(A díj neve természetesen nem ZSP, de ezt a rövidítést használom a címben, hogy jelezzem,
az írás nem Zsoldos Péter munkásságáról szól, semmiféle köze nincs hozzá.)
Miért van szükség a jelentésre?
A ZSP-díj évek óta nem tudja betölteni azt a funkciót, amit megalapításakor szántak neki.
„A díjat az Avana Egyesület és Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata 1998-ban kettos céllal alapította. Egyrészt emléket kívánt állítani az Avana Egyesület alapító tagjának és névadójának, Zsoldos Péternek, aki a magyar tudományos-fantasztikus irodalom kiemelkedo alakja. Másrészt az alapítók egy rangos irodalmi díjat kívántak létrehozni, hogy felhívják a figyelmet a magyar sci-fi írók színvonalas muveire és arra, hogy a mufaj értékeket képvisel.” írja az www.avana.hu, a díjat gondozó egyesület honlapja.
A cél első fele, a neves szerzőnek való emlékállítás megvalósult, de a kontextus, amiben Zsoldos Péter neve felmerül évről-évre, nem feltétlenül a legpozitívabb. Ugyanakkor a második cél, a színvonalas művekre való figyelemfelhívás és a magyar SF egészének, mint értékhordozónak való bemutatása nem hogy nem sikerül, de szinte visszájára fordult. Sok esetben maga a szerző vonja vissza művének nevezését, van, aki úgy érzi, hogy egyenesen kínos még a díjra való jelöltség is. Az évenkénti ZSP-díjkiosztó egyáltalán nem a magyar SF ünnepe (pedig akár az is lehetne), hanem egy sok indulattal, keserűséggel, vádaskodással és nem egy esetben sárdobálással kísért esemény lett (főleg internetes felületen, amin a magyar SF élet tekintélyes hányada zajlik), aminek ilyen formában egyre kevesebb értelme van. (Nem képes megszólítani és értékéről meggyőzni azokat, akikre a magyar SF-nek leginkább szüksége lenne, helyette egyre jobban elidegeníti a közönséget a művektől, a szerzőket a közönségtől és egymástól, és a SF gettót is csak erősíti ahelyett, hogy a nagyobb közönség felé megnyitná.)
A ZSP-jelentés annak próbál utánajárni, hogy mi okozhatta, okozhatja azt, hogy a díj körüli helyzet ilyenné vált. A jelentés megpróbálja kikerülni azt, hogy egyes személyekről konkrétan szó essen, elkerülve a személyeskedést, inkább folyamatokra, ügyekre koncentrál. Természetesen a Díjat emberek alkották, emberek működtetik és emberek foglalkoznak vele, ezért elkerülhetetlen, hogy konkrét személyeket érintsenek a megállapítások, de semmi sem irányul valaki ellen, hanem inkább valamiért: hogy a Zsoldos Péter díj legyen az, aminek lennie kellene és ami lehetne. A végső (akár személyi) konzekvenciákat a díjat gondozó és azért felelős Avana egyesületnek kell meghoznia: a jelentés ebben kíván segíteni.
A problémák
A díj körül kialakult helyzet több problémára is visszavezethető, semmiképpen sem egy csoport vagy személy áll annak hátterében, hogy a ZSP-díj megítélése ilyen lett. Mindennek ellenére a díjat továbbra is élénk érdeklődés kíséri, amire lehet és kell is építeni abban, hogy a méltó helyre kerülhessen a Zsoldos Péter nevével jelzett díj a hazai SF-életben.
A következő pontokba megpróbálom körüljárni a problémákat, egyfajta mesterséges elkülönítést alkalmazva. Nyilvánvaló a problémák érintkeznek egymással, esetleg egyik következik a másikból, de a vizsgálat és jobb megértés szempontjából jobbnak láttam felosztani őket.
A ZSP-díjjal jutalmazott művek
A díj minősíti-e a művet vagy a mű minősíti-e a díjat? Ez a kérdés minden díj esetében felmerül, de egy olyan, fiatal, induló, kialakult hagyományrendszerrel nem rendelkező díj esetében, mint a ZSP-díj, sokkal inkább a „mű minősíti a díjat” érvényesül. Ha jó könyvek kapják a díjat az első években, akkor egy idő után kialakul a díj tekintélye – tudni lehet, hogy akárminek azért nem ítélik oda. (Jó könyvekről és nem a legjobb könyvekről beszélünk: a „legjobb” könyvről soha nem lesz közmegegyezés, de a jó könyvekről inkább.) Ha viszont egy díj első éveiben, a ZSP-díj esetében első évtizedében olyan kiadványokkal kapcsolódik össze, amik nem felelnek meg magának a kiírásnak sem és/vagy alapvető színvonalbeli hiányosságaik vannak, nagyon nehéz lesz kialakítani a díj tekintélyét. Ezt a folyamatot láthatjuk a ZSP-díj esetében.
