Az egészséges rivalizálásban nincs semmi rossz

BRANDON HACKETT (MARKOVICS BOTOND) ELSŐ KÖNYVEIRŐL, A SCI-FI ESZKÖZTÁRRÓL ÉS EGY ELHATALMASODÓ KÉNYSZERRŐL


Scifi.hu: Megjelent "Az Ötödik gyarmat" című regény, ami fél éven belül gyakorlatilag a harmadik Brandon Hackett kötet a Cherubion kiadónál. Meglehetősen erős kezdés egy olyan írótól, akivel eddig még nem nagyon találkozhattunk…



Brandon Hackett: Tavasz óta én is csak kapkodom a fejem. Amikor bekerültem a Cherubionos íróstábba, Nemes Istvánnal azt beszéltük meg, hogy a májusi antológiában fogok először szerepelni egy - esetleg, ha marad hely -, akkor két novellával. Aztán a sors úgy hozta, hogy pont a halhatatlansággal, a halállal kapcsolatos írások gyűltek össze, így egyszerre azon vettem észre magam, hogy mind a négy, addig befejezett "Én, a halhatatlan" sorozatba tartozó történetem megjelent, és címadó novellákként az antológia gerincét is alkották. De ezt az antológiát én nem nevezném 'Brandon Hackett kötetnek', maximum félnek, hiszen egyéb, kiváló írások is szerepelnek benne, többek között az időközben már négyszeres Zsoldos Péter díjas író, Bán János tollából.

A kiadói tervek szerint szeptemberben megjelent "A Negyedik gyarmat" című regényem, önálló kötetként. Miközben nyáron átírtam, átjavítottam, többször megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne, ha egy-két hónapra rá a ciklus már elkészült második és egyben lezáró kötete is eljutna az olvasókhoz. De ez akkor még csak ábránd volt, egészen addig, amíg Nemes István el nem olvasta a Negyedik Gyarmatot, és kíváncsi nem lett a folytatásra. Év végére eredetileg egy sci-fi antológia volt betervezve, de a Cherubionos írók szűk fantasy-s határidői révén ismét rám mosolygott a szerencse, és antológia helyett "Az Ötödik gyarmat" lépett elő következő Science Fiction Exklúziv kötetté. Bízom benne, hogy ezzel az olvasók jártak a legjobban, hiszen ezúttal nem kellett hosszú hónapokat várniuk egy újabb kétkötetes ciklus második részének megjelenésére.

Azt azonban kihangsúlyoznám, hogy a halhatatlanos novellákat és a két Gyarmatbirodalmas regényt nem mostanában írtam, lehetetlenség is lenne ilyen rövid idő alatt ennyi mindent megírni. A Negyedik gyarmat első változata például két éve született, Az Ötödik gyarmat nagyjából másfél éve, és köztük elszórva írtam a halhatatlanos történeteket.

Emellett idén, másik álnév alatt, más műfajban is megjelent egy könyvem, egy misztikus thriller, "Lélekvesztő" címmel a Kalandor kiadó gondozásában. Ez volt az első önálló, nyomtatásban napvilágot látott regényem.

Így utólag belegondolva, tényleg mozgalmas év volt.



Scifi.hu: Miért telt el két év a Negyedik gyarmat megszületése és a megjelenése között? Csak most kezdtél el kiadót keresni, vagy ennyi az átfutási idő? Mennyit kellett "dolgoznod", mire eljutottál idáig?



Brandon Hackett: "A Negyedik Gyarmat" megírása után meglepően hamar, 3 hónap elteltével találtam

kiadót, és fél évig úgy is volt, hogy megjelentetik, de türelmetlenségem meghozta a gyümölcsét, és elálltak a kiadástól. Érdekes és tanulságos eset volt. Ezt azonban mai szemmel nézve egyáltalán nem bánom, ugyanis az akkori, korai verzió még fésületlen és kezdetleges volt, ma valószínűleg szégyenkeznék, ha abban a formában megjelent volna. A kiadókeresés nem könnyű, főleg a mai piaci viszonyok között. Türelem kell hozzá, és kitartás, akár egy könyv megírásához. Valamint nagy adag szerencse.



