Nándorfehérvár 1521-es ostroma napról-napra: június utolsó hete.
A vár és város ostromát a hagyomány (Báthori Endre főúr kifakadása nyomán) hatvanhat napra teszi, tehát június utolsó napjaiban kezdődött. A korabeli oszmán hadviselés jellegéből adódóan ez az első pár nap abban a különbözött a végvári mindennapoktól, hogy a határvidéken portyázó török lovascsapatok közvetlenül Nándorfehérvár alá merészkedtek, de a falak támadására vagy ostromzárra még nem gondolhattak. A végvárak, főleg a nagy várnak számító Nándorfehérvár egyik szerepe az volt, hogy a lovasság támaszpontjául szolgáljon: a védett falak közöl indultak portyára a kisebb-nagyobb lovas egységek, hogy felderítsenek, zaklassák a török vidéket, pusztítsák az erőforrásait. (Adok-kapok alapon.)
Fontos szerepet játszott a végvári lovas vitézek életében a bajvívás is, ismerték egymás bajnokait, kölcsönösen tisztelték a másik fél hadi tudását, vitézségét, egyszerre voltak ellenségek és egyfajta barátok (bár akkor a "frenemy" kifejezést még nem találták fel). Volt, hogy közös lakomára is gyűltek, ahol a törökök (bár nem mindenki volt nemzetiségileg török) is együtt ittak a magyarokkal (akik szintén nem voltak mind magyarok). A "béke" is folyamatos bajvívásokkal, rajtaütésekkel telt. Mikor Szulejmán megindította a hadjáratot, a képzettebb, felszereltebb fősereg előtt félig katona, félig martalóc csapatok dúlták a vidéket, kémlelték az ellenség erőit, osztották meg a védők figyelmét. A "helyi" törökök sem örültek nekik, hiszen felborították az életüknek keretet adó status quo-t és valódi háború szelét hozták magukkal, ahol portyák és viadalok helyett véres rohamok, csaták és menetrendszerűen bekövetkező járványok vártak mindenkire.
Június utolsó napjaiban kezdődött Nándorfehérvár ostroma: a vidéket dúló akindzsik és egyéb oszmán szabadcsapatok szemtelenül közel merészkedtek a falakhoz, menekülők húzódtak a végvári vitézek védelmébe és megsűrűsödtek a bajvívások. Az újonnan érkező török bajnokok kopjatörésre, párbajra hívták a magyar bajnokokat, mindezt Fehérvár falai alatt, a mezőn. Ebből az időből ismerjük Káldi Miklós nevét, akinek később egy levele is fennmaradt, amiben betekinthetünk ezekbe a vitézi dolgokba.Nándorfehérvár már ostrom alatt áll, de a kapuk még nyitva állnak és a lovas egységek ki-be járnak, messzebbre is portyáznak. De a szultán hada közeledik, de ez a hír még nem biztos.
Az ostromról szóló regényem: A királyság kapuja
