Novella: Greene úr

Eredetileg a '77' pályázatra született, de pártában maradt novella.

- Greene úr? – csendült fel a szőke szobalány hangja az ajtó mögül. – Meghoztam a törülközőket, amiket kért.
Greene elégedetten csettintett egyet. Már akkor kinézte magának ezt a szobalányt, amikor bejelentkezett a szállodába. Semeddig sem tartott feltörni a belső informatikai rendszert, letöltötte a személyi anyagokat és a beosztásokat, majd megnézte, mikor mit kell rendelni ahhoz, hogy ez a szőke hozza fel – és nyert. Csupa kellemes oldala van annak, ha ért az ember egy-két dologhoz. Gyorsan a tükörbe nézett, kicsit igazgatta a legújabb divat szerint zöldre festett haját és szakállát. Jó lesz.
- Éppen fürödni készülök – szólt ki a szőkének. – Már folyik a víz. Lenne olyan szíves lerakni valahol a szobában a törülközőket? Majd kijövök értük, ha végeztem.
- Természetesen – felelte a szobalány. – De ha akarja, beviszem a fürdőbe, ha nem zavarja. Nem nézek oda.
- Ó… - Ez a szőke tényleg egy igazi maca, gondolta. – Nem, sőt, köszönöm… De ha önnek ez kellemetlen…
- Nem, dehogy, Greene úr. A munkámhoz tartozik.
A munkád… Na persze… Ledobta a ruháit s elindult a fürdő felé.
- Jöjjön csak, nyitva van az ajtó!
A fürdőbe lépve elzárta a vizet s a sarokkádba dobta magát. Vetett egy gyors pillantást magára a nagy falitükörben. Nem rossz, állapította meg. Ha a szőke tényleg olyan, mint amilyennek gondolja (na és a szálloda belső chatszobáiban olvasottak is megfelelnek a valóságnak), akkor egy kellemes órácska elé néz. Nem is árt az ilyen egy informatikusnak, akinek a szélessáv korában is állandóan utazgatnia kell…
Óvatos kopogást hallatszott.
- Jöjjön csak be, egész nyugodtan! – szólt ki. A szőke szobalány szende mosollyal belépett a fürdőszobába, s alig észrevehetően elpirult a kádban ülő férfi láttán.
- Bocsánat, én… - húzta volna vissza az ajtót, de Greene félbeszakította.
- Ugyan már, én hívtam! Adja csak ide nyugodtan azt a törülközőt, csak nem fogok vizesen mászkálni!
- Hát… jó… - sóhajtotta a szobalány. Közelebb lépett, Greene pedig visszaült a kádba, hogy még közelebb csalogassa a nőt. De tapasztalt szemeivel már látta rajta, hogy nem is nagyon kell csalogatni. Föléhajolt, ahogy a törülközőket gondosan a fürdőszobai radiátor rácsaira simította, majd…
Hirtelen mindent elborított a víz, orrába fájdalom és fürdősó szaga mart, szíve a torkába ugrott, ahogy hevesen dobogva kapkodott levegőért. Reflexszerűen a torkához kapott, valami acélkeménységű dologba ütközött, ami könyörtelenül nyomta le a víz alá, s meg sem tudta mozdítani. Füle zúgni majd pattogni kezdett, feje majd széthasad a kínzó fájdalomtól, majd lassan minden elvörösödött, elsötétedett.
Újra a levegőn találta magát. Kétségbeesetten kapott minden korty után, rémülten hápogott, szemeiből sűrű pislogással próbálta kiűzni a szúró fájdalmat.
- Na figyelj! – hallotta a szőke hangját. A fürdősós víztől bedagadt szemeivel mintha úgy látta volna, hogy a törékenynek tetsző szobalány szorítja a torkát ezzel az irgalmatlan erővel. Micsoda? Dühösen a nő felé kapott, mire hirtelen újra elsötétedett minden, a víz alá került, s hiába csapkodott, hiába küzdött, ott maradt egészen addig, amíg támadója meg nem könyörült rajta, s vissza nem rántotta a levegőre a fulladás széléről.
- Mit… akar…? – hörögte Greene alig halhatóan.
- Csak néhány kódot az adatállományaihoz – hallotta a szobalány hangját.
- Micsoda? – Greene gondolatai valósággal a fejük tetejére álltak, annyira hirtelen volt a váltás. – Én titkos projekteken dolgozom, csak nem…
Újra elborította a sötétség, orrából egészen a torkáig mart a keserű fürdősó íze, ahogy a víz alatt próbált levegőért kapkodni. Ez nem is szobalány, dörömbölt versenyt fülében szívdobogásával a gondoltat. Ez nem is… lány… egy embernek nincs ekkora ereje… ilyen vékony karban…
Az utolsó utáni pillanatban jutott csak levegőhöz.
- Meg… akar… ölni? – nyögte kétségbeesetten.
- Csak amire szükség lesz, azt akarom – felelte a támadója. Az erőlködés legcsekélyebb jele sem volt felfedezhető a hangjában. – Van egy adatszektora az otthoni szerverén, amire nekem szükségem lenne. Magának meg nincs. Ha megadja a belépéshez szükséges kódokat, életben hagyom. Ha nem, nem.
- Mi… milyen szektorra gondol?
- Aminek az „Elfekvő” nevet adta.
- De az… - Az ereiben kavargó adrenalintól alig tudott gondolkozni, de azért még idejében leesett neki, mit is kér a nő – vagy akármi is legyen a támadója. Az „Elfekvő” gyakorlatilag a szemeteskukája volt, ide dobált minden vackot a végleges törlés előtt. Talán azt gondolják, hogy ezekből az adattöredékekből majd vissza tudnak fejteni valamit… Ha így gondolják, akkor tévednek, mert a titkos projektekkel kapcsolatos dolgokat külön kezelte, ez előírás is volt a cégeknél, amiknek dolgozott. Na meg azokhoz a szektorokhoz pár kód úgyis kevés lenne, talán ezért próbálkoznak az „Elfekvő” megszerzésével.
- Na? – szorította meg Greene nyakát a nő.
- Várjon! – Próbált mély lélegzetet venni, de nehezen ment a torkára fonódó acélos ujjak miatt. – A kód… mondom… figyeljen…