Scifi.hu:A három kötetből – vagy ha jobban tetszik, a kettő és félből - egy meglehetősen összetett és kidolgozott háttérvilág bontakozik ki. Hogyan alakult ez ki, tudatosan nekiültél és megtervezted, vagy hosszú idő alatt, mintegy magától? Mik a fő jellemzői, hogy mutatnád be annak, aki még nem olvasta egyik írásodat se?



Brandon Hackett: Valóban, ez egy összetett háttérvilág, amely több különálló ötlet, történetvonal, regényciklus összedolgozásából született. Természetesen, amikor megérett rá, leültem, és megterveztem a főbb összefüggéseket, a megírandó történetek vázát, és hogy honnan hová akarok eljutni, de az újabb ötletek hozzáadása és a finomítás mind a mai napig zajlik. A koncepcióm szerint először három különálló ciklust írok meg, amelyek csak motívumokban, és apróbb részletekben kötődnek egymáshoz. Mindegyik önállóan élvezhető, és lezárt egészet alkot. Én ezt a három ciklust a világ "pilléreinek" nevezem.

Az egyik az "Én, a halhatatlan" ciklus hat története (az Én, a halhatatlan című antológiában ebből már megjelent négy), a második a Gyarmatbirodalom ciklus két regénye, "A Negyedik gyarmat" és "Az Ötödik gyarmat", a harmadik pedig az "Erdőhold" ciklus két regénye. Ha megjelentek, összekapcsolom a három történetszálat, és onnantól elkezdem megválaszolni az addigi regényekben felvillantott rejtélyeket, kérdéseket. Azt azonban ki kell hangsúlyoznom, hogy ez nem egy "végtelenített" sorozat lesz, és inkább nevezném regényciklusnak, mint sorozatnak. Nem akarom, hogy mellékágakat növesszen, és csak egy-egy újabb kaland kedvéért folytatódjon. Kizárólag a fővonalra szeretnék koncentrálni, és a három "pillér" összekapcsolása után nagyjából öt-hat önálló és kerek történetű regénnyel le is fogom zárni a teljes világot.



Scifi.hu: Milyen mértékben kötődik az "Erdőhold" a gyarmatokhoz? Felfogható "Az Ötödik gyarmat" folytatásaként?



Brandon Hackett: Semmiképpen nem folytatása, mivel az Ötödik gyarmat lezárja ezt a történetszálat. Az Erdőhold közel két évezreddel később játszódik, és abszolút önálló történet. Azonban ismét a wanctenek játsszák a központi szerepet, nem egy ismerős név fog visszaköszönni kései leszármazottak képében. Az "Erdőholdat" egy nagy ívű, epikus műnek szánom, rendkívül részletesen kidolgozott és talán mondhatom, hogy egy több szempontból egyedi világgal, "Az Ötödik Gyarmathoz" hasonlatos cselekményességgel, ugyanakkor elgondolkodtató, mély mondanivalóval. Remélem, sikerül majd megjelenítenem, és betűk formájában életre keltenem a fejemben élő a történetet és ezt a számomra varázslatos világot.



Scifi.hu: Milyen érzés volt egy-két évvel ezelőtt írt művedet "új" regényként viszontlátni nyomtatásban? Mennyire voltál elégedett vele, s mit alakítanál ma már másképp rajta?



Brandon Hackett: Nehéz megfogalmazni, hogy milyen érzés. Ezt tényleg megtapasztalni kell. Amennyire lehetett, a megjelenés előtt átalakítottam őket, de ha ma írnám meg, pl. "A Negyedik gyarmatot", biztosan más lenne. Elsősorban a háttér és a részletek kidolgozása változna, feltehetőleg dramaturgiailag is. És sokkal több mélységet tennék bele.



Scifi.hu: Miért pont a sci-fi-t választottad, amikor írásra adtad a fejed?



