Ellenérdek - részlet

A könyv főoldala, letöltése.

 

7.


- A rohadt életbe, Gnokz! – Pnak érezte, hogy valósággal tüskeként meredezik a bundája a tarkója körül. – Egy ilyen gyenge mesével akarnak megetetni!
Gnokz óvatosan újabb hasábot helyezett a tűzre, a vidáman lobogó lángok megvilágították a nyitott tűztér előtt gubbasztó két tnop arcát.
- És ha mégis ez történt? – vetette fel óvatosan. – Azért annyira banális ez az egész, mert egész egyszerűen ez történt? Tényleg sorozatban potyogtak le azok az autók egész Tnopján, ezt nem a belső ellenőrzés találta ki! Vagy szerinted azokat is ők verték le az égből, csak hogy jól mutasson Hnais halálának kivizsgálásához csatolva, amit egyébként sem mutatnak meg senkinek?
- Nekem megmutatták.
- Mert te hozzátartozó vagy. Meg különben is túl nagy a pofád. Ennyi. Bele is nyúlhattak volna az agyadba, hogy elfelejtsd, valójában érdekel, mi történt Hnaissal… Bevallom őszintén, én a helyükben ezt tettem volna.
Pnak felhúzta a térdeit, s orrát a két bütyök közé nyomva gubbasztott. Gnokz nézte egy darabig, majd óvatosan kinyúlt s karmaival visszanyomta Pnak felborzolódott szőrszálait a tarkóján.
- A fenébe is, Pnak – suttogta -, el nem tudok képzelni nagyobb marhaságot annál, amit csinálsz.
- Miért lenne marhaság, hogy tisztán akarok látni Hnaissal kapcsolatban?
- Te ne tudsz leszakadni erről a témáról – karcolta meg egy kicsit Pnak bőrét Gnokz. – Arról beszélek, hogy lelépsz tőlünk. Pár napja vagy csak magad, de máris kezdesz aggasztani. Ha meg rátapasztanak valami idióta politikusra, még ennél is magányosabb leszel. A végén visszapakolnak az agyszerverbe, hogy valamit összekaparjanak a maradékaidból.
- Épp miattatok vagyok ilyen.
- Akarsz beszélni róla? – villantotta ki gömbölyded fogait Gnokz, a tűz vöröses fénye megcsillant rajtuk.
- El fogok menni az Emberkutató Központba – közölte Pnak.
- Te hülye vagy, Pnak.
- Elkísérsz?
- Mondom, hogy hülye vagy. Felügyeletföldön akarsz minősített területre menni engedély nélkül?
- Kíváncsi vagyok, milyen indokkal fordítanának vissza.
- Egyszerűen arra ébrednél pár nap múlva, hogy gőzöd nincs, hogy kerültél az ágyadba és miért olyan kedves veled az agyszerver.
- Hm – mormolta Pnak.
Gnokz egy teleszkópos rúddal megpiszkálta a tüzet, majd hátradőlt a padlóra terített puha műbundán. Szeme sarkából látta, hogy Pnak még mindig úgy ül, mintha karót nyelt volna.
- Majd reggel átgondoljuk – mondta neki. – Egy csomó ideig ott dolgoztál, alapesetben jogod van oda belépni. Majd valami másra fogjuk. Mit szólsz hozzá?
- Vagyis elkísérsz?
- Ja. Megpróbálom. Ha egy kicsit felengedsz végre. Akár itt is aludhatsz.
Pnak bundája végre visszaereszkedett a bőrére.
- Az célszerű lenne? – kérdezte halkan.
- A legcélszerűbb, ami most eszembe jut – villantotta ki a fogait Gnokz. Pnak sokáig habozott, majd végül óvatosan Gnokz mellé ereszkedett. Nedvesedő orra bizonytalanul simított Gnokz régről jól ismert bundájába, majd a tűz vörösen pattogó fénye elborított mindent.