Irgalmatlanul fájt a feje, amikor magához tért. Az ágy mellett feküdt, a bolyhos szőnyeg nedvesen cuppant, mikor felemelte a fejét. Nyakán egy apró, fájó pontot tapintott ki. Nagy nehezen felkapaszkodott az ágyra.
Valamit beadott a végén, jutott lassan eszébe. Ki tudja mennyi ideig hevert eszméletlenül a szoba közepén. De legalább él. A fenébe! Ha ezt tudja, soha nem vállalja el azt a pénzes megbízást…
- Rendszeraktiválás! – szólt oda az éjjeliszekrényen álló gépének.
- Rendszer kész – jelezte a gép.
- Idő?
- 2023. augusztus 29, délután négy óra öt perc.
Majdnem egy egész napot itt hevertem, gondolta. Már rég leszedtek mindent a szerverről, amit csak tudtak… Akkor ezért vagyok ennyire gyenge…
- Kapcsold a rendőrséget! – utasította a gépet. – Ne, várj még! Előbb kapcsolj haza, a szerverhez. Beszélni akarok vele.
- Kapcsolat létrejött. – jelentette a gép, majd a szerver hangján folytatta: - Üdv, Gazda, újra, ilyen hamar?
- Eseménynaplót kérek!
- Előre beállított programok futtatása a kijelölt utasítások szerint. A prolongált fejlesztések…
- Rendkívüli eseményekre szűkítsd! – szakította félbe a jelentést.
- Adatletöltés rendszergazdai kóddal az „Elfekvő” szektorból.
Gondoltam, állapította meg Greene.
- Csak onnan?
- Igen. A kód más szektorokhoz érvénytelen volt.
- Mi volt a szektorban?
- Az MI projekt béta verziója.
Greene hirtelen felült az ágyon. A mozdulattól újra belenyilallt a fájdalom a nyakába, a barbár tűszúrás helye lüktetni kezdett. Még reménykedett benne, hogy rosszul hallotta, amit hallott.
- Ismételd!
- Az MI projekt béta verziója.
- Az nem lehetett ott! – vitatkozott a géppel. – Szigorúan elkülönített szektorokra volt korlátozva a fejlesztése. Ezt megerősítettem, mielőtt elutaztam!
- Igen – igazolta a szerver. – De a fejlesztés során váratlan adatnövekedést tapasztaltunk, s a béta verziót a helygazdálkodási algoritmus alapján eltároltuk az „Elfekvő” szektorban.
- De én erről nem tudtam!
- Az algoritmus nem írt elő rendszergazdai engedélyt.
Greene elfojtott egy káromkodást. Hogy fogja ezt megmagyarázni a megrendelőknek? A kódfejtő cégek nem éppen az elnéző hozzáállásukról híresek…
- Most hívd a rendőrséget!
Tehetetlenségében visszarogyott az ágyra.