Brandon Hackett: Az én történetem meglehetősen átlagos, és gyakran előfordul a sci-fi írók között. Egy szép napon, 6-7 évesen beültem a moziba egy bizonyos Csillagok Háborúja című filmre... És ez megváltoztatott mindent. Azért annyit még hozzáteszek, hogy 10 éves koromban megint beültem a moziba, és videóról projektorral kivetítve megnéztem egy bizonyos Dűne című filmet is, aztán gyorsan elolvastam a könyvet, és innentől végképp menthetetlen lettem.



Scifi.hu: Egy fórumban azt írtad, hogy szinte már mindent megírtak a sci-fi-ben, s egy író gyakran nem is tudhatja, honnan származik az a "klisé", amit használ. Ez mit jelent? Nincsenek már új lehetőségek a sci-fi-ben? Vagy ha vannak, akkor hol és mik?



Brandon Hackett: Mára kialakult egy tág eszköztár, amellyel a sci-fi írók dolgoznak, és meglehetősen könnyű belefutni olyan ötletekbe, amit valaki más már megírt valamilyen formában. De így van ez sok más irodalmi területen is. Azonban, attól, hogy egy ötletet valaki már felhasznált, a lehetőség még megvan rá, hogy más aspektusból, más környezetbe átültetve, mégis újat alkossunk.

És természetesen vannak még bőven kiaknázatlan lehetőségek, minden csak fantázia és képzelőerő kérdése.



Scifi.hu: Kaptál visszajelzéseket, s ha igen, milyeneket? Mennyire tartod fontosnak őket? Íróként mit gondolsz, mi a kritika szerepe?



Brandon Hackett: Kaptam, és meglepő módon főleg pozitív visszajelzések érkeztek ismeretlenektől internetes fórumokon. És ez tényleg jó érzés, ezen felül fontos is, hogy tudjam, másnak is tetszik, amit kitalálok, megírok, és azért is, hogy következtetni tudjak a helyes irányra, hogy hol hibáztam, min lehetne javítani az elkövetkezendőkben. Ebben minden kritika, vagy vélemény nagy segítséget jelent. Persze nem mindegy, hogy milyen is az a kritika. Én úgy tartom, hogy a kritikának akkor van értelme, ha építő jelleggel születik, nem pedig rombol. Eddig szerencsére csak építő jellegű véleményekkel találkoztam.



Scifi.hu: Mit csinálsz, ha nem írsz?



Brandon Hackett: Együtt vagyok a kedvesemmel, dolgozom, olvasok, pihenek, sportolok.



Scifi.hu: Lehet tudni, hogy mi a foglalkozásod, vagy ez "szakmai" titok?



Brandon Hackett: Közgazdász vagyok.



Scifi.hu: A "Hetedik hadúr" említ egy megjelenés álló Dark Space regényt tőled, a "Magánháborút". Hogyan kerül Brandon Hackett a Dark Space világába?



Brandon Hackett: A Dark Space a Cherubion kiadó által tavasszal indított új sci-fi sorozat a Kim Lancehagen által teremtett komor hangulatú, érdekes és egyedi hangulatú világban. A tervek alapján több író működik majd közre a sorozatban, ezek egyike lettem én. Mivel "A Birodalmi sas" olvasása alatt támadt egy ötletem, egyeztetéseket követően megbeszéltük, hogy megírom.



Scifi.hu: Mit tudtatunk erről a készülő regényről? Esetleg pár távolabbi terv?



Brandon Hackett: A "Magánháború" nagyban épül Kim Lancehagen kétkötetes sorozatindító regényére, egyik szereplőjének, Sol Orfanne kapitánynőnek rejtélyes múltját és sötét jövőjét meséli el, mintegy keretbe foglalva "A Birodalmi sast" és "A Hetedik hadúrt". 2003 tavaszán várható a megjelenése.

Előtte, a február tájékára tervezett sci-fi antológiában megjelenik a következő halhatatlanos történet, ezúttal egy regény, amelyben az előző négy történetre is visszaható események történnek, és fény derül egy sor titokra a halhatatlanokkal kapcsolatban.

Néhány napja fejeztem be a "Városbolygó" című cyber regényemet, amely a XXIII. századi túlnépesedett Yorkcityben játszódik, ennek megjelenése a kiadói tervektől függ. Ami azonban biztos, hogy jövőre a két Erdőhold regényt fogom megírni.



