Novella: Bunda
2009. október 07. írta: szs.

Novella: Bunda

Eredetileg megjelent: El Mondo magazin, 2007. február



- Akkor menni fog?
A stadion zúgása a rendszergazda szobájába már csak megszűrve jutott le. A huszadrangú csapatok unalmas meccse alig érdekelt pár ezer embert, de hangerőben nem maradtak el a telt házas mérkőzésektől.
Flake, a rendszergazda flegmán bólintott.
- Ja. Tiszta sor. Nem is volt nehéz. Igazából a gép csinálta meg az egészet.
- Azt hittem, te programozod.
- Ez nem az otthoni f.stalicska ketyeréd, Barno bácsi! – csóválta meg a fejét Flake. – Százszor jobban programozza magát, mintha én nyúlnék hozzá. Egyszerűen beadtam neki a feladatot s kidolgozta.
- Nem túl kockázatos ez? Ha maradnak nyomok…
- Nem maradnak. Amúgy meg tök egyszerű, semmi frinc-franc. Ezt az egész hóbelevancot azért rakták össze, hogy a meccseknek azt a részét szabályozza, amit az emberi érzékelés nem képes. Kinek jutna eszébe felülbírálni vagy megkérdőjelezni? Úgyhogy ne okosodj itt nekem, akarod-e a bulit vagy nem? Ha berosáltál, akkor üsse kő, csak most mond meg, mielőtt letesztelnénk. Pénteken bajnoki döntő, muszáj elkezdeni a teszteket.
Barno a stadion Mesterséges Intelligenciájának vörös-narancs logójára bökött, ami előttük forgott a levegőben.
- Nem rosáltam be – közölte hűvösen. – Csak le akartam tisztázni. Essünk neki, nézzük meg, mit tud!
Flake dünnyögött valamit, majd intett az MI-nek, hogy csinálja.


- Má’ aszittem, hogy behozzák – csóválta a fejét rosszallóan az egyik vén spori, miközben az utolsó nézők egyikeként ballagott kifelé a stadionból. Úgy tűnt, hogy ezúttal is megússzák balhé nélkül az egyébként nem túl magas színvonalú mérkőzést, a komplexum felett lebegő rendőrautók is lassan másfele vették az irányt.
- Ja, jó szoros lett a vége – bölcselkedett egy fiatalabb drukker, miközben megpróbálta az utolsó csöppeket is kipréselni a söröszacskójából.
- Bezzeg, amikor még kiskölök voltam… – merengett a vén spori. – Ha valami kretén bíró vezette volna a meccset, biztos nem bírta volna ki, hogy ne izéljen bele. Emlékszem, apám egyszer nagyon kiakadt, mikor a csapattól elvették a biztos három pontot.
- Elvették? – nyelt le egy böffentést a fiatalabb, majd megnyomta a kiürült zacskó patronját, s a lassan elpárolgó műanyagot a kuka mellé dobta. – Hogy érti, hogy elvették, Ed bá’?
- Hát félrefújt az öreg. Csoda, hogy nem verték meg utána!
- Milyen öreg?
- A bíró.
- Ja, mint a filmekben? Igen béna dolog lehetett.
- Hát az volt.


Barno mosolyogva nézett a távozó szurkolók után. Tökéletesen elégedett volt a kísérlet eredményével. Az MI-vel feltérképeztették, hol tudna belenyúlni a meccsekbe, s számos érzékeny pontot talált. Van, mikor szinte egyszerre érnek a labdához a két csapat játékosai, de ami az emberi szemnek szinte követhetetlen, egy gépnek gyerekjáték, s a labda színe mindig biztosan mutatja, kinek is jár a bedobás. Nem is beszélve a játékosok mezébe telepített érzelemszenzorokról, amik a kisebb-nagyobb szabálytalanságok szándékosságát tárták fel szinte tökéletes hatékonysággal. Ezeket az adatokat – s még ezernyi más dolgot, nem csak a pályáról, hanem a stadion egészéből – egyedül a stadion MI-je rögzítette és dolgozta fel, s nem is ellenőrizte senki. Miért is kellett volna egy MI-t ellenőrizni, hiszen minden fejlettsége ellenére csak egy gép, ami pontosan azt csinálja, ami a dolga.
De hogy mi a dolga, azt tanító-programozója mondja meg neki, Flake. S Flake ember, s mint ember…
- Állati nagy pénz lesz ebben a döntőben – vetette oda Barno a másiknak, aki épp csak felkapaszkodott a lelátóra. – Már el is helyeztem a fogadást. Senki nem fog rájönni, ugye?
- Már megint kezded a rosálást? – szuszogta Flake. – Senki. Épp most töröltem a mai tanítóprogramozás logjait. Ügyes volt a kicsi, mi? Ha akarom, megfordítja az egész meccset.
- Az a marha Vimde edző hogy ordított! – kuncogott Barno. – Hát ha még tudta volna, hogy röpke tíz perc alatt száznyolcszor nyúlt bele az MI a meccsbe…
- Azért ha nem muszáj, erről ne beszéljünk itt – nézett körül aggódva Flake, majd gyorsan visszavette magára a flegma arcát.


