Magyar SF-történeti rárepülések 1.

Bár blogos tevékenységem méltán híres arról, hogy elindított majd behalt sorozatok melegágya, most egy újjal próbálkoznék. Nem tudom, mennyire lesz rendeszeres, meg hány részes lesz (lehet, hogy egy :) ), de olyan forrásokat vennék górcső alá, amiket fel lehetne használni akkor, ha valaki meg akarná írni a magyar SF történetét. (Igen, tudom hogy nemrégiben megírták, majd az is sorra kerül... ). A lista persze nem lesz teljes, csak azok a dolgok, amik korlátozott látókörömbe sodródtak, és természetesen abszolúte szubjektív lesz a cuccos. Valószínű a sorozatba apportálok majd olyan részeket is, amik nem forrásokkal, hanem témákkal foglalkoznak, vagyis miket vennék be a nagy műbe, ha esetleg megírnám. (Nem fogom, de agyalni ingyen van.)

Mai első vendégünk "Az idő híDján" c. antológia, ami Németh Attila Möbius Science Fiction sorozatában jelent meg S. Sárdi Margit szerkesztésében; "A mai magyar SF tükre" alcímet viseli. Rengeteg érdekes dolog van benne, ami legjobban tetszik, az az, hogy a novellákat rövid felvezető előzi meg, a függelékben a szerzőkről lehet pár dolgot megtudni, és ami a legfontosabb: egy átfogónak szánt, viszonylag hosszú tanulmány szól a magyar SF múltjáról és jelenéről. Szerzője, Erdei Pálma nem csak könyvtárakban gyűjtött anyagot az írásához, hanem megkeresett több fontos szereplőt, kiadót, szerkesztőt is és az így készített interjúk anyagát is beépítette. A történeti áttekintés mellett a jelen (a kötet jelene, az ezredforduló) helyzetével foglalkozik bővebben, de inkább a kiadás kérdéskörénél marad, az álneveket, gazdasági nehézségeket és a csökkenő érdeklődés okait járja körül. Maga az írás címe is visszaadja a tanulmány hangulatát: Korunk folklórja - válságban? (Épp most érkezve erről és erről a blogról az az érzésem támadt, hogy a SF itthon folyamatosan haldoklik.) Az általános gazdasági helyzetet, a 90 utáni szabad kiadási világ igénytelen kiadványokkal súlyosbított dömpingjét, a tudományos fejlődést és sok egyebet is megjelöl problémaként, valószínűleg kisebb-nagyobb mértékben jogosan is. Azonban ha irodalomtörténeti szemszögből nézzük, akkor kevésbé használható, bár tény és való, ezt a tanulmány nem is akarta felvállalni. Viszont ha a fiktív SF-történetünket írjuk, akkor a kiadási nehézségek csak egy oldalát képezik a kutatásainknak, talán a kevésbé jelentős oldalát. Bár egy olyan piacorientált zsánernél, mint az SF, ez egy olyan kérdéskör, ami nagyon is fontos, ha látni akarjuk, mi volt az a környezet, amiben az alkotók mozogtak, amikben az alkotásaiknak utat kellett találniuk.

A - később kitárgyalandó - Metagalaktikás SF-történettel ellentétben a tanulmány foglalkozik a 90 előtti SF élet egyik jellemző vonásával is, a "profi" és a "klubmozgalmi" SF alkotók ádáz küzdelmével. A mai helyzetet elnézve túl sok minden nem változott, például ezt a kifakadást többé-kevésbé hasonló formában mintha nemrégiben is hallottam volna:

"Magyarországon egy meglehetősen szűk kör kerülhetett csak be azok közé, akiknek publikálási lehetősége volt. Elsősorban külföldi könyveket adtak ki és hát az ismertségi körükbe tartozók könyveit." (310. old, Szűcs Róbert)

Maga a szembenállósdi (hm, szekértáborosdi?) irodalomtörténetileg kevésbé lenne érdekes, de a "mi vagyunk a magyar SF" Galaktikás elnyomásából kiszabaduló és könyvpiaci szereplővé avanzsáló "amatőrök" tevékenysége egy egész évtizedre nyomta rá a bélyegét, mindenféle szempontból, bizonyos értelemben a semmiből indulva és újra felépítve a szakmát. (Amiben persze a "hivatalos" profik is mozogtak, de visszatekintve úgy tűnik, nem ők lettek a meghatározók, a régen és ma is aktív szereplők léte inkább kivétel.) A tanulmány ennek a háttérnek a felvillantására vállalkozik, de SF-történetünk számára - a kép teljesebbé válásához -  mellé kellene még tenni a konkrét műveket, témákat, egyes jellemző írók-szerkesztők tevékenységét.  

