Kollárik "Chelloveck" Péter ismertetője,

Eredetileg megjelent: chelloveck.sfblogs.net, 2007.11.21.

Miközben szerte a blogvilágban sorra születnek az ismertetők és vélemények a magyar fantasztikum legújabb műveiről, nekem még mindig temérdek bepótolnivalóim akad. Sok szerzőnek sok könyvéről csak azóta szereztem tudomást, hogy belekeveredtem ebbe a netes társadalomba, egy évvel ezelőtt még egyáltalán nem voltam ellátva információkkal. Igazából nem a megjelenésük, hanem a beszerzésük időpontja szerint kerülnek fel a könyvek a várólistára, tehát úgy lenne az igazságos, ha egy tegnap beszerzett könyv nem előzné meg az egy hónapja vásároltat, ezúttal azonban kivételt tettem.

Még 2003-ban jelent meg Cs. Szabó Sándor Prón – A programozott klóntermék című kisregénye a Parakletos kiadó gondozásában. (Sándort az interneten szs becenéven, a Cherubion Kiadónál pedig A. Taylor Crabe álnéven lehet ismerni.) A könyv jellegéből adódóan nem fog szembejönni velünk az átlagos könyvpalotákban, ha valaki kíváncsi rá, bizony utána kell járni, hol kapható. Az pedig, hogy sikerült a várólista elejére szemtelenkednie, annak köszönhető, hogy hazafelé menet beleolvasgattam, mégis milyen lehet… és véletlenül nyitva maradt százharminc oldalon keresztül.

Ha valaki félne attól, hogy esetleg nem kötné le egy egyházi közegben játszódó, keresztény témájú science fiction, ne tegye! Számomra éppen hogy egzotikus fűszerezést kapott ettől a kisregény, ráadásul, mivel a szerzője roppant otthonosan mozog ebben a közegben, nyugodtan és természetesen kezeli a cselekményvezetést.

A Jupiter Prone Company kifejleszti a prón nevű „terméket”, amely tulajdonképpen egy tetszőleges viselkedésmintákra beprogramozható mesterségesintelligencia-számítógépagy emberi szövetekből klónozott, világoskék testben. A mi prónunk, Huxley egy fiatal tiszteletes, Leslie L. Howard mellé kerül – programozásánál fogva akár ideális lelkész lehet. Közös munkájuk, kalandjaik a Jupiter holdjain – tehát egész életük – nem mentes a súrlódásoktól. Lez atya különben rendkívül rokonszenves fiatalember, az olvasónak nem esik nehezére, hogy már az első lapokon megszeresse. A remek alapötlet mellett számos kisebb ötlet kerül elő néhány oldalanként, hogy a Jupiter holdjai közt játszódó történetet még fantasztikusabbá és egyúttal még hihetőbbé tegye. A stílus lendületes, gördülékeny, könnyen olvasható, ráadásul ízlésesen teletűzdelve elmés humorral, amelyek egyike sem buta, öncélú, erőltetett poénkodás, hanem a hangulatot tökéletesen kiszolgáló, természetes szellemesség.

Szabó Sándortól ez volt az első olvasmányélményem, és nem bántam meg, hogy ezt választottam. Habár ennek az lehet a hátulütője, hogy megemelkedett élvezetszint-elvárásaim keletkeztek a szerzővel kapcsolatban, ezért más munkái (amelyek közt, úgy hallottam, nem egy makroSF is található) talán nem fognak ennyire tetszeni. De én még ezt sem bánom. Sci-fiben nekem nagyon nehéz a kedvemre tenni; a Prón írójának ezzel a könyvvel mégis sikerült. Ahogy mondani szoktam: ez a kisregény egy hálaisten.