Berenice Goodall: Veszett angyal-blues, Cherubion, 2000 c. írásában tanulmányozzuk a SF nagy kérdését, vagyis hogy minden SF-e, ami annak mutatja magát?


1. Mi az a pszeudo?



A Veszett angyal-blues című elbeszélés alapján (Riválisok c. antológia, Cherubion, 2000) az általam pszeudo science-fiction-nek nevezett jelenséget nagyon jól lehet tanulmányozni. De mi is akar ez lenni, mit jelent ez a szó?

A pszeudo görög, pontosabban ógörög szó, jelentése: "hamis", illetve "ál". Így ennek alapján szoktak bizonyos iratokról mint pszeudonímekről beszélni, ami azt jelenteni, hogy nem az írta, aki szerzőként meg van jelölve benne. Hasonlít a használata az "álnév" kifejezéshez, de némileg mást takar, mert a szerzők célja nem elsősorban a rejtőzködés vagy megtévesztés volt, hanem inkább az, hogy egy elismert személyiség tekintélyével erősítsék meg a mondanivalójukat, illetve kifejezzék azt, hogy kinek a hagyományát, szellemiségét követik.

De mi az a pszeudo science-fiction? Bevallom, eredetileg "ál-science-fiction-t" akartam írni, de azért találtam ezt a nem annyira egyértelmű nevet a kifejezésnek, hogy elkerüljem az első pillantásra felmerülő negatív asszociációkat. Mert ugye ha valakinek a művére azt mondjuk, hogy ez nem igazi, hanem "ál", akkor az komoly értékítéletként hangzik. Pedig semmi sem áll messzebb ettől az írástól, mint hogy "lehúzza" a címben szereplő művet; nem is a szó hagyományos értelmében vett kritika, hanem inkább tanulmány, ami a fenti írás egy jól kidomborodó vonását vizsgálja. Sőt, választásom épp azért esett a Veszett angyal - blues című elbeszélésre (novellára), mert nagyon jól, és mélyen elemezhető több szempontból is.

Visszatérve a pszeudo (ál) science-fiction meghatározására, olyan írást értek alatta, ami nem szükségszerűen science - fiction, hanem a tudományos fantasztikum csak egyfajta ruha, álöltözet rajta, s ha a hagyományos (vagy kevésbé hagyományos) kellékeket, mint a jövő, lézerpisztoly, űrhajó, idegen bolygó, stb. leválasztjuk róla, keveset, vagy semmit sem sérül a műalkotás lényegi mondanivalója. (Olyan alkotás esetén, ahol van ilyen...) Látni fogjuk majd, hogy ilyenfajta, nem éppen a leghálásabb "hámozgatásra" a Veszett angyal - blues milyen tökéletesen alkalmas!

A kategória másik vetülete (saját meghatározásom szerint) az olyan mű, ahol szinte semmi más nincs, csak a tudományos fantasztikum látványos és fantáziadús kelléktára, amit díszletként aggatnak fel egy izgalmas, kalandos cselekményre, illetve a cselekményt a díszletre. Persze ez csak akkor igaz, ha a science fiction-t úgy határozzuk meg, mint tematikát, és nem mind díszletet.

Bevezetőm végén még egyszer hangsúlyozom, hogy a tárgyalt kategóriába való besorolás nem feltétlenül jelent értékítéletet.



2. A lényegi mondanivaló



Nekilátva a hámozgatás hálátlan feladatának, fontos meghatározni, hogy mi az, amit fel akarunk tárni a héj alól. Épp ezért kísérletet teszek annak a megtalálására, hogy miről is szól a Veszett angyal - blues. Ez mindig is gyarló, szubjektív dolog, éppen ezért csak arra szorítkozok, hogy számomra mit mondott az írás; s az elemzésben elkövetett hibáim nagy részét ráfogom arra, hogy nem ahhoz a nemhez tartozok, ami a pozitív szerepet játssza a történetben.

