Bolond ember, hülye macska

PHILIP K. DICK: VALIS
Agave, 2004

„Nincs Isten, mondja a bolond ember az ő szívében”, olvashatjuk a Zsoltárok könyvében (53,2). De a Valist olvasva az a gyanú támadhat bennünk, hogy a másik véglet sem zárja ki a bolondságot. Horselover Fat, egy bolond ugyanis szenvedélyesen keresi Istent, vagy azt, amit jobb híján annak nevez, s aki-ami belenyúlt az életébe. Keresi a múltjában, jelenében, jövőjében, családjában és idegenekben, otthonában és egy elmegyógyintézetben, barátaival és ismeretlenekkel. Bár az is kérdéses, hogy a „bolondság” jó szó-e arra, amivel a regényben találkozunk. Igaz, maga az elbeszélő (aki furcsa mód egyszerre a szerzője és főszereplője is a könyvnek) is kijelenti, hogy Fat-nek besült az agya. De később felmerül az is, hogy maga a világ irracionális, s talán az a bolond, aki normális, s az a normális, aki a bolond. Vagy mégse. Vagy mégis. Vagy ki tudja. Mindenesetre aki választ akar kapni erre a kérdésre (vagy bármilyen kérdésre), az ne ebben a könyvben keresse.

Banális kijelentés, de nem tudom jobban megfogalmazni: a Valis nem egy szokványos regény. Nem csak azon lehet vitatkozni, hogy sci-fi-e, hanem még azon is, hogy egyáltalán regénynek tekinthető-e? Vannak persze szereplői, cselekménye is, de mind mennyiségileg, mind hangsúlyaiban a szöveg többségét a teológiai-filozófiai eszmefuttatások adják. Akárcsak egyes ókori filozófiai művekben, ott is találkozunk szereplőkkel, párbeszéddel, mégsem tekinthetők fikciónak, jelen esetben regénynek. Nos, a Valis ez is, az is. Annyi bizonyos, hogy olvashatóságát és emészthetőségét tekintve közelebb áll a filozófiai művekhez, mint a sci-fi irodalomhoz. Mi több, részletes névmutató, forrásjegyzék s szokatlanul sok utószó teszi teljessé a kötetet, segítve az olvasó eligazodását. Feltéve, hogy el lehet igazodni egyáltalán.

„Figyelmesebben nézve rájöttem, hogy a felszínen a filmnek az égvilágon semmi értelme”, vallja be a szerző-főszereplő a Valis című filmmel kapcsolatban (155.old). Szerintem ez ugyanúgy igaz az azonos címet viselő regényre is. Tele van tömve olyan dolgokkal, amit az ember igazából nem tud hova tenni, s az eligazodást segítő vezérfonál helyett csak még több besorolhatatlan dolgot kapunk. Na és persze válaszokat, amikről csak az a biztos, hogy nem válaszok.

Személyes kedvencem az, amit az a szereplő kap, aki kedvenc macskájának halálát kéri számon Istentől, legalábbis attól a szereplőtől, akinek mintha lenne valami köze Istenhez. A macska halála ugyanis Istennel való szembenállásának az oka s szinte célja lett számára. A válasz pedig: „Azt mondta, hogy a döglött macskám… a döglött macskám hülye volt!” (209. old.) De hát valóban, mit lehet mondani egy macskára, ami szándékosan egy kocsi alá veti magát?

Nagyszerű válasz tehát, és mégsem az, hiszen a világban jelen levő szenvedést (minek szimbóluma lett a macska, legyen bármilyen hülye is) ezzel nem lehet megválaszolni. Kicsit hasonló a helyzet, mint az Ubik-ban volt (mi is az az Ubik?), csak még rosszabb. Mindössze annyi a biztos, hogy valami történt. De hogy kivel, mikor, miért, ki által… Néha felbukkan egy-egy kapaszkodó, de mielőtt túlságosan megörülnénk neki, el is tűnik.

Talán félre is tehetnénk az egészet, mint egy nem teljesen normális elme teljesen nem normális termékét, ha nem tudnánk meg, hogy a Valis építőelemei közt alig található kitalált dolog. Dick saját naplójegyzeteiből, elképzeléseiből, de ami még hátborzongatóbb, élete eseményeiből merít. Az, hogy valakinek a gondolatai zavarosak, az egy dolog, de mikor megtudjuk, hogy a regényben leírt, s gyakorlatilag racionálisan megmagyarázhatatlan események valóban megtörténtek, önkéntelenül is félve nézünk körül a saját házunk táján. Hiszen Dick is ezen a világon élt – már ha létezik olyan egyáltalán, hogy „ezen világ”…

Valami történt, történik tehát, nem csak a regény főszereplőjével, Horselover Fat-el és írójával, Philip K. Dick-kel, hanem velünk is, az olvasókkal. Valami történt, történik, s nyomaiban vizsgálható. Közvetlenül nem – talán jobb is ez nekünk. De mivel nem csak olvasói, hanem létezői mivoltunkban is érintettek vagyunk, nem célszerű közömbösen elmennünk a Valis mellett, legyen az bármi, legyen az bármilyen. Mindez igaz a könyvre is, ami talán az egyik legmélyebb sci-fi, ami mostanában itthon megjelent. Szerzőjének kedveltsége, mélysége, a megszokott színvonalas borítója s a bevezető reklámkampány ellenére is csak titokban lehet remélni, hogy széles körben tetszést fog aratni. Túlságosan kilép a megszokott sablonokból, szétfeszíti a kereteket s sci-fi-ben szokatlan tartalommal terheli meg az elbeszélését.

Bár ki tudja? A regénybeli Valis filmre is sokan váltottak jegyet…



2004-09-17

www.sf.hu


 

Címkék: recenzio