Arra ébredt, hogy fázik. Kelletlenül mélyebbre fúrta magát a nehéz műbundába, majd álmos szemekkel a hamuval tele kandallóra sandított. Gnokz illata belengte a sarkot, de ő maga nem volt sehol.
Pnak nagyot nyögve fordult a hátára. Nem aludt túl jól, a hajó finom mozgása mindig felébresztette, túlságosan élesre volt állítva az idegrendszere. A végén mégis gyanúsan kedves lesz hozzá az agyszerver? A fenébe…
Ledobta magáról a műbundát s megrázkódott a hűvös, párás tengeri levegőtől. A csuklómodulja diszkréten bejelentkezett, pár alapvető információt közölt vele s érdeklődött, hogy szüksége van-e valamire. Pnak tudat alá hessegette a modult, majd kis tájékozódás után elindult a fedélzet felé. A modul gyengéd hőburkot növesztett köré, amint kilépett a szabad levegőre. Gnokz a hajó orrában állt s Felügyeletföld kékesen derengő partjait nézte.
- Hali – szólt hátra Pnaknak. – Jól bírtad.
- Nem érzem magam pihentebbnek.
- Majd eljön az is.
Úgy tűnt, mintha Gnokz az eget kémlelné.
- Várunk valakit? – érdeklődött Pnak.
- Az egységet – felelte Gnokz. – Ellátogatunk az Emberkutató Intézetbe.
- Az egész egységgel? – csodálkozott Pnak.
- Ja. Így szereztem engedélyt. Az agyszerver is jó ötletnek találta. Az emberkutatóktól kerültél hozzánk, s most, hogy kilépsz tőlünk, segíteni fog, ha csapatként odamegyünk, ahol a közös pályafutásunk kezdődött.
- Ezt jó ötletnek találta az agyszerver? – hitetlenkedett Pnak. – Ilyen ósdi módszert?
- Valószínűleg tisztában van vele, hogy már túl sokszor nyúlkáltak bele az agyadba. Már csak azért is, mert ő csinálta.
- Annyira még nem vagyok szétcseszve – lépett mellé Pnak. Egy pillanatra összeért a válluk, de az éjszakai együttlétük ellenére kellemetlennek bizonyult az érintés.
- Ezt sose lehet tudni – cukkolta Gnokz. – Az sose jó, ha az agyszerver túl kedves hozzád…
A szárazföld felett megjelent egy apró kékes pötty, majd hamarosan egy civilnek álcázott Igazságegység cirkálóvá nőtt. Komolyabb egységnek számított, mint amit a legutóbbi küldetésükön használtak, Tnopján a Felügyelet mindent a lehető legkomolyabban vett. Főleg most, hogy a Felügyelet és a Kormány évszázados játszmájába beszállt harmadik félként az emberek Szövetségi Állama, s még nem tudták, hogy hol fogja végül megtalálni a helyét.
- Kedves lenne? – karcolgatta a műgyanta korlátot Pnak.
- Majd meglátod…


Két háromszög repült melléjük, amikor elérték az Intézet szárazföldi határát jelentő hegygerincet. Gnokz vicsorogva nézte a fehérre festett vadászgépeket, tudta, hogy több szögből is filmezik, s igyekezett a lehető leghülyébb pofákat vágni, mint mindig ilyenkor.
- Mennyi idő kell, hogy beszkenneljenek? – kérdezte az egyik csapattag.
- Már szerintem rég megtörtént – szólt hátra Gnokz.
- Balhéznak majd a fegyverek miatt?
- Nem – szólalt meg Pnak. – Soha nem balhéztunk.
Ahogy az ismerős tájat látta maga alatt elsuhanni, sok emlék rohanta meg, amik mintha kezdtek volna átszúrni az Igazságegységben szerzett élmények zsibbadtságán. Tényleg van valami abban, hogy ez használ majd neki? Hirtelen nagyon viccesnek találta a dolgot.
- Mi van? – horkant fel Gnokz. Láthatólag feszélyezte a két vadászgép jelenléte.
- Semmi – felelte Pnak. – Tényleg jó, hogy itt vagyunk.
- És az is, hogy elkísértelek.
- Az is – bökte meg Gnokz oldalát Pnak. – Meg az is, hogy hülye vagyok.
- Megmondtam – ráncolta az orrát Gnokz.

A könyv főoldala, letöltése.

 

Címkék: regényrészlet