Bárka a Tengeren

Múlt pénteken eljutottunk színházba is, már elég rég nem sikerült. Nem mintha olyan nagyon nehéz lenne összehozni, csak mégis, de most összejött. Egy kedves, régi ismerősünk ajánlotta a Tengeren c. darabot a Bárka színházban, azt mondta, biztos tetszene nekünk. Utólag kiderült, hogy közönségszervezőként dolgozik az intézményben :), de ennek ellenére tényleg igaza volt, mert nagyon bejött a darab mindkettőnknek.

A történet alapja a klasszikus "eladom a lelkemet az ördögnek" sztori, de a banális alapötletből nagyon szépen és egyedien építkezik a szerző, valahogy minden a helyén van úgy, hogy olyan egetrengető fordulatok nincsenek is benne. Sőt, akad pár olyan történetszervezéis villantás, hogy le a kalappal előtte (szinte az első jelenettől végigvonul a darabon az, hogy az egyik szereplő nem találja a szemüvegét, ez szépen be is épül az ember tudatába, hogy könnyen előkapható, szinte mindig működő komikus fűszer különféle helyzetekben, aztán a legvégén az egész történet fordulópontjának kulcseleme lesz ez az elveszett - és megtaláltatott - szemüveg. Ügyes, ügyes.)

Még a darab előtt szóltak nekünk, hogy készüljünk fel a csúnya beszédre - nem mintha Morgan mester forítása után ezzel bármi problémám is lenne :) -, és tényleg, elég masszívan ott van - a helyén. Furcsa is lenne, hogy egy ilyen lepukkadt alkesztársaság nem így beszélne. Az öncélú trágárkodást persze nem szeretem, de ez így abszolút rendben volt. Egyetlten hátránya az, hogy így kicsit félve tudom keresztyén ismerőseimnek ajánlani a darabot, pedig a bizonyos parancsolat(ok) aktív megsértése ellenére nagyon szépen benne van az evangélium is. Méghozzá nem olyan erőltetett "mindenbe-belemagyarázzuk" módon, hanem teljesen direktben. A szerző nyilván nem evangelizáló darabot írt, viszont az egész Újszövetség központi üzenete masszívan megjelenik, és szinte alig írják körül: odafent valaki nagyon szereti a főhőst (az embert), pedig az egyáltalán nem érdemli meg. (Ezt majd bővebben is kifejtem, csak ezt egy cikkben szándékozom a Jeligének.) Mindezt - szó szerint - ördögi humorral, némi (ön)gúnnyal, remek alakításokkal, nem kényelmetlenül.

Jó darab volt, na, és még a Pestre való, péntek délutáni csúcst leküzdő vezetés is megérte, pedig azt nagyon utáltam, nem is annyira a nagy forgalmat meg egyebeket, hanem azt, hogy hiába magolom be a térképet, csak sejtem, hogy hol járunk, hova kell besorolni, hol kell lefordulni - mert kiírni minek... De ez sem tudta elrontani az estét.