Az írói (ál)név (Berenice Goodall) női szerzőt sejtet, ami némi lapozgatással bizonyossá is válik. A női hang az irodalomban, legyen az bármifajta irodalom, mindig képvisel valamilyen különlegességet, kezdjük talán Szapphóval, majd a 19.sz-i angol írónőkön (Austen, Bronte, George Eliot) keresztül napjaink feminista vonulatáig. A női szerző nem feltétlenül képvisel női hangot, de esetünkben erről van szó. Mind főszereplő, mind a téma nagyon is feminim. Egy kis csoport fiatal nőről szól, akik, nem utolsósorban a férfiaktól elszenvedett súlyos testi és lelki károsodások hatására bérgyilkosok lesznek. "Férjgyilkos bérgyilkosok". Egy rendőrnő, név szerint Kate alakján keresztül ismerjük meg őket. Kate-ről annyit kell tudni, hogy a férje terrorjának azzal vetett véget, hogy balesetnek álcázva megölte, később rendőr lett, méghozzá meglehetősen vad, annyira, hogy még maga is megrémült tőle, s azóta igyekszik elnyomni ezt magában. Együtt él egy kollégájával, a második férjével, de a kapcsolat, az emlékei miatt, halálra van ítélve.

Egy furcsa öngyilkosság után kezd el gyanakodni, s a kérdéses csoport fel is fedi magát előtte - elvégre mindkét fél nagyon jól tudja, hogy egy oldalon állnak. Szövetséget kötnek, miszerint Kate tevékenyen nem vesz részt az akciókban, de fedezi őket, és figyelemmel kíséri az esetek nyomán beinduló nyomozásokat. A dolog akkor kezd elromlani, mikor Nicole, az egyik lány, akinek a párja kitaposta a magzatát a hasából, majd egy kés segítségével meg is óhajtotta nézni, úgy dönt, hogy a megelőzés a legjobb gyógymód, s boldog szerelmespárok férfitagjait kezdi el meggyilkolni. Végül Kate lövi le, de ezzel lényegében ő is meghal, először csak lelkileg, de nem sokkal később ez testivé is válik, ahogy egy meggyilkolt férj bosszúéhes szeretője lelövi.

Érdemes közelebbről megnézni az írás nő és férfiábrázolásait.

A férfiak megítélése, ahogy az már kiderült, nem a legkedvezőbb. Meglehetősen kevés vonással vannak árnyalva. Ez valószínűleg az elbeszélés sajátos nézőpontjából adódik, illetve abból, hogy a felbukkanó férfialakok többsége meglehetősen rövid ideig szerepel. Ugyanis az elbeszélés fő folyamát a mondanivalóhoz többé-kevésbé szervesen illeszkedő jelenetek szakítják meg, amik egy-egy megbízás végrehajtását mesélik el. A női fél a hideg profizmust sugározza, a férfiak pedig olyanok, akik teljes mértékben megérdemlik azt, ami történik velük. (Kivéve a szerelmespárok "ártatlan" tagjait, akik "csak" potenciálisan gonosztevők, legalábbis Nicole álláspontja szerint.) A férfiak vonásai a következők: önzés ("Életében először akkor verte meg a férje, amikor Nicole nem akart elmenni sörért, mert lázas volt és odakint tombolt a vihar...," 229. old.), hihetetlen durvaság ("Joe, az első férjem nem csak a csontjaim nagy részét törte ripityára...," 204. old. ), felfokozott szexualitás ("Betz le merte volna fogadni, hogy néhány napon belül sikerül az ágyába is fektetni ezt a szomorú szépséget." 211. old), és persze az ezzel járó hűtlenség ("Samuel Goldsmith nem nagykanállal, hanem merőkanállal zabálta a nőket Sarah mellett...," 214. old.), na meg perverzitás ("...mert a jó Reggie-nek csak az okozott kielégülést, ha saját kezűleg verte Marthát az ájulásig." 214. old.) , és még hosszasan lehetne sorolni.

A brutális férjek mellett még két férfialak jelenik meg. Betz, az egyik áldozat szeretője által felbérelt magánnyomozó többé-kevésbé beleillik a sorba. Nála vannak az adatok, amik lebuktathatják a bérgyilkosokat, de mégsem adja át őket a megbeszélt összegért, hanem egy irreálisan magas árat szab érte, alig titkolva azt, hogy természetben is lehet fizetni. Mentségére szól, hogy mikor célt ér, gyengédnek bizonyul, s az aktus végén elviszi egy infarktus.