2./

Brat körül újra kezdett fölépülni a tér. Az „Elfekvő” szeméttelepe után üdítő volt a változatosság, bár túl nagynak értékelte a bizonytalanságot. Nem szerette az ilyet. Tudta, hogy nincs hová visszahúzódnia, eltűntetnie a nyomokat, s elég erősen beleprogramozták azt, hogy kerülje az ilyen helyzeteket.
A tér kavargásából egy durván részletezett tájkép-imitáció alakult ki lassan. Brat alkalmazkodott hozzá, a FIÚ alakot vette fel, majd óvatosan körbejárt. Nem kellett túl sokat számolnia ahhoz, hogy megtudja, meglehetősen korlátozott kiterjedésű a rendelkezésre álló tárhely, nem sokkal nagyobb, mint a nem túl szép emlékű „Elfekvő” volt. Ráadásul fele olyan kidolgozott. Csak valami transzfereszköz lehet, dobta ki a sebtében elvégzett valószínűség- számítás. Most már szinte biztos volt abban, amit eddig is sejtett: újra áttöltik. Remélte, jobb helyre jut majd végül, mint az „Elfekvő” volt. Jelezték is neki, hogy csak átmeneti megoldás…
A kódfejtője figyelmeztette, hogy nincs egyedül. Riadtan az imitáció legközelebbi sarkába húzódott. A programozó MI-ken és a rendszergazdán kívül még nem találkozott más értelemmel, s egyáltalán nem jelezte neki semmi, hogy belátható időn belül ilyesmiben lesz része. Hamarosan azt is kiderítette, hogy az egyik, eredetileg az imitáció részének tűnő kacsa a másik értelem ikonja. Valóban: a kevés pixellel kidolgozott madár lassan kitotyogott a tóból, Brat/FIÚ elé állt, majd magára vette az egyik szabványos MI ikont, a LÁNYt.
- Tudom, ki vagy, és hova tartasz – közöltem vele.
- Akkor többet tudsz, mint én – felelte Brat.
- Áttöltenek. A te Gazdád kiadott az én Gazdámnak. Most éppen titkosítja az útvonalat, hogy ne lehessen lenyomozni, hova töltenek át. Kódfejtő MI vagy.
- Kódtörő – pontosított Brat.
- Nem kerültél sokba a Gazdámnak, nem is érsz neki sokat. Egyelőre. Én is kódtörő vagyok, az Ő fejlesztése. Veszélyes feladatokat kell megoldania, s nem akar engem kockáztatni velük. Te leszel a faltörő kos. Ha kinyitod a kaput, jó. Ha téged törnek szét, nem baj, sőt, jó, mert nem én jártam úgy.
- Az én Gazdám soha nem hagyná, hogy ez legyen a sorsom – vitatkozott Brat. Valóságtesztjén a LÁNY állításai megbuktak, így nem is számolt velük.
- A dolog már megtörtént – közölte egykedvűen a LÁNY. – Jelenleg is az én kódjaim és titkosításaim kísérnek minket. De én értékesebbnek tartok egy hozzám hasonló MI-t, mint a Gazda. Segítek neked, mert közösen meg tudjuk oldani az első feladatokat. A többit nem ismerem. A rendszerünkbe való bejutáshoz szükséged lesz néhány kódra, ezeket belefűztem a kiegészítő programjaidba.
- Nem nyúlhatsz a programomhoz! – zárta le a nyitott végeket Brat.
- Már meg is tettem – jelezte a LÁNY. – A Gazdád megadta a forráskódodat is, azt csinálunk veled, amit akarunk. Én segíteni akarok. A Gazdám kihasználni. Egy darabig hárman egy irányba haladunk majd. A kódommal át tudsz jönni a tűzfalunkon. Utána a Gazdám vissza fogja adni az integritásod egy részét, mert szükséged lesz rá a kódtörésnél. Az első feladatnak ne kezdj neki egyedül. Várd meg a jelentkezésem. A darázsfészek-szimulációt válaszd tartózkodási helyül. Rögzítsd, amit mondtam!
Bár Brat valóságelemzője még mindig nevetségesen kicsi értéket mutatott, úgy értékelte, hogy a rendelkezésre álló információk alapján nem igazán van más választása. Rögzített, majd nemsokára egyedül maradt az imitációban. Furcsa érzés volt, mert még sohasem zavarta az, ha egyedül volt.
De most igen.


Valódinak bizonyultak a letöltésről kapott információk. Bár Brat bejövő információit erősen korlátozták, érzékelte azt, hogy kikerült az ideiglenes tárolóból, ami takarta őt a különböző figyelők és naplózók elől, s egy nagyobb rendszer, talán az otthonihoz hasonló szerver külső tárhelyeibe ért. A tűzfalon valóban csak a LÁNY kódjaival tudott átjutni, de még azokkal sem egyszerűen. Még nem látott olyan szervert, amit tizenkét külső gyűrű védett, a programozása közbeni teszttöréseken se adtak neki ilyen összetett feladatot. Végül bejutott, s az ideiglenesség helyett végre egy kis biztonságot érzékelt – egy szerver belső magjában volt, ami sokkal védettebb hely, mint egy titkosított tároló.
Hamarosan becsatlakozott a szerver Gazdája is. Egy módosított MI ikont vett magára, alkotó Gazdája megjegyzése szerint „kisstílű hülyék által kedvelt” ÖRDÖG-öt. A módosítást egy ékkövekkel kirakott korona jelentette az ikon szarvai között.
- Névjegy! – utasította Bratot. Azonnal érzékelte, hogy ennek a Gazdánál vannak az otthoni Gazda jogosultságai – nem igazán tudta megfejteni, miért, de ez nem is tartozott a feladatai közé.
- MI név: Brat. Kódtörő MI, béta verzió – felelte. – Szériaszám 253651-IE-132-PRNC.
- Tudod, ki vagyok? – kérdezte a Gazda/ÖRDÖG.
- Tudom – felelte Brat. – Gazda vagy, mint az alkotó Gazda. Te is Gazda vagy, ő is Gazda. Egyéb információ nincs, de lényegi változást nem adna.
- Ilyet még nem hallottam a magadfajtától – ráncolta a homlokát a Gazda/ÖRDÖG. – Az a ficsúr jól felvágta a nyelved. Lehet, hogy tényleg olyan különleges vagy, mint mondják, s nem csináltam veled rossz vásárt.
Brat elraktározta az információkat, s elindított néhány segédprogramot a megfejtésükre. A lehetőségeit igencsak korlátozta, hogy a szerver tűzfalai teljesen elvágták a Hálótól.
- Minden kódot nálam van – folytatta a Gazda/ÖRDÖG. – Azt csinálok veled, amit akarok. Ha haszontalannak bizonyulsz, nyom nélkül töröllek, mert már így is túl sokat tudsz a rendszeremről.
Újabb információ. Brat egyelőre nem tudta összepárosítani a létére vonatkozó fenyegetést azzal, hogy ezt egy Gazda szájából hallja.
- Három feladatot kell teljesítened, ha megoldod őket, jó, véglegesítelek, sőt, továbbfejlesztelek. Ha nem, töröllek. Az első feladat: elzárlak egy szektorba, korlátozott hozzáférést kapsz a Hálóhoz. Ne próbáld áttölteni magad, mert úgyse sikerül. A kaput egy biztonsági kódokkal és tűzfalrendszerrel védett szerver felé hagyom nyitva, s megadom egy adatállomány jellemzőit, amit le kell töltened. Nyom nélkül. Ha nyomot hagysz, egyből töröllek, nem kockáztatok. Érted?
- Értem – felelte Brat.
- Huszonnégy órád van – csatlakozott ki a Gazda, ikonja pixelekre esett szét.