A félreértések elkerülése végett nem arról van szó, hogy egyeseknek tetszik a könyv, amit díjaztak, másoknak nem. Ez a világ legjobb (ha van ilyen) könyvével is előfordulhat. De a ZSP díjat nem egyszer olyan regénynek ítélték oda, amiről a zsűri ítéletén kívül gyakorlatilag nem lehetett pozitív véleménnyel találkozni, ráadásul a zsűri se indokolta különösebben és érvelésként felfogható módon a döntését. Ezeknek a könyveknek a díja azóta is mérgezi a ZSP-díj megítélését és egyelőre nem telt el annyi idő, ami ezt elfedezte volna. (Más megoldási kísérlet pedig nem történt, csak a hallgatás.)
Ilyen ZSP-díjazott könyv A kék bölcső (ami ráadásul a díj kiírási feltételeinek sem felelt meg, mert a szerző csak fordítóként (sic!) volt benne magyar nevén feltüntetve, hasonlóan az Időjárőrhöz), illetve A Szellemlovas küldetése, aminek díjazása előtt értetlenül áll szinte mindenki, akinek a kezébe kerül ez a könyv. Ráadásul nem ismert számomra olyan érvelés, amivel megindokolták volna ezeknek a műveknek a díjazását.
Ezzel a problémával véleményem szerint valamilyen szinten foglalkozni kell, ha javítani akarunk a díj megítélésén, bár kérdéses, hogy érdemben lehet-e tenni valamit egy már kiosztott díj esetében. (Valószínűleg nem, maximum a díj valamiféle átalakításával, ami egyfajta „tiszta lapot” eredményezne.)
(Fel szokott merülni érvként, hogy annyira gyenge volt a mezőny, hogy még ezek voltak a legjobbak. Ez egyrészt nem nagyon igaz, másrészt meg ha tényleg az lenne, akkor élni lehetett volna azzal, hogy nem adják ki a díjat. Ez is megtörtént egyszer, egy olyan mezőny esetében, amiben több színvonalasabb mű is volt, mint a fent említett két díjazott.)
A ZSP-díj zsűrije
A végső döntéseket a zsűri hozza meg, ezért a ZSP-díj körül kialakult helyzetért nem kevés felelősség terheli azokat, akik a könyveket elbírálják és értékelik. (Mondanám azt is, hogy nevüket adják valamihez, de ez nem lenne teljesen igaz, lásd később.)
Először is foglalkoznék a zsűri munkájának önkéntességével. Szinte minden reakcióban felmerült, hogy mind a zsűri, mind az egyesület fizetés nélkül, önkéntesen végzi ezt a munkát. De ennek semmi köze ahhoz, hogy milyen munkát végeznek. Ha valaki vállal valamit, akkor nem az alapján fogják megítélni, hogy mennyit kap érte, vagy kap-e érte valamit egyáltalán, hanem a munkája minősége alapján. Tehát a zsűri anyagi juttatásának (vagy annak hiányának) semmi köze nincs a munkájuk megítéléséhez, nem áll meg érvként.
A ZSP-díj zsűrijét az Avana egyesület bízza meg. Zsűritagot találni nem könnyű, azok, akik aktívan foglalkoznak a hazai SF-vel, általában valamiféle szorosabb kapcsolatot ápolnak valamelyik kiadóhoz és/vagy orgánumhoz kötődő csoporttal („szekértáborral”), maradnak olyanok, akik nem foglalkoznak aktívan a hazai SF-vel. Ez okozhatja azt az érdekes jelenséget, hogy évente „kuncsorogni” kell a kiadóktól a díjra jelölt művek példányaiért, mert másképp azok nem kerülnének az egyetlen (így legrangosabb) hazai SF-díj odaítélőinek kezébe. Ez körülbelül ahhoz lenne hasonlítható, mintha egy borászverseny zsűrije csak a versenyen inna bort, máshol sohasem. Persze így is lehet döntést hozni, válogatni az olvasott művek között, de a zsűri szakmaisága így inkább csak egy jól hangzó titulus marad. Arról nem is beszélve, hogy a „szakmaiság” egyik feltétele lenne a publikáció is: az új zsűrielnök kivételével nem találtam erre utaló nyomot. A publikációs lehetőségek pedig adottak, az összes lap (főleg internetes, de vannak nyomtatott megjelenési felületek is) szívesen fogadna elemzéseket, cikkeket vagy akár kritikákat is a ZSP-díj zsűrijének tagjaitól. De ilyenek nem nagyon vannak. (Azonkívül a valahová való tartozás nem jelent automatikus elfogultságot, aki szakember, képes szakmai döntést hozni, döntését pedig mindenképpen szakmailag indokolnia kell, hiszen saját reputációját rombolná egy jól láthatóan elfogult döntéssel. Épp ezért kockázatos a jelenlegi felállás: a zsűri nem igazán vesz részt a SF életben, így nem is tényező számára a döntéseik nyomán kialakuló (romló) megítélésük SF körökben.)