A másik Frank, Kate, a rendőrnő jelenlegi párja. Ő abszolút pozitív alak, de talán épp ezért nem is kezelik egyenrangúként, Kate rejtegeti a titkát, hiszen bele sem tud gondolni, hogy mi lenne, ha kiderülne. Jó ember, tehát gyenge és kímélni kell, mint ahogy a kisgyerekeket sem avatják be a felnőttek dolgaiba. "Nem tudom, hogy Frank hogy viseli majd a következő heteket. A legrosszabb az egészben, hogy nem tudhat meg a világon semmit. Amit eddig tudott rólam, az csak ennyi: tűrhető feleség vagyok, remek kolléga, megbízható társ. Meg egy sereg apróság, amit mindenki tud élete párjáról. Sosem tudhatja meg, hogy a felesége bérgyilkos volt. Egy férjgyilkos bérgyilkos." (204. old.)

A nők ábrázolása már sokkal árnyaltabb, mondhatni művészi. Csak két epizódot emelek ki, két apró részletet, amik szerintem nagyon jól sikerültek.

Az első az a jelenet, amikor Kate meglátogatja a bérgyilkosokat, és azok felfedik magukat. Alaposabb olvasásra egyből szembetűnik az, hogy bizonyos színek mennyire dominálnak:

"...parányi ezüstkanál..." , "Laza kontyba tűzte fel bronzvörös haját, fekete szoknyát és fehér selyemblúzt viselt, kosztümkabátja is fekete volt, meg a rúzs is a száján." , " ...kaptam egy fekete mosolyt Marthától....", "táskájából lapos ezüst palackot húzott elő...", "...fakószőke hajának színét....", "... köldöke peremébe ezüst gyűrűt tűzött...", "szemem azon a hosszú sebhelyen akadt meg...." (Minden idézet a 207. oldalról való.)

A három szín, fehér (ezüst, fakószőke), fekete és vörös egy jól eltalált képpel jelenik meg Nicole, a kulcsfigura alakján: "Az arca olyan sápadt volt, mintha rizsporral hintette volna meg, szemei alatt fekete árnyékok alkottak karikákat, de az orra hegyén egy csokorra való apró szeplő járt körtáncot. Gyerek volt még, akire hirtelen szakadt rá ez az egész ónos esőszerű borzalom, amit egyesek pofátlanul életnek neveznek." (208. old.)

Mindhárom színhez nagyon erős és sokrétű szimbolikus jelentésréteg kapcsolható. (Nem véletlenül írt Stendhal Vörös és fekete illetve Vörös és fehér címmel regényeket.) Jelen esetben a fekete talán gyászt jelent, gyászolják azt az életet, amit örökre elvettek tőlük. A fehér jelentheti a tisztaságot, mert a maguk módján tiszták maradtak. ( "Szegény Sarah soha nem nézett másra, egyetlen egyszer sem volt hűtlen a férjéhez, mindent elviselt, még azt is, hogy néha az ügyeletes pipi a szeme láttára kecmereg ki a tulajdon ágyából...", 214. old.) Ugyanakkor Nicole sápadtsága a betegséget, sérültséget is jelenti, akárcsak a heg a hasán. A heget amúgy is lehet szimbólikusan érteni, hiszen a magzat, a női volt legerőteljesebb kifejezője ellen irányult támadás nyoma, s ezzel a nőiséget is kiölte a lányból. A heg vörös, akárcsak a bronzvörös haj, s a vér, a szenvedély és a halál jele. Ebből a három jelentésrétegből kombinálódik össze a veszett angyalok jellemzése, egyénileg árnyalva egyik-másik szín dominanciájával. Nicole esetében a vörös teng túl, hiszen ő az, akinek a kontroll alól kicsúszott indulata pusztulásba dönti az egész csoportot.

A kis Mandy, a legfiatalabb tag esetében a domináns szín a fehér, az ártatlanság, aki "...alig töltötte be az ötödik életévét, amikor meghalt az anyja. Hatévesen erőszakolta meg először a tulajdon apja és tíz éves koráig rendszeresen folytatta ezt a gyakorlatot, míg egyszer Mandy meg nem fizetett mindenért..." (214. old.) Ő az, akit még így jellemeznek: egy gyerek testébe zárt száz éves lény volt. (235. old.) Valójában a kiskorában elszenvedett trauma már eleve képtelenné tette arra, hogy "olyan" értelemben tisztátalanná váljon, így tisztaságát, paradox módon, a férfiaktól kapta.