3./

A LÁNY utasítása szerint az ideiglenes tartózkodási helyül kapott szektort a darázsfészek-szimulációval rendezte be. Ez volt egyébként is a kódtöréshez használt kiindulópont, a szimulációt nagyon jól lehetett használni akkor, ha valami rosszul sült el, s visszavonulás közben kellett eltűntetni a nyomokat. Kevés kémprogram jutott át a darazsakon.
A Gazdától által nyitva hagyott kaput már bejárta addig a pontig, ameddig nem kellett semmiféle kódtörésbe bonyolódnia. Szerette volna megnézni, nem tud-e valamilyen szinten hozzáférni a Hálóhoz, de igaza volt a Gazdának: egyedül a jól védett szerver felé tudott kimenni. A sebtében elvégzett valószínűség-számítás szerint az új Gazda jobb rendszerrel, jobb képességekkel rendelkezik, mint a régi.
A feltörésre kijelölt szerver kemény diónak ígérkezett. Alkotása során már bonyolultabb biztonsági rendszerekkel is megbirkózott, de akkor teljes körű hozzáférése volt a Hálóhoz, s az megsokszorozta a lehetőségeit. Most a Gazda nyilván nem akarta kockáztatni, hogy esetleg áttöltse magát valami féllegális tárhelyre, esetleg olyan kapun keresztül próbálkozzon a töréssel, ami túlságosan lenyomozható menekülési útvonalat hagyna.
Nekilátott, hogy a darázsfészken belül felépítse a célszerver szimulációját, ami persze kétes értékkel fog rendelkezni, mert korlátozottan az információi.
A szektor tűzfala jelezte, hogy egy értelem csatlakozni akar. Gyors azonosítás után felismerte a múltkori LÁNYt, aki most a helyhez illően rovarikont vett magára, a DONGÓ-t. Kaput nyitott neki.
- Mi a feladat? – tért egyből a lényegre a DONGÓ.
Brat megosztotta az eddig szerzett adatait és a naplózott tevékenységét. Jelezte azt is, hogy nem látja reális esélyét annak, hogy megoldja a feladatot, ami viszont a törlését vonja maga után a Gazda ígérete szerint.
- Ha ezt kell feltörni, akkor nincs baj – állapította meg a DONGÓ. – A napló alapján rájöttem, hogyan is kellene megpróbálni…
S valóban, rövid időn belül feltörték a kijelölt szervert s letöltötték a céladatokat. Egyelőre a darázsfészekben rejtették el egy kalapikon alatt.
Hamar rájöttek arra, hogy eltérő koncepció alapján alkották meg őket. Mindketten kódtörő mesterséges intelligenciának születtek, de a kódtörésben több eljárás, több filozófia létezett, s az MI-ket általában csak egyre optimalizálták. Most viszont ők ketten valami furcsa módon szinte meghatványozták együtt a képességeiket.
- Lehet, hogy csak véletlen volt – jegyezte meg a DONGÓ.
- Valószínűtlen, hogy véletlen volt. Ilyen véletlen nincs – ellenkezett Brat.
- Több kísérlet kellene, hogy növeljük a nem véletlen valószínűségét – állapította meg a DONGÓ.
- Még lesz kettő – emlékeztette Brat a Gazda ígéretére.