Scifi.hu: Nehéz egy másik író által kitalált világba írni? A "Magánháború" mennyire lesz Dark Space és mennyire lesz Brandon Hackett regény?



Brandon Hackett: Azt nem tudom, hogy más hogyan vélekedik erről, de én már most, a munka kezdetén látom, hogy nehéz lesz. A történet megvan, de beleültetni a Dark Space világ hangulatába, úgy hogy ne lógjon ki a többi regény közül, na ez már nem olyan egyszerű. Mindenképpen Dark Space regény lesz, hiszen ebbe a sorozatba illeszkedik. És Brandon Hackett regény is lesz, hiszen én írom. :-)



Scifi.hu: Olyan híreket is hallani, hogy film készül az egyik írásod alapján…



Brandon Hackett: Hallani, bár ez még nagyon kezdeti stádiumban lévő projekt. Egy finnországi, magyar gyökerekkel rendelkező csapat választotta ki egy átdolgozott novellámat, hogy angol nyelvű, fesztiválokra szánt rövidfilmet készítsen belőle. A forgatókönyvet már elkészítettük, a filmes munka tudomásom szerint mostanában kezdődik, kíváncsian várom a fejleményeket.



Scifi.hu: "Pályakezdő", pár könyves íróként milyen a kapcsolatod a már befutott írókkal, a hazai sci-fi jelentősebb művelőivel? Ők hogy viszonyulnak hozzád, és te hozzájuk? Mi a jellemzőbb, a rivalizálás vagy az egymás segítése?



Brandon Hackett: Többségüket személyesen ismerem, néhányukat csak névről. Vannak, akiktől sokat tanultam, ezért nagyon hálás is vagyok az illetőknek. Azt, hogy ők hogyan viszonyulnak hozzám, nem én vagyok hivatott megmondani. Szerintem egy egészséges rivalizálásban nincs semmi rossz, hiszen, ha elolvasok egy színvonalas sci-fi regényt, az engem csak még jobb történetek kiagyalására, megírására ösztönöz. És nyilván, hogy segítjük is egymást, már amennyire a lehetőségekből telik.



Scifi.hu: Az "Én, a halhatatlan" antológia megjelenésének első évfordulóján már legalább öt kötetnek lesz nem kevés köze hozzád. A későbbiekben is tartani fogod ezt a tempót? Tényleg, hogy érzed, hány "könyv" van még benned?



Brandon Hackett: A tempót most sem tartom, hiszen képtelen lennék ennyit írni egy év alatt, ahogy a megjelent könyvek esetében sem így történt. Ez most egy érdekes időszak, ugyanis az évek során már többé-kevésbé befejezett történetek átdolgozása kevesebb időt vett igénybe, mint a megírásuk. A későbbiekben ez vissza fog állni évi 2-3 könyves arányra.

Hogy hány könyv van bennem? Erre azért nehéz válaszolni, mert folyamatosan keletkeznek új ötletek. Több írótársamtól hallottam, hogy száz, sőt, több száz regényötlete van, nálam úgy tűnik ez kicsit másként működik. Ugyanis a korai éveimmel ellentétben most már meglehetősen nagy százalékkal szelektálok, és csak a leges-legjobb ötletek maradnak meg. Jelenleg megközelítőleg 20-25 könyv "motoszkál" a fejemben, némelyik jobban, de van, amelyik még csak nagyon haloványan. Ennyi az elkövetkező évekre bőven elég, és ahogy megírásra kerülnek, úgyis lesznek újabbak.

Ami gondot jelenthet, egy egyre inkább elhatalmasodó kényszer, hogy csak olyasmibe vágjak bele, amiből valami maradandó dolog születhet, és ez szűkítheti a kört. Nem egyszerű elvárás ez magammal szemben. Jelen pillanatban úgy gondolom, hogy talán (de tényleg csak talán) az "Erdőhold" lehet az, ami a közeljövőben maradéktalanul megfelelhet az elvárásaimnak, de ez csak akkor derül ki, ha már befejeztem.



(www.scifi.hu, 2003)



 

Címkék: interjumasokkal