Eredetileg megjelent: solaria.hu, 2004. 08. 31.

Bizonyos nézetek szerint az irodalomban már minden témát megírtak, feldolgoztak, így már csak a régebbieket lehet variálni. Vannak olyanok is, akik úgy gondolják, a klasszikus irodalmi műveket érdemes folytatni, és nagy lendülettel esnek neki saját Bakterházuknak, vagy ugyanilyen lelkesedéssel szövik tovább a Tündérkert történetét. És vannak olyanok, akik a két halmaz metszetében találhatók, egy régi történetet helyeznek át egy új környezetbe, és tovább írják a már ismert eseményeket. A. Taylor Crabe Dominium: Viadalív című sci-fi kötete is valahol ebben a halmazban van.

Egy kathar támadás emlékeként sodródik az űrben a Dominium városhajó. Fedélzetén az egykori kathar támadók és a hajón élők leszármazottai élnek, véget nem érő harcot vívva egymás ellen. Néhány elzárt kolónián még ismernek valamennyit a hajót építők tudásából, ám a nagy többség vaskori szinten van, ahol az élelem beszerzéséért is meg kell harcolni.

Az emberi törzsek évszázadok óta háborút viselnek a katharokkal. Az egyik emberi törzs királya, Saal magához veszi Viadát, egyik alattvalója legkisebb fiát, fegyverhordozónak. Viada összebarátkozik Saal fiával Jathan-nal, és többször is kitünteti magát a katharok ellen vívott harcokban. Viada idővel Saal fegyverhordozójából egyik legnagyobb hadvezérévé, majd legveszélyesebb ellenségévé válik. Viadának hamarosan menekülnie kell Saal udvarából. Először a kathar király szolgálatába áll, később onnan menekülnie kell. Menekülése közben egy átúszik egy régi vízforgatón, amin keresztül egy új világba, egy fejlett kolóniára, a Közösségbe jut. Ott találkozik Doverrel, az ember-kathar keverékkel. Viadát a Közösség tanácsa nem fogadja be, el akarja pusztítani. Dover és Viada menekülőre fogják a dolgot, és visszatérnek az elmaradott területekhez, hogy Viada az uralma alá hajtsa Saal királyságát. Eközben Dover szeretné megtalálni a mitikus Vezérlőt, hogy több információt szerezhessen meg a hajóról.

A mű a Cherubion kiadó Dark Space sorozatában jelent meg, ám maga a történet nem igényel semmilyen háttérismeretet, lényegében bárhol játszódhatna, akár egy nukleáris katasztrófa utáni Földön, vagy egy másik bolygón, még azt is megkockáztatom, hogy bizonyos kellékek kicserélésével nem is kellene, hogy sci-fi környezetben játszódjon.

Ha a történet bizonyos részei ismerősek, az nem a véletlen műve. A könyv nagy része Dávid király bibliabeli történetének sci-fi környezetbe helyezett változata. A neveket megváltoztatva lett Saulból, Saal, Jonatánból Jathan, Kehilla városából Kejila, a filiszteusokból katharokból, Góliátból Gálóth, Saal tíz filiszteus előbőr helyett húsz kathar szarvat kér nászajándékként, a sort még sokáig folytathatnánk. A saját ötletek terén Dover és a Közösség, maga a hajó léte, és a hajó kellékei vannak jelen. A hajóval kapcsolatban nagyon sok jó ötletet felvonultat a szerző, például a csak katharokra támadó kitenyésztett szörnyek, vagy a Vezérlőt védő gibrakok, vagy a katharok „esze”, a parazita oc-ok, és azok furcsa magánakciója. Sajnos pont az egyedüli saját karakter, Dover jelleme van a legkevésbé kidolgozva, a biológiai háttere és a motivációi alapján több járna neki élettelen cselekedeteknél és nyögvenyelős gondolatoknál. És a kívülállóságát sem elég azzal jelezni, hogy megállapítja, Viadáék milyen célra használják a hajó működésképtelen tartozékait. Dover kidolgozatlansága talán betudható annak, hogy nem túl sokat szerepel a műben, az előzetesek alapján ő a trilógia többi kötetében kap nagyobb szerepet.

A történethez biztos írói kéz társul, a párbeszédek nem erőltetettek, a csatajelenetek dinamikusak, a stílus teljes mértékben rendben van. Most már csak azon kellene dolgozni, hogy saját történet is legyen, mert így maga a történet egy újkori Dávid-feldolgozásnak tűnik, minimális számú saját ötlettel. Ugyanúgy, ahogy egy régésznek sem mindegy, hogy Dávid király koronáját, vagy esetleg a parókáját találta meg, úgy nekünk sem mindegy, hogy mit kapunk a pénzünkért.

Még egyelőre nem érthető, hogy mi célja volt a szerzőnek a Dávid-parafrázissal, az első kötet alapján ezt semmi sem indokolta (ilyenkor az ember hajlamos ötlettelenségre gyanakodni), reméljük a történet hátralévő részében választ kapunk erre is. Sajnos a könyv még távol van attól, amit egy sci-fi könyvtől elvárunk. Még várni kell az isteni szikrára.