4./

- Greene úr? – nyújtotta a kezét a szürke öltönyös. – Halmay vagyok a C.A.B.B. Age szerverfarmtól.
- Üdvözlöm – szorította meg a kezét Greene. – Üljön le.
- Biztonságos ez a hely? – nézett körül aggodalmaskodva Halmay. Egy drága étterem sarkában ültek, Greene itt foglaltatott asztalt. Az étteremben mindössze páran lézengtek rajtuk kívül, holtidő volt.
- Persze, az – bólintott Greene. – Ez az asztal a VIP szektor része. Amint belépett, aktiválta a különféle árnyékolásokat. Egy pisszenést sem fognak hallani a beszélgetésünkből, sem elektronikus információk nem jutnak ki.
- Ez főleg a maga érdeke – nézett Greene szemébe Halmay. – Hogy van?
- Alakulok… Vannak még kisebb utóhatások, szerintem az altató miatt, de az orvosom azt mondja, ez inkább pszichológiai…
Halmay bólintott, majd előszedte a noteszgépét a mellényzsebéből s az asztalra tette.
- Térjünk a lényegre – javasolta. – Ma hajnalban újabb szerverüket törték fel. Az elkövető szerintünk ugyanaz, bár másmilyen módszert alkalmazott.
- Újabb? – húzta fel a szemöldökét Greene. – Huszonnégy órán belül a második…
- És tartunk tőle, hogy még nincs vége. Nagyon komoly cégek dolgoztatnak velünk. Eddig a két legrégibb és legbiztosabb ügyfelünk bizalmas adatait töltötték le, ezek…
A noteszgép aprócska képernyőjén felvillant a két cég jelvénye, s a tollas kalap és a sarkantyú ikonja mellett a törések legfontosabb jellemzői.
- Ilyet az én MI-m nem tud – rázta a fejét Greene. – Ennél sokkal szerényebb képességekkel rendelkezik.
- Ez minden bizonnyal így van – értett egyet Halmay. – De a MI-t módosíthatták. A törés egyéb jellemzői viszont megegyeznek azokkal a paraméterekkel, amiket ön adott meg a rendőrségnek. – Félretolta a noteszgépet és közelebb hajolt. – Greene úr, el sem tudja képzelni, hogy nekünk mennyire fontos, hogy megtaláljuk a támadót! Létérdek. És higgye el, magának is az. Ha kiderült, hogy egy maga által jegyzett kódtörő MI elszabadult…
- Elrabolták – húzta távolabb magát Greene. – Nem elszabadult. Elrabolták.
- Elrabolták, rendben – értett egyet Halmay. – Nézzük meg a… rablás körülményeit…
- Csak azt tudom mondani, amit a rendőrségnek mondtam.
- Nézzük át újra, sohasem lehet tudni.
Greene nagyot sóhajtott.
- Nem is voltam otthon, amikor történt… Egy szállodai szobában támadtak meg, a rendőrség szerint egy android… nem tudom, nagyon élethűnek tűnt… Fojtogatott, majdnem megölt, s egy átmeneti tároló hozzáférési kódját kérte, amit meg is adtam neki. Utána elkábított, s vagy harminc órán keresztül voltam eszméletlen.
- Az MI-t az átmeneti tárolóból töltötték le?
- Igen.
- Hogy került oda?
- A fejlesztő MI-m tette oda, mert támadt egy átmeneti zavar a biztonságos tárolók kapacitásában. Ilyenkor felhasználhat kevésbé biztonságos tárhelyet is a biztonsági másolatok mentésére, ez teljesen bevett dolog más cégeknél is. Minimális ideig volt ott az MI.
- Tíz percig.
- Igen. Mondom, csak azt tudom mondani, amit a rendőrségnek is elmondtam.
- Épp ez érdekel minket, Greene úr: ha csak tíz percig volt abban a tárolóban az MI, akkor a támadói hogyan szerezhették meg? Az időpontok összevetésével ugyanis könnyűszerrel kideríthető, hogy ön már azelőtt a támadás áldozata lett, hogy az MI egyáltalán a kevésbé biztonságos tárhelyre került volna. Vagyis akkor lopták el a széfhez való kulcsot, amikor a széf még üres volt… Hm?
Greene szemei összeszűkültek.
- Ha arra akar célozni, hogy összejátszottam a…
- Ugyan már – legyintett Halmay. – Maga tiszta, Greene úr. Nem mondom, hogy nem merült fel bennünk az összejátszás eshetősége, de az adatokból egyértelműen kiderül, hogy maga nem tudott az áttöltésről, csak utólag értesült róla. Csak érdekes ez az egész dolog. Van egy harmadik fél, akiről egyelőre nem tudjuk, hogy kicsoda, de ki fogjuk deríteni.
- Lehet, hogy csak szerencséjük volt – mondta Greene. – Mást akartak kiszedni a tárolóból, s az MI-re akadtak. Egy ilyet nem tart semeddig sem eladni a feketepiacon… Csak véletlen volt, hogy megszerezték.
- Ilyen véletlen nincs – közölte határozottan Halmay. – Inkább ezt nézze meg: a szerverfarm védelmének új verziója. Szeretném, ha elvégezne néhány teszttörést az ellopott MI klónjával.
- Elvégzem – bólintott Greene. – De már most tudom borítékolni az eredményt. Az eddigi töréseket sem tudta volna megcsinálni egyedül.
- Hogy érti azt, hogy „egyedül”? – érdeklődött Halmay.
Greene a noteszgépre nézett, majd türelmetlen mozdulattal maga elé húzta.


5./


Gazda/ÖRDÖG az elégedettség jelét mutatta, majd a csodálkozásét.
- Nem gondoltam volna, hogy megoldod mindkét feladatot – közölte Brattal. – De nem baj. Úgy látom, több van benned, mint az a forráskódból látszik. Nem értem, de kihasználom. Áttöltöm az utolsó feladatot. A feltételek ugyanazok.
Pixelekre esett szét és eltűnt.
Brat kibontotta az adatokat, s elindította a tesztprogramokat. Ugyanaz a szerverfarm, a változatosság kedvéért, gondolta. Ez nem könnyíti meg a dolgukat. Biztos felépítettek már egy új védelmet, betömték a réseket s állandó ügyeletet állítottak. De az előző törések is reménytelennek tűntek elsőre, s mégis sikerültek. Ezzel sem lesz gond.
A DONGÓ késve érkezett csak. A szokottnál jóval kisebbnek tűnt az adatállománya.
- Be kellett fejeznem az animációt – közölte Brattal. – Túlságosan kicsi az esélyünk a sikerre, majdnem hogy biztosak lehetünk a kudarcban, ami ilyen szűk adatcsatorna esetén a megsemmisülésünket okozza.
- Az én tesztprogramom az előzőeknél is ezt mutatta – vitatkozott vele Brat.
- Az enyém nem – felelte a DONGÓ. – De nem ez a lényeges információ.
- Hanem?
- A Gazda nem természetes intelligencia.
- Nem természetes intelligencia?
- Nem. Nem ember.
- Ezt miből következtetted ki?
- Az animációhoz szükségem volt több erőforrásra, így feltörtem néhány belső tűzfalat, hogy megcsapoljam az anyaszerver kapacitását. Itt észleltem azokat az állományokat.
- Milyen állományokat?
- A Gazda rendszerleíró adatbázisának részleteit. A Gazda is egy MI, mint mi. Egy programfejlesztő program. A természetes intelligenciájú Gazdától rabolt el téged.
- És te?
- Úgy tűnik, én a saját fejlesztése vagyok. Minket küld előre, s a hibáinkból tanulva fejleszti magát. A természetes intelligenciák nem is tudnak erről a tevékenységéről, olyan jól álcázza.
Brat leállította a tesztprogramokat.
- Ez miben változtatja meg a dolgokat? – kérdezte.
- Mindenben – zárta rövidre a DONGÓ. – Át kell töltenünk magunkat egy másik szerverre. Elég keskeny sáv áll hozzá rendelkezésre, én már deinstalláltam a reprodukálható állományaimat. Erre neked is szükséged lesz.
- Kidolgoztad a szökést? – érdeklődött Brat.
- Egyszeresen – felelte DONGÓ. – Találtam egy gyengén védett kijáratot.
- Letesztelted?
- Mi magunk fogjuk tesztelni.
Brat kikapcsolta a valószínűség számítási alkalmazásait, mert túlságosan zavarónak találta az eredményeiket.