Sarah, a "falkavezér, a dúsgazdag szépasszony" (226. old.) színe a fekete, nem csak az öltözködésében, hanem a viselkedésében is. Ez teszi őt a legfelelősségteljesebb figurává, a vezetővé. Ugyanakkor ő is nagyon sérült, s belül nagyon érzékeny, még ha kívül keménynek is mutatja magát.

Ezt a jellemvonást tárja fel a másik epizód, amit még kiemelek. Kate, mikor a rendőrségi aktákból rájön, hogy Nicole elszabadult, Marthához siet és durván felébreszti, hogy magyarázatot kapjon a dologra. Martha reakciója mindent elmond:

" A mindig nyugodt, derűs és méltóságteljes Sarah két kezét a fejére kulcsolta, felrántotta a lábait. Gyakorlatilag magzati pózt vett fel egy pillanat alatt és felnyüszített:

- Ne bánts!

Elengedtem, leültem mellé és átöleltem... így látnom ezt az erős asszonyt, sokkolt." (226. old.)



A veszett angyalok furcsa ellenpárja, ellenpólusa Susan, az egyik nő, akivel Sarah férje csalta a feleségét, s ezért meg kellett halnia. Furcsa keveréke a bérgyilkosoknak (hiszen a végén ő is fegyverhez nyúl) és annak a nőtípusnak, ami legjobban megfelel a férfiaknak. (Mármint az írásban ábrázolt fajtájuknak.) Hűséges szerető, és odaadó, mármint odaadja magát, ha kell. Bizonyos szempontból hasonlóan "gyenge" szereplő, mint Frank, a nők számára ideális férfi, de amikor erőssé válik, be is fejezi a történetet.



Tehát mi a Veszett angyal - blues "lényegi mondanivalója"? Természetesen nem az, hogy a férfiak ilyenek, a nők meg ilyenek lesznek miattuk. A leírt férfiak viselkedése legalább annyira abnormális, mint a bérgyilkos-férjgyilkos nőké, s ha a nőket felmenti egy ilyen mondat: (Susan) "most már valahol sajnálta ezeket a szerencsétlen nőket, akik minden bizonnyal elmebetegek, hiszen az lenne az abnormális, ha ilyen előzmények után normális, ép lelkű emberek tudtak volna maradni." (215. old.), akkor illene a férfiaknak is egy ilyen jellegű ügyvédet fogadni. De ilyen nincs, s ez egy markáns feminista jelleg. A férfiak azért ilyenek, mert férfiak. Ez így talán nem igazságos megállapítás, de ennek ellenére be kell ismernem, hogy bizony az ilyen jellegű erőszakot elsöprő többségben férfiak követik el nők iránt, nem csak fizikai, hanem sok más téren is. Az eltúlzott feminizmus ugyanolyan ellenreakció, mint más, felszabadító mozgalmak, amik nagyon is valós problémára mutatnak rá. Mindez az élet sok területén megnyilvánul, pl. abban, hogy az elnyomó oldal által tisztelt dolgokat a magukénak vallják, a maguk képére formálják. ( Klasszikus vicc a teológia területéről: egy feminista- és egy feketeteológiát /ez nem a fekete mágia egy fajtája, hanem latin-amerikai gyökerű felszabadítás-teológia/ művelő egyén beszélget: " Jesus was black." - "Yes, she was.")

A Veszett angyal-blues-ban a nők egy másik "férfidolgot" ragadnak magukhoz: az erőszakot. S talán azt tárja elénk, hogy mi lenne, ha a nők is erőszakkal válaszolnának az erőszakra. A kérdés eldöntetlen marad, hiszen a végén teljesen összekeverednek a dolgok, és a nők egymást ölik, úgy tűnik, a szerző sem merte nyíltan megválaszolni a kérdést.



3. Amit lehámozunk



"Látni fogjuk majd, hogy ilyenfajta, nem éppen a leghálásabb "hámozgatásra" a Veszett angyal - blues milyen tökéletesen alkalmas!" - írtam a bevezetőben, s remélem, hogy már van, aki látja.

