? Miért? Abban a korban – és még később is – éppen csak sejtették, hogy bizonyos járványos betegségek honnan jönnek, hogy működnek, de leginkább csak találgattak. Még talán az „Isten büntetése” volt a legpontosabb, illetve az, hogy valahogy a rossz levegővel kapcsolták össze. (A pestisdoktorok álarca is illatszerekkel volt tömve, ha merő véletlenségből kiszűrt valamit, az a nem tervezett mellékhatása volt csupán.)

 Szóval Luther fertőtlenít és közben szociális távolságot tart. A fordításban a „szomszéd” valószínűleg a „felebarát” lesz, de ez most a téma szempontból lényegtelen. A fő kérdés: Luther idézet vagy sem? Ha nem az, végül is az is belefér, ha csak egy ember mos gyakrabban kezet azért, mert olvasott egy kitalált vagy torzított Luther-idézetet, már tettek valamit a posztolók és megosztók a jelenlegi helyzet javításáért; de ennek ellenére érdekelt a dolog és kicsit beolajozva a 2018 óta berozsdásodott Luthernyomozó-apparátusomat, nekiláttam kideríteni.

(Igen, egyszerűbb lenne, ha megadták volna az idézet forrását, de közösségi médiáról van szó, na meg nem az első eset lenne, hogy Luther esetében megfordul a bizonyítási eljárás normál menete, nem egyszer hallottam, hogy bizonyítsam be, hogy nem szögezte ki a tételeket.)

 Első körben megnéztem, létezett-e a címzett, Johann Heß. Igen, létezett és mind életkorban, mind oldalban olyan helyet foglalt el, hogy akár írhattak is neki ilyet.

 Második kör: 1527, pestis. (Akkoriban pestisnek hívtak minden komolyabb járványos betegséget.) Ez mondjuk könnyű volt, mert a regényemben is említem az 1527-es fejezetben, így:

 „Wittenberg szinte üressé vált az egyetem és a mindig harsány és fegyelmezetlen diákság nélkül. A pestis nem dühöngött annyira, mint ahogy várták, de azért napról-napra érkeztek róla hírek: már nemcsak a falakon kívül élő parasztokat és az Elba partján lakó halászokat gyötörte, hanem egyre több polgárt is elért a városban. A régi ferences kolostorban kialakított ispotály is megtelt betegekkel, de leginkább azért, mert keveseket vittek át onnan a temetőbe, és a gyógyulások húzódtak el a vártnál jobban.

A kiürül, beteg és gyászoló város Martint is sokszor búskomorságba taszította, amiből nem tudott teljesen kilábalni. Teste is különféle fájdalmakkal támadta: lüktettek az erek a lábában, felpuffadt a hasa, máskor füle zúgott… Hiába élt évekig szinte egyedül a Fekete Kolostorban, hamar hozzászokott ahhoz, hogy házasságuk után Käthe megtöltötte élettel és emberekkel a falakat. Nemcsak kosztos diákokat fogadott, hanem segítőt is a háztartás mindennapi feladataihoz, a menyegző után egy évvel megszülte a kis Hanzit, Martin elsőszülöttjét, aki ráadásul fiú lett, így felvehette nagyapja nevét, nem kis örömet okozva a mansfeldi Luther-házban.

Most azonban az egyetem elmenekülésével újra egészen üressé vált az épület.”

(Luther 2. Az igazság és az élet, 426. oldal)

 Ez is rendben. De az évek alatt kifejlődött gyanakvásom csak erősebb lett: egy jó álidézethez kell valóságalap. Legyen meg a levél maga és abból is a konkrét idézet, lehetőleg forrással.

 Az idézet fordítása miatt (szomszéd) gondoltam, hogy nem hivatalos, szöveggondozott fordításból származik, de a magyar nyelven legteljesebb Luther-levélgyűjteményt azért fellapoztam. (Ez is csak töredéke a levelezésének). Johann Heß (Hess változatban) három helyen szerepel a névjegyzékben, de egyik sem hozzá írt levelet takar, épp csak utal rá.

Következő körben az interneten kerestem angol nyelvű forrásokra, Wittenberg, 1527, plague kulcsszavakkal. Hamar találtam is valamit: About Martin Luther's Letter on the Plague.