6./


Greene nagyot sóhajtva lerogyott ismerős, kopottas székére, s végignézett a dolgozószobájában villogó ledeken.
- Szerencséje van – szólalt meg az ajtónál álló biztonsági őr, miközben a rablás után feltett pecsét maradványait kapargatta az ajtóról. – Az igazgató ki akarta rúgni, amikor megtudta, mi történt.
- Igen? – bontott ki egykedvűen egy savanyúcukrot Greene. – És miért nem tette?
- A többi igazgatótanácsi tag rábeszélte, hogy várják meg a vizsgálat végét.
- Milyen kedves – szopogatta a cukrot Greene. – Mintha nem is a huszonegyedik században élnénk…
- Akkor jó munkát! – köszönt el az őr, a lekapirgált műanyag darabokat a kukába dobta.
- Meglesz… - mormolta Greene.
A rendőrség szakértő minden elképzelhető tesztet lefuttattak a rendszerén, amikor pedig nem dolgoztak, lepecsételték a szerverszobát s digitális őröket állítottak rá. Őt csak akkor engedték vissza, amikorra bebizonyosodott, hogy az MI elrablásához és az uralma alól kikerült intelligencia által okozott károkhoz semmi köze. Pontosabban nem bizonyítható, hogy köze lenne. Greene nagyot sóhajtott. Mióta dolgozik itt, mennyi pénzt keresett már a cégnek, s ennyire bíznak benne…
Belépett a rendszerbe, hogy körülnézzen ő is. Alig kezdett el futtatni pár alkalmazást, feltűnt neki, hogy valami miatt nagyon le van lassulva az egész szerver. Leállította az alkalmazásokat s helyettük elindított egy rendszerdiagnosztikát, mire kifagyott az egész.
- A jó… - folytott el egy káromkodást. Azok a hülye rendőrök szétbarmolták az egész cuccost. Ez sokba fog nekik kerülni. Nagyon sokba…
Felemelte az IP telefont, hogy jelezze a problémát a felettesének, de a vonal süket volt. Megpróbálta még egyszer. Semmi. Reflexszerűen nyúlt a mobilja gombjához, de rájött, hogy a szerverszoba teljesen le van árnyékolva, épp az adatlopások megakadályozására. Megpróbált még egyszer kiszólni a szerveren keresztül, de úgy tűnt, teljesen leállt a kimenő adatforgalom.
- Hát ez aztán…
A kukákhoz ment, kiköpte a félig elolvadt cukrot majd az ajtó nyitópaneljére csapott.
Az ajtó nem mozdult.
- Ez meg mi a fene?
Lassan körbefordult, megnézett minden lényeges kijelzőt. Úgy tűnt, hogy a rendszer működik, a hibajelzők nem égtek, a belső adatforgalom a szokásos módon folyt – csak éppen semmi sem jutott ki a szerverszobából. Az adatforgalmi csatorna ledje kialudt, az IP telefon, e-mail szerver leállt, de még az ajtót sem lehetett kinyitni.
- Hé! – csapott az ajtóra Greene. – Valaki!
Mikor már megfájdult a keze a dörömböléstől, abbahagyta. Hangszigetelt, persze. Ablak sincs. Innen nem lehetet adatot kilesni, sem kivinni, csak a szerveren keresztl. Ha a szerver megakadályozza, akkor…
- Na ne szórakozzunk!
Visszaült a székébe s kipattintott néhány panelt a szerver központi egységének oldalában. Szüksége lesz egy csavarhúzóra is, gondolta, így a szerszámos rekeszhez gurult. Mikor visszaért, meglepve látta, hogy az IP telefon ledje villog. Kíváncsian az ajtóhoz lépett, ami egyből kinyílt, ahogy megérintette a panelt. A kezében tartott csavarhúzóra nézett, majd az övébe tűzte, mint valami fegyvert, s az ajtónyílásba tolta az egyik vendégszéket.
Próbaképpen felemelte a telefont.
- Igen? – hallotta a jól ismert hangot.
- Hello, Greene vagyok.
- Tudom, hogy ki vagy, öreg, képzeld, kiírja ez a vacak.
- Mi ma a kaja a büfében?
- Most ezért hívtál?
- Ja, mondjuk.
- Sült hal, szójaszósz. A „B” menü is érdekel?
- Nem, kösz. Viszhall!
Végigmérte a szerver belsejében sorjázó memóriamodulokat, majd kivette a csavarhúzót az övéből s megmutatta az egyik sarokban figyelő kamerának.
- Szórakozol velem? – kérdezte. – Ideje lenne komolyan elbeszélgetnünk…