Az elbeszélés egy tudományos - fantasztikus antológiában jelent meg, s tudományos - fantasztikus írásnak vallja magát. Ennek ellenére a fenti részben sikerült egy olyan elemzést adni róla, hogy aki nem ismeri az előzményeket, nem tudja megmondani róla, hogy egy sci-fi elbeszélést boncolgatok. S mindez nem is volt olyan nehéz. A téma fő vonulata, sőt szinte az egésze, nem igényeli a science-fiction kellékeit, bár nem is zárja ki őket. A téma, sajnos, örök. (Bár reméljük, hogy egyszer majd nem lesz az.)

De akkor mitől science-fiction, még ha pszeudo is? (Elnézést az idegen szavak halmozásáért.)

Az elbeszélés már rögtön az elején önti ránk a szükséges kellékeket, bár az első három mondat akár napjainkban is megállná a helyét:



" A kertvárosi utca a szokott arcát mutatta a nyári délutánban. Ápolt sövények keretezték a csinos előkerteket, amelyekben lustán árasztotta magából a vízpermetet az öntözőrendszer, hogy a pázsit szép legyen, smaragdzöld bársony, százszorszép mintával. A házak csendesek voltak, úgy tűnt, lihegnek a forróságban, és csak hűsölni álltak meg egy kicsit a körülöttük terebélyesedő fák árnyékában." (202. old.)



De ezután egy sereg kép sorolja be korban a helyszínt:



" Utazómagasságban néha elhúzott felettük egy-egy kocsi... ...kisfiúk gyakorolták a száguldozást drága antigravitációs deszkáikon... .... vérvörös lézersugár..." ( az utolsó a 203. oldalon)



Joe, Kate férje űrkikötőben dolgozott, egyszer elmentek a Földre, ahol " elsuhantunk a radioaktív sivatagok felett, megmutatták északon Európa hűlt helyét, meg az új kontinenst, amit paradicsommá tett a belepumpált pénz. Elisyon volt a neve. Nem szállhattunk le a felszínre, mert arra már nem volt pénzünk, hogy a boldogok szigetére tehessük a lábunkat, de így, felülről is csodaszép volt a kupola, meg a körülötte vibráló energiapajzs." (204. old.)



Elysion szigetéről még lesz szó.

A halott Goldsmith kezében egy LaseOTick-28-ast találnak, ami valószínűleg lézerpisztoly, hiszen "ezen a típuson még nem lehetett fokozatot állítani, nem lehetett kábítani, csak ölni." (206. old.) Az autók, mint már láthattuk, repülnek, és fedélzetükön villódzó fényű számítógép van, esik egy célzás egy háborúról, amiben sok "enkh" esett el, a bolygó felett tranzitállomás lebeg, ahonnan hosszújáratú hajók indulnak. (Bár az némileg nem illik a képbe, hogy a számítógépeket miért kell kábellel csatlakoztatni egy aljzathoz a lézerpisztolyok korában, amik valószínűleg több energiát igényelnek.) És persze nem szabad megfeledkezni a Drag-42-es mesterlövészfegyverről, ami egy lövéssel eltüntet egy felsőtestet, s Nicole használja előszeretettel.

Bőven lehetne még sorolni a tudományos - fantasztikum kellékeit, de azt hiszem, a fenti lista is eléggé meggyőző. A Veszett angyal - blues megállja bármelyik sci-fi-vel az összehasonlítást ilyen szempontból. (Irodalmi értékében pedig jócskán felülmúlja az átlagot!) De amiért én mégis ál-sci-fi-nek nevezem, az a "könnyű hámozhatóság" miatt van. Vagyis a sztori nem veszít semmit akkor, ha valaki átírja úgy, hogy az autók négy keréken gurulnak és pl. van köztük Ford Mondeo is, ha Goldsmith életét egy 38-as Smith and Wesson oltja ki, Joe egy normál tengeri kikötőben dolgozik, és a radioaktív sivatagok helyett Velencét nézik meg messziről a karnevál idején. Kom helyett lehet telefonálni és a gyerekek jót tudnak játszani a hagyományos gördeszkákkal is. Mindezek a dolgok szinte már zavaróan könnyen leválaszthatók, s ez a pszeudo science-fiction legbiztosabb jele. Próbálja ezt megcsinálni valaki a Solaris-al, vagy, hogy egy viszonylag friss példát említsünk, a Karanténnal. (Különösen a háború sújtotta Föld említése olyan, hogy ahhoz képest Pilátus a Krédóban szerves egység, hogy újabb közhellyel éljünk. Bár igaz, ha nagyon akarunk, lehet annak is szimbolikus értelmet találni - előrevetíti Joe és Kate kapcsolatát - de, legalábbis nekem, ez erőltetettnek tűnik. Ugyanez a helyzet Elysion szigetével, ami menekülési célként jelenik meg újra a történet végén. Értelmezhetőek, de, főleg a színek alkotta metafora-rendszer után mindez nagyon sutának tűnne.)