A zsűri jelen formájában nem áll meg azon a mérlegen, amit az egyesület szánt neki: egészében nézve se nem szakmai, se nem független. Aki szakmai (az elnök) a Galaktika tanácsadó testületének tagja, amely lapnak novellái jelöltek és rendszeresen nyertesek, aki pedig független, nem tud felmutatni szakmai jelenlétet a hazai SF-ben. (Pl. a névadó rokona miért lenne csak ez alapján szakember? Bár idén már nem is szavazott.)
A zsűri ugyanakkor arctalan is és névtelen. A díj szabályzatában külön kitételként szerepel, hogy a zsűritagoknak a véleménye, értékelése nem kerülhet nyilvánosságra. Miért nem? Valami titkolnivaló van rajta? Nem áll meg bizonyos mérlegen? Esetleg nincs is ilyen? (Ezek a kérdések óhatatlanul felmerülnek egy titkosított döntés kapcsán.) Az egyik indoklás szerint azért titkos, hogy ne váljanak a zsűri tagjai személyeskedések áldozatává. Ha viszont valaki ettől ennyire fél, akkor ne vállaljon közszerepet – másrészt így a zsűrit egyben minősítik a díjjal foglalkozó megnyilvánulások. Érdemes végiggondolni, hogy ennek a fajta titkolódzásnak van-e értelme és van-e haszna a díj szempontjából.
A ZSP-díj kommunikációja
A ZSP-díj annyit ér, amennyit és amit tudnak róla. (Mint minden más díj.) Ezért kulcsfontosságú az, hogy mit és mennyit kommunikál róla az Egyesület, illetve milyen lépéseket tesz annak érdekében, hogy az Egyesületen kívüli kommunikáció a ZSP-díj értékesebbé válását eredményezze.
Ezt a terület vizsgálva a kép különösen is lehangoló.
A díj kommunikációjának nagy részét a meghirdetése és a kiosztásáról való közlemény alkotja. Idén ezt a kiadóktól bekért példányok sürgetése színesítette, illetve a későbbi díjazott nyílt levele az értékelési rendszerrel kapcsolatban. Ezen kívül olvashatunk pár dolgot a díjról az avana.hu –n, de pl. a régebben megtalálható nyertesek névsora hiányzik. A zsűri összetétele is némi keresgélést igényel, és róluk is alig lehet megtudni valamit. Nincs információ az értékelési szempontokról sem és a díj részletes szabályzata is csak belső anyagként, tagok számára elérhető.
Ennek ellenére (vagy épp ezért) a ZSP-díjjal számos fórumon foglalkoztak, különféle szempontokból és hangnemben, de összességében inkább negatívan. Bukkantak fel építő jellegű javaslatok és a „botrány” által vonzott hozzászólások egyaránt. Az Egyesület általában távol tartotta magát ezektől a diskurzusoktól, de mikor egyes tagok hozzászóltak, nem mindig pozitív eredményekkel tették ezt. Mindez tovább erősítette a kialakult kedvezőtlen képet. A kevés információ és a sértődött, vádaskodó hangnem nem a leghatékonyabb kombináció egy díj tekintélyének kialakításához.
Leginkább három dolog hiányzik:
ZSP-díj szakmaiságának kommunikálása (általánosan a zsűritagok szakmai tevékenysége, publikációi, szakmai fórumokon történő jelenléte, konkrétan az adott díjazott művek szakmai szempontból is értékelhető elemzése, bemutatása, illetve akár a jelölt művek elemzése, ami minden bizonnyal megtörténik a zsűri részéről, csak azután titkosítják…)
A díj odaítélési, értékelési szempontjainak nyilvánosságra hozatala. Ilyen is létezik, mert pl. az értékelésekben hivatkoztak rá, de ezt jó lenne az érdeklődők számára is elérhetővé tenni. (Miért titkos? Ha egy szerző megismerné, direkt úgy írná meg a regényt, hogy ezeknek megfeleljen? Nem ösztönözné ez színvonalasabb művek alkotására a szerzőket?