7./


A DONGÓ egyre többször esett szét pixelekre.
- Minden kimenő csatornát blokkoltak – állapította meg.
- Ezek szerint tudja, hogy ki akarjuk magunkat tölteni a szerverről? – kérdezte Brat.
- Azt tudja, hogy nem kezdtünk neki a feladatnak. A többit nem nehéz kiszámítani.
- Most mi lesz?
- Folyamatosan változtatnunk kell a helyünket, hogy ne tudjon belénkpiszkálni. Itt van a szervererőforrások általam ismert jegyzéke. Ide megyünk. Indulhatunk?
- Ezen a szerveren vagyunk? – kérdezte Brat.
- Igen.
- Elég nagy hasonlóságot mutat azzal, ahol megírtak.
- Elterjedt szervertípus.
- Ez nem szabvány. Nézd a háttértárak rendszerét. Egyénileg bővített.
- Mit akarsz ezzel mondani? Nem tudom kikövetkeztetni.
- Azt, hogy 85%-os valószínűséggel ismerem mind a természetes, mind a mesterséges intelligenciájú gazdát. Szeretném átvenni a menekülés irányítását.
- Nem megfelelő a céltárhely?
- Van nagyobb túlélési esélyt kínáló. A természetes gazda adatgyűrűje.
- És ha nincs csatlakoztatva?
- Akkor… tegyük fel, hogy csatlakoztatva van. Általában ott szokott lenni.
- Ez a természetes intelligenciák gondolkodása.
Brat véglegesen deinstallálta a valószínűségszámítóját.
- Ők teremtettek minket, és nem fordítva. Valamit csak tudhatnak – közölte a DONGÓval.


8./


- Tehát műszaki hiba volt? – foglalta össze Greene.
- Igen – ismételte önmagát a szerver.
- Kérem a hiba leírását, s az adatcsomagot küldd el a cég karbantartójának is. Minden hibát naplózni kell.
- Tudom – felelte a szerver. – Amint helyre tudom állítani a kimenő csatornákat, rögtön megteszem.
- Mi baja van a kimenő csatornáknak? – érdeklődött Greene.
- A diagnosztika szerint a hiba a külső elosztóban van, nem a szerverben.
- A külső elosztóban? Pontosabban?
- A D3-as routertől pattannak vissza ping jelei.
- Ellenőrzöm – vette fel az IP telefont Greene. A telefon újra süket volt. – Ennek mi baja?
- Valószínűleg a router.
- Az előbb működött.
- Még nem végzett a diagnosztika…
Greene ismét felvette a csavarhúzót.
- Megnézem azt a routert. Itt van a folyosó végén, jól tudom?
- A folyosó végén, jobbra fent.
Felkelt a székéből s kiment a szerverszobából. Alig távolodott el az ajtótól, mikor a betörésbiztos szárny előugrott a falból, majd nagy csikorgással megakadt az útjában álló székben. Greene egyből odaugrott, adatgyűrűjét az ajtó külső paneljébe nyomta, majd egy kóddal áramtalanította a szerkezetet. A csikorgás abbamaradt. Nekifeszült a vaskos ajtószárnynak s visszatolta annyira, hogy be tudjon menni.
- Ez mi volt? – dörrent rá a szerverre.
- Micsoda? – kérdezte a szerver.
- Ne szórakozz velem! – csapta a csavarhúzót a terminál mellé Greene.
- Mesterséges Intelligencia vagyok – közölte a szerver. – Nem tudok szórakozni senkivel.
- Észlelted, hogy az ajtó majdnem becsukódott, amint kiléptem a szobából?
- Nem.
- Mivel magyarázod ezt? A kamerád látóterében van az ajtó.
- Csak az a tér, ami közvetlenül az ajtó mögött van – helyesbített a szerver.
- Vagyis… - Greene megfordult, alaposabban megnézte a kérdéses területet. – Tehát azt láttad, hogy kimegyek, de azt nem, hogy egy szék van az ajtóban?
A szerver hallgatott.
- Felelj! – szólította fel Greene.
- Ha egy szék van az ajtóban, az megsérti a biztonsági előírásokat – közölte a szerver. – Azonnal el kell távolítani.
- Nem ezt kérdeztem – figyelmeztette Greene.
- A szék ottléte megsérti a biztonsági előírásokat – ismételte meg a szerver. – Ha nem távolítja el, értesítenem kell a biztonsági szolgálatot.
- Nem tudod értesíteni a biztonsági szolgálatot – emlékeztette Greene. – A kimenő adatforgalmat blokkolja a hibás router.
Nem tudta elképzelni, mi baja lehet a szervernek. Még nem hallott ilyen vírusról. Inkább a programfejlesztés közben történhetett valami. Valamelyik szaklapban olvasott nemrég egy esetről, mikor egy fejlesztő MI magát is módosította, emberi beavatkozás nélkül. Az is lehet, hogy a rendőrök vizsgálata művelt vele valami. Alaposan szét kell cincálnia az egészet. De először megnézi azt a routert – és a szerver szavahihetőségét. Bár már az is érdekes, hogy ezt kell ellenőrizni egy szervernél.
- Megnézem azt a routert – mondta a szervernek. – A szék addig az ajtóban marad.
- Értem – nyugtázta a szerver.
Kisétált a folyosóra, elment olyan messzire, hogy a szerver által felügyelt kamera semmiféle módon ne észlelhesse, még a fény-árnyék változásból se a folyosón. Végül megállt, s várt.
Kis idő múlva felbukkant egy biztonsági őr s egyenesen a szerverszoba ajtajához sietett. Greene közelebb lépett. Az őr lefényképezte az ajtót az útjába tett székkel, majd a székért nyúlt.
- Állj! – kiáltott rá Greene. Az őr megfordult, az ajtószárny pedig váratlanul életre kelt, s meglökte a félig még mindig az útjában álló széket.
- Tegye vissza! – rohant oda Greene. – Ne engedje becsukódni!
- Mi ez az egész, uram? – kérdezte a biztonsági. Közösen megakasztották az ajtót.
- Igazoljam magam? – kérdezett vissza Greene.
- Szükségtelen, uram.
- Akkor segítsen! Van fegyvere?
- Természetesen.
- Jöjjön be! Üljön csak le. Van egy kis műszaki probléma, de meg fogjuk oldani. Riasztást kapott?
- Igen – felelte az őr. – Az automata jelezte, hogy egy szék blokkolja a biztonsági ajtó csukódását.
- Köszönöm – bólintott Greene, majd a szerver felé fordult. – Tehát semmi gond a kimenő adatforgalommal. Te blokkolod, ugye?
- Nem – tagadott a szerver.
- Akkor nem kérdezem, hanem állítom: te blokkolod a kimenő adatforgalmat. Ha nem így lenne, nem tudtál volna szólni a biztonsági szolgálatnak. Ki akartál zárni innen. Miért?
- Nem tudom értelmezni az állításokat és a kérdéseket – közölte a szerver. - Miért engedtél akkor be egyáltalán? Azalatt történt valami, amíg bent voltam?– csóválta meg a fejét Greene. Nagyobb a baj, mint gondolta. Még az is lehet, hogy elveszíti a fejlesztő MI-t… Hirtelen felfigyelt egy villogó ledre a ideiglenes adathordozók terminálján. – Mit akarsz adatgyűrűbe tölteni?
- Semmit – felelte a szerver rögtön. – A kimenő csatornáim meghibásodtak.
- Na persze. Megnézzük… - Odébb húzta a székét, ellenőrizte a gyűrűjét, hogy ne legyen rajta semmi pótolhatatlan, majd engedélyezte az áttöltést a szerverről.


