Véres ostrom Nagykőrösön

Múlt szombaton kicsit mozgalmasabb napon volt a mainál - ma sikerült megközelítenem egy csecsemő alvásadagját, ami nem is rossz érzés. A régi blogon már említett utazássorozat részeként Nagykőrösre voltam hivatalos, hogy másfél órában mutassam be a levelező tagozaton tanuló hitoktatóknak a dramatikus hittant. Általában a Parakletos kiadó szervezi nekem ezeket az utakat a József köpönyegében apropóján (kb. megfelel egy író-olvasó találkozónak, vagy inkább könyvbemutatónak, bár újabban egyre többször dolgozhatom olyanokkal, akik ismerik a könyvet), de ez most más úton alakult ki, az RPI-s munkacsoporton keresztül. Bár érdekes volt, hogy pont egyidőben tartott a kiadó is könyvvásárt a nagykőrösi főiskola épületében, egy rövid beköszönés erejéig találkoztam is velük. Meg ha már ott voltam, vettem két Tábori szentfazekat (leárazták rendesen, ha valakit érdekel :) ), meg egy Prónt, szeretem, ha van nálam otthon pár példány a könyveimből. (Legalább fogynak.)

 

A szemináriumra visszatérve, mikor az első ilyet tartottam még anno Szeged mellett, eléggé izgultam a felnőttek miatt, ki vagyok én, hogy nálam idősebbeknek és tapasztaltaknak magyarázzak. A másodikban még nem sok fejlődés történt, de az első kategóriát illetően egyre többet találkozom a másik oldalon olyanokkal, akiknél én vagyok az idősebb, noha zsenge koromat nemegyszer felemlegetik, de úgy látszik, ha másban nem, ebben fejlődöm. Meg abban is, hogy itt már nem akadtak ilyen gondjaim, az elejétől kezdve tudtam oldottan beszélni, irányítgatni. A már jól bevált foglalkozásokat vittem: egy élőbábos bibliai történet (ahol úgy adjuk át a történetet, hogy nem pusztán mondjuk, hanem a hallgatóságból kirángatjuk hozzá a szereplőket és velük játsszuk el, mintha bábok lennének, a felnőttek legalább annyira élvezik, mint a gyerekek. Annak idején külön rész volt visszanyomkodni az alsósokat, akik mind valami szerepet akartak elcsípni...), Jerikó elfoglalásának igen brutális, padborogatással és tömegmészárlással járó eseményeit, illetve egy kerettávolságokra épülő feldolgozást az ötvösök efézusi lázadásáról. (Ez akciómentesebb, nyugisabb, nagyobbaknak való munkaforma, ugyanazt az eseményt különféle szemszögekből és módokon kell feldolgozni majd röviden bemutatni.)

 

A vegyes évfolyamokat és korosztályt képviselő csoportnak kellett pár perc a feloldódáshoz, de utána nagyon jól hasítottunk együtt, még az engem meghívó tanárnő is beszállt közéjük, majdnem le is kaszabolták Jerikó elfoglalásánál. Elég gyorsan elment a másfél óra, szerencsére sikerült pont úgy lekerekíteni az utolsó gyakorlatot, hogy nem maradt félbe semmi. Túlhúzni amúgy sem nagyon lehetett volna, mert a levelezősök órarendje nagyon szoros, öt perc szünetük ha van két másfél óra között. (Az óra elején is elég fokozatosan szivárogtak be a népek.)

 

Később kiderült, hogy a szomszéd teremben dolgozatot írtak, így a tőlünk érkező dobogás, ordítozás, nevetés, nagy tárgyak becsapódásának hangjai érdekes színfoltot biztosítottak nekik két kérdés között, bár azt mondták, inkább lettek volna velünk.

 

Hazafelé - kellemes, ködös, esős, rosszutas túra - kerültem egy kicsit anyuék felé, egy rövid látogatás erejéig, majd altatás előtt sikerült hazaérnem, így Hajna is megörvendeztetett egy "apám" köszöntéssel. Kiderült, hogy a bálba menő kisbálna versét tanulgatta aznap, ami az "Apám, így szól a kis bálna" sorral kezdődik. De érdekes volt ezt így hallani. :)

 

A drámai túra következő állomása január közepén lesz, Budapesten.