A ZSP-díjjal kapcsolatban kialakult internetes beszélgetésekben az Egyesület és a zsűri álláspontjának pozitív hatású bemutatása (tehát nem sértődött, vádaskodó, hárító megjegyzések elszórása).
A ZSP-díjjal kapcsolatos közvélekedésben jelentős szerepe van tehát annak, hogy a díjjal kapcsolatos kommunikáció fontosságát nem sikerült felismerni, vagy ha sikerült is, nem sikerült megfelelő módon megoldani. Jelenleg inkább „ex cathedra” jellegű kijelentésekkel dolgozik a díj kommunikációja: „ez a legjobb és kész”, akinek meg nem tetszik, az „méltatlanul támad”. Ez egy közérdeklődésre számot tartó esemény (és igazából az a csoda, hogy a ZSP-díj még mindig az, ezt kell nagyon megbecsülni!) esetében nem járható út.
A ZSP-díj szabályzata
A ZSP-díj szabályzatával nem nagyon merültek fel problémák, annál inkább a szabályzat betartásával kapcsolatban. Több esetben is a zsűri tevékenysége nem állt összhangban a szabályzattal.
Korábban jellemző volt, hogy magyar szerzők műveinél a szerző csak mint fordító szerepelt a könyvben, a díj szabályzata viszont előírta, hogy a szerzőnek saját nevén kell szerepelni a könyvben. Ennek ellenére több műnek is odaadták a díjat, ami ennek a kitételnek nem felelt meg. Ez (mármint hogy fordítóként szerepel valaki a könyvében, vagy álnéven ír, stb.) természetesen nem befolyásolja a műve irodalmi értékét, itt másról van szó: minek van szabályzata a díjnak, ha nem tartjuk be? Ha pedig ez bevett gyakorlat, akkor miért csodálkozik bárki is azon, hogy nem tisztelik azt az egyesületet, társaságot, ami a saját szabályzatát nem tiszteli?
A legfrissebb eset a Csodaidők nem értékelése az alapján, hogy egy sorozat részét képezi. A zsűrit a szabályzat nem hatalmazta fel erre a lépésre, semmiféle ilyen kitétel nem szerepel benne. Természetesen van (akár megfelelőnek is tűnő) indoklás, de pusztán a szabályzat alapján ez a lépés szabályszegés, és az Egyesület szabályzata alapján ki kellene vizsgálni. Ha pedig az a szakmai vélemény, hogy a sorozatokkal igen jól ellátott SF témában sorozat részét képező könyvet nem értékel a zsűri (vagy együtt, teljes sorozattal), akkor ezt bele kell írni a szabályzatba és a következő körben ez alapján dolgozni. Menet közben változtatni szabályokat nem egészen korrekt dolog, azonkívül igen messze vezető következményei vannak egy efféle magatartásnak, mert a bizalom alapjait rombolja le.
Tehát fontos a szabályzat folyamatos karbantartása, ha kell, megváltoztatása, de soha nem menet közben. Ha pedig egyszer meghirdettek egy értékelési kört, akkor azt a meghirdetéskor érvényes szabályzattal kell végigvinni. (Ez egyébként szerintem evidencia, mégis szükségessé vált ezzel foglalkozni.)
A szabályzat pontos betartása pedig szintén alapvető kell, hogy legyen. Valahol itt kezdődik egy díj komolyságának és tekintélyének megalapozása.
A ZSP-díj jelölési és értékelési rendszere
Két feltétele van annak, hogy egy mű jelölt legyen (ha megfelel a kiírásoknak, bár lehetnek kivételek, lásd fentebb): valaki jelölje és a kiadó (vagy akárki) beküldjön minden zsűritagnak belőle 1-1 példányt. Az első rész teljesen reális egy ilyen kis SF piac esetében, előzetes szűrőt, értékelő-jelölő szerveket kialakítani nem érné meg. (Az is felmerült, hogy kevés mű esetén csak kétévente adják ki a díjat.) A köteles példányok kérdése évről-évre okoz egy kis nehézségek, de a kiadók eddig mindig beküldték, amit kellett, bár legutóbb már többször is fel kellett hívni erre a figyelmüket. (Itt azonban jogosan merülhet fel az a kérdés, hogy a szakmai zsűri miért nem találkozik más módon a hazai SF-t képviselő könyvekkel? ) A könyvek az értékelés után az Avana könyvtárát gyarapítják, ami hosszú távon egy nagyon értékes és sajátos gyűjteményt fog alkotni.