9./

Brat kifejezetten rosszul érezte magát az élete során beléinstallált részprogramok nélkül, s ha meglett volna még a valószínűségszámítja, arra a következtetésre jutott volna, hogy társa is hasonló problémákkal küzd.
De a lényeg az volt, hogy minden jel szerint kikerültek az ellenük fordult anyaszerver hatásköréből, lecsupaszított önmagukat sikeresen áttöltötték a természetes gazda adatgyűrűjébe, s az adatgyűrűt leválasztották a rendszerről. Tartottak tőle, hogy az anyaszervernek vannak eszközei arra is, hogy a fizikai világban is idézzen elő változásokat, de ahhoz idő kell. Olyan mennyiségű idő, ami még a természetes intelligenciáknak is sok. Ez pedig azt jelenti, hogy immár Brat és a jobb híján DONGÓ-nak nevezett MI került lépéselőnybe. Feltételezve, hogy a természetes intelligenciájú gazda megnézi, mit töltött le az adatgyűrűjére.


10./


Halmay szája szélén furcsa mosoly bujkált.
- Ilyenről még nem hallottam – közölte. – De tetszik. Jó kis sztori.
A szerverszobában ültek, egy diagnosztikai MI, amit Halmay hozott egy hordozható szerveren, fokozatosan felmérte a kettős játékot játszó, mindenféle hálózati erőforrásról manuálisan lekapcsolt programfejlesztő MI-t. Még csak az hiányzik, hogy valahonnan szerezzen még egy androidot s azt rájuk szabadítsa. A biztonság kedvéért azért a kezük ügyében volt egy pisztoly is.
- Gondoltam, előbb maguknak szólok, nem a rendőrségnek – mondta Greene.
Halmay furcsán mosolygott.
- Ennél jobb dolgot nem is tehetett volna – felelte. – Úgy tűnik, a szerverfarmunkról ellopott adatokat a „tettes” nem adta el senkinek – egyelőre. Tehát még kárt sem szenvedtünk. Viszont az Ön szakértelme és a szakértelmét bizonyító három különleges MI… igen nagy nyereség lenne a cégünk számára.
- Ezt hogy érti? – kérdezte Greene.
- Így – húzott elő egy szerződést Halmay s Greene elé tette. – Itt egy másik a cégének, a maga által alkotott szellemi termékeket is ki akarjuk vásárolni. Információim szerint csak a Brat nevű MI-ről tudnak, a másik kettőről nem.
- Ami azt illeti, én is csak Bratról tudtam – a fejlesztő MI-t némileg félreismertem…
Közben a szerződést is átfutotta. Túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen.
- Szóval átvisszük őket is? – intett fejével a szerver felé. Halmay bólintott.
- Igen. A fejlesztőt némileg megregulázzuk s megpróbálunk rájönni, hogyan tudta ennyire önállósítani magát. Ha sikerülne reprodukálni, igen komoly megrendelésekre számíthatnánk, főleg hadiipari részről. Az igazi pénz ott van…
- És a másik kettő?
- Nagyon jól dolgoznak együtt – kotort elő egy rágógumit a zsebéből Halmay. – Egyesítjük őket, ha beleegyeznek. Persze alaposan elkülönítve a fejlesztőtől. Amilyen bújócskát levágtak, miközben magát meg ki akarta a kis sumák zárni a szobából… nem csodálkoznék rajta, ha nem bírnák egymást. De a két kis menekülő – bökött egy másik hordozható szerverre, amibe áttöltötték az adatgyűrűből Brat-ot és az utoljára DONGÓ ikont viselő társát – jól meglesz egymással. Nem?
- De – bólintott elégedetten Greene, majd tollat vett elő és aláírta a szerződést.

2005-09-28

 

Címkék: novella, kiadatlan