Nem tengek túl a szociálmédián, ami nálam kiemelkedően lájkolt és megosztott poszt, az nagyjából egy kezdő influencer új tartalommegosztásának első percben lehozott számainak felel meg. Nem panaszként mondom, mert korom meg személyiségem miatt nem mozgok természetesen ezeken a felületeken. Mindig úgy kell rávennem magam egy kis online jelenlétre, meg az jár közben a fejemben, az erre szánt időt és karakterszámot a következő regénybe is beépíthetném. Szóval hálás köszönet minden Facebookos és egyéb netes olvasónak, követőnek, hogy így is kitartanak. :) Amire pedig rá akarok fordulni ezzel a bevezetéssel, az az, hogy a Moly.hu-n a sorozat regényei közül Koppány áll a legalacsonyabb százalékon, 79% a bejegyzés írásának pillanatában, becsúszva az állítólag lélektani határ 80% alá. (Egy olvasott és íróként is befutott ismerősöm azt mondta, 80% alatt meg sem nézi a könyvet). Miért pont Koppány? Ráadásul pont ennek a regénynek van a legtöbb csillagozása és szöveges értékelése, tehát még az sem magyarázza, hogy egy csalódott olvasó (vagy álcázott konkurens, állítólag megesik ilyen is) lepontozta. Persze nem ezen rágódom naphosszat, sőt, egyáltalán nem, csak szeretek elemezgetni, elméleteket gyártani teljesen esetleges, néha értelmetlen dolgokról. Hát most legyen ez.

Statisztikai hibahatár (se?) - A mai napig a Koppány - a lázadó vezér a legtöbb példányban eladott regényem. A második kiadás is a vége felé jár hamarosan és az öt évvel ezelőtt megjelent kötet a mai napig egyenletesen fogy. Számokat természetesen nem mondhatok, de azt talán elárulhatom, hogy a molyos csillagozások száma nem éri el az eladott példányok számának egy százalékát se. (Valami miatt az olvasóim hasonlóak lehetnek hozzám és nem a Facebookon és egyéb online felületeken aktívkodnak.) A regény már kevés bolt polcán van kint, leginkább a kiadótól vagy más webáruházakban veszik, különösebb reklámja nem pörög már, tehát akik mind a mai napig megvásárolják, céltudatosan keresik, jó eséllyel mások ajánlása nyomán. Vagyis ha a molyos csillagozásokat ( <1%) nézzük, nem elég nagy a merítés ahhoz, hogy a minőségre vonatkozóan megalapozott következtetéseket vonhassunk le belőle.

Első csapás volt – Ahogy valamelyik utószóban írtam, meglátásom szerint a történelem túlnyomó része se nem romantikus, se nem kalandos és a történelmi regényeimet is így írom. De az tény, hogy a történelmi témával (akármilyen mélységben) foglalkozó regények túlnyomó része vagy a romantikus és/vagy a kalandos kategóriában tartozik. Esélyes, hogy a Koppánytól is valami hasonlót vártak eleinte az olvasók – adná magát akár így is megírni. („Hízelgő, csábító asszonyaim…” ) Első regényemként az új szerzőnek bizalmat szavazó olvasók kötött lehettek hát más elvárások miatt csalódó olvasók, akik csillagokban vagy véleményben hangot is adtak ennek. A sorozat következő köteteit pedig már azok vették, akiket a Koppányban képviselt stílus, írói hozzáállás megtalált és így ők már tudták, mire neveznek be. Ráadásul Koppány egy markáns, jól ismertnek (vélt) történelmi alak, nem csak a rockopera miatt, a regényben pedig, hát, nem teljesen ilyen. Tarkacsuval ilyen gond nem volt az Árpád fiaiban… Ahogy egy kritikában ennek hangot is adott egy recenzor: „Koppány keze remeg? Ne már!”.

Tanulóregény – Legjobb esetben az író kötetről-kötetre fejlődik, jobb esetleg stagnál, rosszabb esetben elszáll magától és leépül. Ha a Luther regényeket egynek számoljuk, a Koppány volt a második történelmi regényem és az első olyan, amit a forrásokban erősen hiányos korai magyar történelemről írtam. Menet közben tanultam hát a dolgot és az, hogy a később megírt kötetek jobb értékeléseket kapnak, azt mutatja, hogy sikerült fejlődnöm a lázadó vezér életre keltése óta. Egy kicsit zavaró lehet így majd azoknak, akik mondjuk most, a Géza – Gyevicsa nagyúr megjelenése után ülnek neki a sorozatnak, időrendi sorrendben végigolvasni Álmostól Koppány fiaiig, botlik egyet a színvonal a végére, de hát az idő kerekét egyelőre csak egy irányba tudjuk forgatni. Követhetjük a forgását, pontosabban.