Az értékelési rendszer viszont ennél sokkal homályosabb. Minden bizonnyal léteznek szempontok, amik alapján az írások pontokat kapnak, de ezek a szempontok nem ismertek. Érdekes lenne pedig tudni, hogy bizonyos művek milyen szempontok összességével lettek a legjobbak…
Jelenleg a zsűritagok (nyilvánosan) pontszámot adnak, ezen a rendszeren már finomítottak (a szélsőértékek kivételével), de még így is felvet kérdéseket. Felmerült javaslatként a pontszámok helyett az művek sorrendbe állítása és annak pontértékké alakítása, ez talán kisebb szórást eredményezne, illetve döntésre kényszerítené azokat a zsűritagokat, akik rengeteg műre adnak azonos pontszámot. Ezeket a verziókat érdemes lenne végignézni, akár modellezni is (ismert könyvekkel, pl.), és mindenekelőtt kommunikálni, hogy mit miért és hogyan, ezzel is kivédve azokat az elméleteket, hogy bizonyos értékelések a hasra ütés módszerével születnek.
De mindenek előtt az lenne a leghasznosabb, ha a zsűritagok a pontszámokon túl megfogalmaznák a véleményüket, indokolnák, hogy miért adnak annyit, amennyit, miért választják azt, amit. Érdekes lenne összevetni az egyes zsűritagok véleményét, meglátásaikból sokat tanulhatnának a szerzők is. Ez is segítené a hazai SF erősödését, a díj szakmaiságát, nagyobb publicitást adna az egész folyamatnak. Jelenleg is készülnek ilyen feljegyzések, de azokat a díj szabályzata szerint elzárják, titkosítják – miért? A több anyag, indoklás természetesen több támadási felület, ezért ezeknek az anyagoknak olyannak kell lenniük, amik megállnak a szakmaiság mérlegén.
A díj elfogadottságát tehát nagyban növelné az, ha a díj kiosztásának folyamata, miértje átláthatóbb, bővebb, szakmaibb lenne. A jelenlegi gyakorlat – rövid megjegyzések a jelölt regényekről – ennek nem felel meg: érdemes pl. megnézni, hogy mekkora terjedelmet foglal el belőle az elválasztási hibák és egyéb szerkesztési anomáliák kedvesen csipkelődő részletezése, illetve milyen gyakran fordulnak elő indoklás nélküli, „ex cathedra” megállapítások.
Továbblépési lehetőségek
A problémák megoldásának első lépése az, ha felismerjük őket és szembenézünk velük. Az utóbbi években az Egyesület, felismerve a díj körüli problémákat több változtatást is eszközölt, amik nyomán pozitív változások történtek (zsűrielnök személye, értékelési rendszer, nyilvános értékelés és azok közzététele). De ezek az apró lépések önmagukban nem tudták helyreállítani a ZSP-díj tekintélyét, sőt (ez már az Egyesületen kívül álló tényező), a díjat rendszeresen kísérő felzúdulás, „botrány” immár öngerjesztővé vált, meglepő hatékonysággal katalizálja a hazai SF (és rokon) életben lapuló ellentétek, feszültségek kitörését. (Illusztráció: az idei nyertes körülötti dolgok.)
Ebből a körből kis lépésekkel kitörni már nem nagyon lehet, de egy rangos, tekintéllyel rendelkező, eredeti célkitűzéseket elérni képes díjra egyre nagyobb szükség van. Ráadásul a haza SF is kezd egyre színvonalasabb alkotásokkal előállni. Mindezeket egybevéve alkalmasnak tűnik az idő arra, hogy úgymond „rendbe legyen téve” a ZSP díj, pontosabban fogalmazva a pozitív dolgait még jobban megerősítsük, a negatív, hátráltató tényezőket, a régi hibák terhes örökségét pedig magunk mögött hagyjuk. Ebben az irányban gondolkodhat együtt (ami nem zárja ki a vitákat, nézeteltéréseket sem!) minden SF-t szerető olvasó, de főleg az Avana tagsága és a Díjhoz kötődő illetékesek.