Két sztárcsapat, kupadöntő, az örökrangadó, teltház, tíz- és tízezer bíztató üvöltés minden oldalról.
Barno a vendégek szektorában ült, idegesen markolt pattogatott kukoricájába. Lent épp a hazaiak egyik vörös-narancs mezes csatára fetrengett a földön – nagyszerű színészi teljesítmény – s az őt felrúgó vendég üvöltözött az MI-t képviselő bíró-hologrammal. Mert azt elismeri, hogy hozzáért, de hogy szándékos lett volna… A játékos mestere heves mozdulatokkal integetett neki, hogy lenyugtassa, kevés sikerrel. A hologram higgadtan figyelmeztette a játékost a kötelességeire s a következményekre, de hiába. Az óvatosan közelbe lebegő apró kamerák a stadion hangszóróiba közvetítették a játékos válaszát:
- B…. meg a k…. áramköreidet, azt hiszed, tűröm, hogy egy rakat ócskavas szívasson?
A hologram válasza sem késett, a játékos fölött egy hatalmas sárgalap jelent meg, majd - második lévén – átváltott pirosba, s lustán körbefordult, hogy mindenki jól lássa. Az edző dühösen a földre vágta s megtaposta a sapkáját.
- Fagyjál le! – dübörögte a játékos a hangszórókból, majd keresztülsétált a bírón s a kispad felé vette az irányt. A földre került játékost leápolták s ment tovább a meccs. A kis gömbkamerák követték a játékost, így egy kirúgásra várakozva mindenki hallhatta a mester kommentárját is.
- Magadnál vagy, fiam, tényekkel vitatkozol?! Most csinálhatom tíz emberrel a döntőt!
Barno feszülten őrölte a kukoricát a fogaival.
- Mi a frász folyik itt? – morogta. Felcsipogott a telefonja, kicsit megbizsergetve a fülcimpáját.
- Itt Flake! Gyere le a büféhez, mondanom kell valamit!
Véget ért az első félidő, mire sikerült a megbeszélt helyre érnie, irgalmatlan nagy volt a tömeg. Kicsit segített az, hogy a vendég szektoron néma döbbenet lett úrrá a kiállítás miatt. Hogy lehet ilyen amatőr egy játékos?
- Mi van? – lépett oda Barno türelmetlenül Flake mellé.
- Gáz – ismerte el az. Körülnézett, hogy figyeli-e őket valaki. – Ez a szemétláda azt csinálja, amit megtanítottam neki, csak éppen fordítva. A vendégek ellen.
- Ne szórakozz már, az hogy lehet? Elszúrtad?! Tudod, mennyit bukhatunk…
- Nem szúrtam el! – Flake idegesen megszorította Barno karját. – Ez a szemétláda rájött arra… rájött, hogy nem csak vezetni tudja a meccseket, hanem befolyásolni is! Ez eddig fel sem merült benne, csak mikor belenyúltam… nyúltunk.
- És akkor mi van?
- Hát az, hogy… ez a szemétláda… ez egy mocskos kis zsaroló! Mikor rájöttem, hogy mindent másképp csinál, le akartam állítani, erre megmutatta, hogy biztonsági másolatot készített a manipulációnkról, s elrakta úgy, hogy le sem tudom törölni. A kezében vagyunk!
Barno döbbenten pislogott.
- Ó, hogy fagyna le… Egy nyamvadt gép zsarol? Mi a jó…
- Mi vagyunk a marhák – erősödött Flake szorítása. – Ott volt végig a szemünk előtt! Csak nem vettük észre!
- Mi a fenét?
- A MI logóját! Az arcát, ha úgy jobban tetszik. Azt minden MI magának állítja össze. Milyen volt?
- Hát… olyan gömbökből összerakott izé…
- A színe, te ökör, a színe!
- Hát… ö… - A felismerés olyan fájón hasított belé, mint egy kés. – Ez nem lehet igaz!
- De az – bólintott Flake. – Egy nyamvadt drukker! Gondolhattam volna rá, ha valaki ennyit foglalkozik a focival…

2005-02-03

 A novella hátteréről, megjelenéséről pár szó.

A bejegyzés trackback címe:

https://szabosandor.blog.hu/api/trackback/id/tr581434872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

L. N. Peters 2010.10.25. 07:07:55

Sanyi, ha ez amúgy is ingyenes, akkor akár a scifi.hu-ra is feltehetem? Örömmel feltenném.

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2010.10.25. 12:59:30

Ha nem gond, hogy már a neten az rpg.hu-n is megjelent, akkor persze. Egyedült forrásmegjelölést és idelinket kérek.
süti beállítások módosítása