Mindenesetre Erdei Pálma tanulmánya megkerülhetetlen, ha rendes irodalomjegyzékkel megtámogatott SF történetet akarnánk írni, de nem csak azért, mert azon kevés művek egyike, ami ezzel a témával foglalkozik, hanem mert a mezőnyhöz képest szokatlanul alapos, utánajárt a dolgoknak és nem akart többet markolni, mint amennyit fogni tudott. Ha a sorozat folytatódik, előkerülnek majd olyan írások is, amikre mindez kevésbé igaz.

Pár észrevétel, érdekesség még a kötettel kapcsolatban:

* Alcím: "A mai magyar SF tükre." Ez egész egyszerűen nem igaz. 2000-ben jelent meg a kötet, az alkotók többsége már egyáltalán nem volt aktív, a piacon, az SF életben tevékenyen jelen levő szerző, és az aktívok sem mind töltöttek be meghatározó szerepet. Innentől datálható viszont Kasztovszky visszatérése (nem tudom, hogy ekkor már megszületett-e patrónusa agyában a "nagy túlélő" és a "magyar Bradbury" jelző, valószínűleg még nem), a "mai" magyar SF-t meg a két István, Nemes és Nemere képviseli benne leginkább. A többi inkább egy öregfiúk válogatott, ami még egyszer kifut a pályára - nem igazán értem, miért kellett őket az aktuális nemzeti tizenegyként eladni. 2000-ben pl. már jócskán aktív volt például Szélesi Sándor (az első Zsoldos-díja is megvolt már két éve), vagy a kevésbé öreg fiúk közül Gáspár András is említhető (bár valami olyan is rémlik, hogy őt megkereste a szerkesztő, csak valami miatt nem jött össze a dolog.) Retrospektíve akár azt is meg lehetne említeni, hogy az ezredfordulóra már a későbbi "Négy Nagy" másika, László Zoltán is jelentkezett már novellákkal a Cherubion antológiákban, de tényleg ki tudhatta akkor, hogy miből lesz a cserebogár. Lényeg a lényeg, az antológia szerzői összességében nem képviselték az aktuális, kortárs SF mezőnyt, így az alcím némileg megtévesztő.

* Ha már debütálások, az Antal József fanok polcán is ott a helye a kötetnek, mert az egyik illusztrációt a későbbi Galaktika- és Zsoldos-díjas, meglehetősen intenzív SF-társadalmi életet élő szerző jegyzi, vagy ha nem ő, akkor a névrokona. De ha ő, akkor egy újabb mozaikdarabka a Négy Nagy egyik leghírhedtebb tagjának karriertörténetéhez, számomra legalábbis így már érthetőbb a 2005-ös Galaktikás Justitia folytatásos megjelenés.

* Ha a tanulmány korai magyar SF-vel foglalkozó részéhez hozzátesszük a hazai fantasztikum 45-ig tartó történetét bemutató négy kötetetes antológiasorozatot, remek sorvezetőt kapunk akár további (valószínűleg aktív könyvtárazással és még mélyebbre menő, porszaggal/mikrofilmfénnyel terhes) kutatásokhoz, megadja mind az ízelítőt, mind a hátteret a korszakhoz.

* Itt működött közre először az ELTE SF szemináriuma egy SF történeti novellás-tanulmányos kötet elkészítésében, gyakorlatilag ugyanazzal a szerkesztői-kiadói maggal, ami majd a Metagalaktikát is összehozza.

* A kötetnek folytatást is szántak, amihez egy pályázatot is kiírtak, ez a könyv végén is megtalálható. Emlékeim szerint a pályázat sikeres volt, a nyerteseket is megnevezték (itt már helyet kapott az első kötetből kimaradt Szélesi Sándor is), de - gondolom piaci okok miatt - a második, magyar SF-nek szánt novelláskötet máig nem jelent meg. Ahogy a Möbius sorozat is abbamaradt, bár szerkesztője-tulajdonosa azóta is aktívan bábáskodik újabb SF kötetek kiadásánál.

Címkék: blogsf, sftortenet