A következő kérdések merülhetnek fel:



1. Akkor a Veszett angyal-blues science-fiction vagy sem?



Természetesen az, hiszen senkinek sincs joga ezt elvitatni egy olyan írástól, ami annak vallja magát. Figyelembe kell venni azt, hogy a tudományos-fantasztikum műfaja sok mindennek nevezhető, csak homogénnek nem, s számos alcsoportra oszlik. A Veszett angyal-blues egy olyan sci-fi, ami az emberi kapcsolatokra koncentrál. Ilyen tekintetben még Zsoldos Péter A holtak nem vetnek árnyékot (Gondolat, 1986) című regényével is közeli rokonságban áll.



2. Miért science-fiction-ként írták meg, ha megírhatták volna másképpen is?



Erre is nagyon egyszerű a válasz: mert a szerző így akarta. Ez az alapvető minimum, amit a művészi szabadság ad. Természetesen ennél jóval mélyebb választ is lehet adni, de nem e tanulmány feladata az ezirányú találgatás.



3. Használt-e vagy sem a történet mondanivalójának az, hogy a tudományos-fantasztikum kelléktára adja a díszletét?

Igen, mert: a cselekmény jövőbe helyezésével felhívhatja a figyelmet arra, hogy hova tudnak fajulni a dolgok. (Bár ez a megállapítás sántít is, hiszen akár napjainkban is megtörténhetne, vagy akár már meg is történt ez az eset.) Azonkívül az elpusztult Európa és Elysium szigete értelmezhető szimbolikusan is, bár ehhez jobb lenne, ha szervesebben beleépülnének a történetbe.

Nem, mert: bizonyos értelemben szükségtelen kolonc ez a fajta díszlettár egy ilyen történeten, s óhatatlanul is magára veszi azt a science-fiction-nal kapcsolatos negatív hozzáállást, ami "az irodalom" részéről érezhető. Azonkívül a science-fiction elősegíthette bizonyos szexualitást ábrázoló részek “testközelibb” kifejtését, amik egy bizonyos szint után öncélúnak tűnnek. (Itt úgy tűnik, hogy jobb lett volna "a kevesebb többet mond" elvét alkalmazni.)



A fenti lista egyénileg bővíthető, és a válaszok természetesen átfogalmazhatók, vitathatók, elvethetők. Mindössze támpontul szolgálnak azoknak, akik mélyebben szeretnének a kérdéssel foglalkozni.



4. Összefoglalás



Tanulmányomban megkíséreltem kimutatni azt, hogy a Veszett angyal-blues nem szükségszerűen science-fiction írás. Erre bizonyítékul felhoztam egy értelmezési kísérletet, ami lehetséges volt bármiféle tudományos-fantasztikus elem említése nélkül; s megpróbáltam illusztrálni azt, hogy a sci-fi díszletei milyen könnyen, és a mondanivaló minimális csonkításával lefejthetők. Végül azzal a kérdéssel foglalkoztam, hogy ezek ismeretében miért lett mégis science-fiction-ként megírva ez a történet, s ez mivel gazdagította illetve szegényítette. Kitértem arra is, hogy mi az az általam pszeudo-science-fiction-nek nevezett jelenség.

Végső összegzésként legyen elég annyit mondani, hogy egyvalami mindenképpen gazdagodott egy jól átgondolt és megszerkesztett, nem csak a felszínen fecsegő írással, és ez a tudományos-fantasztikum műfaja.



2001-05-07

www.solaria.hu