Eredetileg megjelent: irokor.hu, 2007.okt. 22.
Taylor A. Crabe: Ellenérdek
Írta: onsai
(Ellenérdek antológia, Cherubion Kiadó, 2007)
A címadó regény Szabó Sándor negyedik hosszabb írása az “Ellen-univerzumra”, de mindegyik önmagában is megállja a helyét. Most a tnopok (szőrös izék J) szemszögéből mesél.
Az állam mellett létezik egy Felügyelet, ami ellenőrzi a politikusokat, kémkedik, elemzéseket végez és terveket dolgoz ki az új ellenség (az ember) ellen is. Mi Pnak, egy ifjú ügynök szemén át látjuk mindezt. A Felügyelet koordinálását az agyszerverek végzik, egyikük szintén fontos szereplő. Nem mesélem el a történetet, az olvasás itt egyben felfedezés is, az ember csak apránként rakja össze a részeket.
Minket – mint írókört – főként a megírás hogyanja érdekel. Crabe stílusa letisztult és lényegre törő, ami kell is, hogy ellensúlyozza a szerkesztés bonyolultságát. Az első és utolsó jelenetben említett Tna és Tua által létrehoz egy tartalmi keretet, e két végpont között múlt és jelen váltakozik, miközben a jelenetek egymásra reflektálnak. Vagyis Pnak „ártatlan” és “kiégett” énjét egyszerre ismerjük meg, ugyanazokra a személyekre (barát, kiképző stb) másképp reagál.
Az író ki is használja az ebből adódó karakteralkotási lehetőségeket. Ám van még egy „világ a világban”, az agyszerverrel folytatott rövidke beszélgetések, melyekből kitűnik, hogy Pnak szövetkezik vele (először nem tudjuk mire), ezért az agyából eltüntette a szerver a nyomokat, vagyis cinikus énjének a cselekedetei túlmutatnak magán a tetten. (Hogy ne legyen egyszerű az olvasó élete, az idősík váltásoknál a szerkesztő zárójelbe tette a fejezetcímeket.)
Figyelemreméltó a szexualitás ábrázolása is. Eleinte finom, érzéki, ahogy az ifjú tnop számára is az, később viszont egyszerűen undorító. A „két tnop és egy ember” olvasatakor félretettem a könyvet és komolyan elgondolkoztam rajta, hogy minek olvasom én ezt? Aztán rájöttem, nem volt semmilyen vulgáris leírás, hanem a szerző galád módon átvitte rám Pnak undorát.
Még két helyen tettem föl ezt a kérdést. Az egyik rögtön a könyv kezdetén volt, ahol legyilkolják Tnát és Tuát (akikhez Pnak beépült, kihasználva a bizalmukat). Ez egyszerűen azért volt, mert nem szeretem az ilyen szintű brutalitást, a másik viszont szerkesztési probléma. Számomra túl későn jött az info, hogy miért fordult az agyszerver és az ügynök a Felügyelet ellen. Mielőtt kiderült, már lecsökkent az érdeklődésem a történet iránt. (Úgy 5-10 oldallal korábban.) Ez volt az egyetlen jelentősebb hiba.
Összefoglalva mindezt, az Ellenérdek egy rendkívül jól megírt könyv, ám úgy vélem csak egy szűkebb réteg nevezi majd jó könyvnek. Ponyvának már túl bonyolult, nem az a fajta írás, amit a buszon olvas az ember két megálló között. Ám szépirodalomnak kevés, hiába a bravúros szerkesztés és karakterábrázolás. Ilyen írói eszköztár mellett az ember már mondandót, netán katarzis élményt vár, valamit, amitől más lesz az élete.
Reménykedem benne, hogy a legközelebbi regény valami olyasmiről szól, ami az írót tényleg foglalkoztatja, ami a személyisége mélyebb gyökereiből táplálkozik. Az eszközök már adottak, ideje maradandót alkotni. :)