Chris Gerz terjedelmes cikke pont onnan indul ki, ahol én is kezdtem: a Facebookon látta terjedni ezt a Luther idézetet, amit a Vuhani kitörés után tett ki valaki és kezdtek megosztani mások. Azonban az idézetet valósnak tartja és inkább a szövegkörnyezetét elemzi, hivatás és család szempontjából. Az idézetben, miközben Luther szociális távolságot tart, a fejedelem parancsa ellenére Wittenbergben marad és ezzel a családját is kiteszi a pestisnek – nem tudjuk biztosan, de fia betegsége és lánya halála (vele felesége egészségének leromlása) talán köthető is ide. Így, miközben a Facebook idézet a járvány idején felelős magatartás felé mutat, az eredeti helyzet valahol egy családapa felelőtlensége is a szó szoros értelmében véve, vagy, ha másképp értelmezzük, egy lelkipásztor bátorsága és önfeláldozása. (Bár ez esetben nem magát áldozta fel.) A történelem általában bonyolultabb, mint amit egy pár soros idézetben le lehetne fedni.

 De hol a levél és maga az idézet? A cikkből nyert linkkel és új keresőszavakkal meg is találtam angol fordításban, az eredeti német forrásgyűjteményekre hivatkozva (oda már nem mentem utána).

  Maga a levél itt olvasható, ha valakinek sok ideje van, akkoriban megadták a módját terjedelemben (is).

 Az idézet angolul belőle:

 You ought to think this way: “Very well, by God’s decree the enemy has sent us poison and deadly offal. Therefore I shall ask God mercifully to protect us. Then I shall fumigate, help purify the air, administer medicine, and take it. I shall avoid places and persons where my presence is not needed in order not to become contaminated and thus perchance infect and pollute others, and so cause their death as a result of my negligence. If God should wish to take me, he will surely find me and I have done what he has expected of me and so I am not responsible for either my own death or the death of others. If my neighbor needs me, however, I shall not avoid place or person but will go freely, as stated above.

 (A pdf 6. oldala, az első oszlop végén.) Más helyről, a forrásokkal.

 A fordítás viszonylag pontos és igen, a szó, amire felfigyeltem (fertőtlenítés) az a „fumigate”, a korabeli viszonyok között a füstölés. Ruhákat, küldeményeket, köztük leveleket is füst fölé tartottak, hogy kihajtsák belőle a rossz levegőt, amit fertőzőnek tartottak. Fertőtlenítésnek nem hiszem, hogy jó volt, de maga a cselekvésminta hasonló ahhoz, amit mi csinálunk a kézfertőtlenítő géllel meg egyebekkel, beleférhet a fordítói szabadságba.

Összefoglalva: a Facebookon terjedő Luther-idézet valós és a szövegkörnyezetéből kiemelve valóban hasonlít ahhoz, ami a mostani járványidőszakban a pánikot kerülő, de felelős magatartásra emlékeztet, de a korabeli helyzetben inkább egy olyan dilemmáról szól, amivel a hivatását és családját egyaránt fontosnak tartó, ismert és ezért sokak által utánzott embernek kellett szembenéznie. Nehéz megmondani, jól döntött-e.

 „Épp gyülekezeti ügyeket beszéltek át Bugenhagennel, mikor Käthére rátört a vajúdás, és lelkésztársa itt ragadt. Martin nem örült neki, mert lelki támasz helyett baljós előjelnek vette: Hannát, Bugenhagen testvérét pár napja temették el holtan született gyermekével együtt. Az asszony a szülés előtt kapta el a pestist, az orvosok már azon gondolkodtak, hogy a római császárok módjára kivágják belőle a gyereket, de végül elkéstek. Bugenhagen pedig most a maga gyászával ült itt Martin házában, miközben Käthe, akin talán a pestis jegyei voltak, talán nem, fájdalmasan üvöltve vajúdott, hiába zárta el a bába vastag függönyök és bereteszelt ajtók mögé.”

(Luther 2. Az igazság és az élet, 433. oldal)

A maszkos Luther képének forrása ide kattintva.