A jelentésben több problémát érintettem, több helyen javaslatokat is tettem, hogyan lehetne előlépni. Ezek, és néhány másik a következők:
Szembenézni nyilvánosan is a problémákkal és a megoldásba bevonni a tagságon kívül a SF élet más, a díjért, a hazai SF-ért tenni akaró, de ezért egyesületi taggá válni nem hajlandó tagjait is. Az Avana nem lett (nem lesz) tömegszervezet, de nagyon sokan követik figyelemmel a tevékenységét, ezt meg kell becsülni és építeni kell rá. A „lépjél be előbb” jellegű érvelés ezektől az erőforrásoktól fosztja meg az Egyesületet, tágabb értelemben pedig mindenkit, akit érdekel, esetleg érint a díj.
A zsűri szakmaiságát láthatóvá kell tenni, lehetőleg nem csak a díj idejére, hanem folyamatosan. Cikkek, kritikák, egyéb publikációk közzétételére bíztatni őket a széles közönség által is látogatott (internetes) fórumokon és az Avana felületein egyaránt. A „függetlenség” (ma sem helytálló) mítoszán túllépve lépéseket tenni afelé, hogy a SF elméletével aktívan foglalkozó „szakma” is jobban képviselje magát a döntéshozatalnál. A zsűri tagjait jobban ismerhesse meg az érdeklődő: önéletrajz, bemutatkozás, jelenlét – ahogy a zsűri elnöke is rendszeresen megfordul a SF-hez köthető rendezvényeken és cikkei olvashatóak az interneten.
Az egyes művek értékelését nyilvánosságra kell hozni, a zsűri ne bújjon pontszámok és névtelenség mögé. Egy szakmai zsűri minden tagjának képesnek kell lennie a művek publikálható formában történő értékelésére. A pontszámos rendszert érdemes átgondolni, ha kell, tovább finomítani. Az a tény, hogy minden jelölt regény (és pl. a legjobb 5 novella) több szakmai véleményt, kvázi kritikát is kap, a jelöltségek számát is növelné, sok szerző hiányolja művéről a kritikai visszajelzést, itt pedig ezt alaposan és szakszerűen, nagy figyelem mellett kapná meg. Ugyanakkor a kritikai kultúrát is lehetne vele formálni.
Az értékelési szempontokat meg kell fogalmazni és nyilvánossá kell tenni. Ez a szerzők számára is iránymutató lenne.
A díj szabályzatát rendszeresen felül kell vizsgálni és a szabályoknak megfelelően cselekedni. Szabályt menet közben változtatni, hozni nem szabad.
Fejleszteni mind a Díj, mind az Egyesület pozitív kommunikációját, jelenlétét a hazai SF életben, a saját felületek gazdagítása, erősítése mellett jelen lenni a többi internetes és offline felületeken is, akár fórumozóként, akár cikkíróként, publicistaként. (Ez egyre jobban működik.)
Valamiféle módon foglalkozni az elmúlt évek díjazottaival is, amire jó apropó lenne a 10 éves évforduló, ezzel (pl. a titkosított értékelések feloldásával), egyúttal egy új kezdetet is lehetne vele kommunikálni.
Írásomban az interneten és beszélgetések során összeszedett információkat, véleményeket próbáltam összegyűjteni, nem a teljesség igényével, de a problémáról való képalkotás szándékával. (A teljességet kapacitás hiányában nem tudom megcélozni…) A felsorolt gondolatok, észrevételek nem mind a szerzőé, de épp az említett kapacitáshiány miatt nem áll ott mindenhol, hogy kitől, honnan származik. A lent megadott linkeket átolvasva meg lehet ezeket találni. Írásom vitaanyag, nem megfellebbezhetetlen kijelentés, ezért a közös gondolkodást szeretné elindítani, nem pedig támadni akar.
Szabó Sándor
2007-09-21
Internetes források
(nem a teljesség igényével)
http://laszlozoltan.freeblog.hu/search/zsoldos
http://balfrasz.blogspot.com/search?q=zsoldos
http://hackett.sfblogs.net/category/zsoldos-peter-dij/
http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?cid=5021
http://www.avana.hu/modules/newbb/viewtopic.php?topic_id=7&forum=1&post_id=208
(belső fórum…)
http://www.avana.hu/modules/content/index.php?id=3
http://szs.freeblog.hu/tags/Zsoldos_dij/
http://www.solaria.hu/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=24
http://www.scifi.hu/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=7&postdays=0&postorder=desc&start=15
http://npvg.sfblogs.net/2007/07/30/megolni-egy-dijat/
