A kéziratot - a kiadatlan részeket is - olvasó ismerősök és ismeretlenek véleményei, név nélkül, de ezúton is megköszönve a szövegre szánt idejüket.

"Kedves Sándor,
most végeztem a Dominiummal, és mindenekelőtt szeretném megköszönni, hogy átküldted nekem. Nagyon tetszett. Itt nincsenek meg ugyanazok a "panaszaim", mint az Ellensúllyal, úgy gondolom, egy jól felépített, arányos történet - bár itt-ott lehetett volna hosszabbra hagyni, és néhány dolgot elmesélni az olvasóknak (főleg a végén, hogy ki hogyan építkezett tovább - akár a katharok, akár a katariták, akár Dávidék vagy Doverék - vagy Walrose-ék). De ettől függetlenül is nagyon tetszett.
Viada végül az lett a történetben, akit én már a Bibliából sem szeretek - az a számító, minden hájjal megkent uralkodó, aki gyakorlatilag bármin és bárkin hajlandó átgázolni (szerintem Absolomot is ő ölette meg - apropó, Abe Solo-ról először Abe Kobo jutott eszembe, utána Han Solo :-D), Dover pedig... Hát, végül is az ő története lett A történet, és nem is bántam. Ő volt a legszimpatikusabb szereplőd - de itt is, ahogy mondtam, nagyon jó szereplőid voltak: háromdimenziósak, jól megformáltak. És itt a helyén volt a feszültség is: talán azt a részt éreztem picit rövidnek dramaturgiailag, amikor kiszabadítják Walrose apját (Doos?), és az ő segítségével eljutnak a Gömbig, de egyébként végig sikerült fenntartanod az izgalmat, és az olvasót szinte "továbbkergetted" a történetben. 
Szóval tényleg kár, ha végül nem adják ki, és ha meg igen, akkor kár, hogy olyan borítóval és dizájnnal, mint az eredeti.
Szerintem, ha végül végleg kútba esik a kiadás, nyugodtan feltehetnéd a saját oldaladra - miért is ne? Hadd olvassa el mindenki, akit érdekel. Csak hagyj lehetőséget kommentezni, akkor lesz olyan is, aki elmondja a véleményét is."

***

"Szia,

Keresztül estem egy csomó elkerülhetetlen feladaton, s mostanra már össze tudom szedni a gondolataimat is egy kicsit. 

Szóval amint megkaptuk a kéziratot az elsőbbség természetesen D.-é volt – egy ültő helyében kiolvasta – sajnos belőle sok mindent nem tudtam kihúzni – az biztos hogy tetszett neki, hiszen ha nem, félre-félre tette volna. Egyébként el akarja olvasni az én véleményemet mielőtt ő álláspontot foglal…J

Szóval egy szó mint száz, nekem nagyon tetszett. Sajnálom azokat az olvasó társakat akiknek erre nem volt lehetőségük. Az egész DarkSpace folyam minden tagja szinte önállóan is megállja a helyét – kivéve a Dominium –de ezt így is tervezted nyilvánvalóan – hiszen ezért kerestem én is a folytatást. Ezzel a két résszel a történet kerek.

Én nem vagyok kritikus - tehát olyan „mélyenszántó” kritikát ne várj tőlem, csak mint olvasó írhatom le a „vágyaimat”. Nyilván, és gondolom főleg a sci-fi-re jellemző, hogy több olyan szál van benne (talán akaratlanul is, vagy direkt) mely elvarratlannak tűnik, vagy tovább gondolható.

A DarkSpace-szel ugye főleg a szereplők – emberek (britonok), katharok, katariták, maga a „világ” – kötik össze, s itt ugye megjelenik az ifjú Lancemore herceg, akinek a korábbiakból sejtettük különleges képességeit-érzékeit –de kisgyermek volta miatt erről ott nincs több szó. Hogy itt megjelent, arra nagyon vártam hogy róla – családjáról több derüljön ki, de csak bepottyant ide(mint egy „Árnyék” J) –normál emberként –miközben ő végülis nem volt az semmilyen szempontból sem (herceg ivadék –ráadásul apja sem akárkivé vált-, anyja révén koral, s a rejtett érzék-kapcsolat a koralokkal). Én erre biztosan kiváncsi lennék, azaz vagyok –de hát marad a saját képzelgésem –, bár ahogy az ember fantáziálgat… szerintem egy komplett könyvvel bővülhetne a sorozat…

Votl egy szóhasználat ezzel kapcsolatosan, ami szerintem nem illet ide: amikor a vezérlőben Dover megszólítja : Mr Lancemore – szerintem ez nem OK, valahogy nagyon kilógott, én többször átnéztem, hogy a könyvben bárhol használta-e valaki hasonlóan a megszólítást – ugye ez egy a civilizációtól elszakadt, visszasüllyedt –visszafejlődött világ.

A kataritákat „nem végezném ki” – ugye a könyv végén kiderül, hogy gond van a szaporodás körül – szerintem tők jó egy ilyen keverék faj, a továbbiakban sok mindenre használhatóak lennének emiatt.

Még egy dolog: a korábbi könyveknek a végén mindig volt egy leírás az egyes szereplők (lények, világok, gépek), hogyan is festenek. Itt ezt nem találtam. Néha viszont talán ez miatt megütköztem, mert írsz a seregekről, csatákról, valahogy minden olyan monumentálisnak tűnt a szóhasználat alapján, ugyanakkor meg „kicsi” elszigetelt csoportokról van ténylegesen szó – valahogy mindig egy kis hitetlenség volt bennem – ha ezek nagyobb csoportok –több infóval kellett volna rendelkezniük az Őket körülvevő világról. Illetve velük „szemben” állt ugye két ténylegesen kicsi csoport: azok a nők, ahol a belterjesség volt a veszély, meg a tudósok zárt csoportja, ahonnan Dover indult a vezérlő keresésére. Aztán volt a lennrész és fennrész (na ezeket kapásból összekeverem, mint a jobb és balt J - az elnevezés tök jó, csak én keveredek meg hogy ki-ki volt) ÓÓÓ igen, a Dóm-beliek is több szót érdemelhettek volna. (Biztos olvastad Asimovtól azt a könyvet, amelyben Golan Trevize utazott világokon át – talán valami hasonlóra vágytam (csak a kifejtés mélységét tekintve) – Na ez tök jó, mert ez most ugrott csak be, hogy írom ezt a levelet, s már vagy huszadszor olvasom el…J)

Aztán még egyetlen dolog nem volt tiszta számomra: úgy gondolom az enberek kifejezés nem elírás volt. Pl. a kiegészítő magyarázat vagy kifejezéstár tán erre is hasznos lett volna.

Nekem nagyon tetszett az egész, azt hiszem ennyit bármelyik könyvről írhatna az ember (főleg ha még meg sem jelent), legfőképpen azt olvasd ki belőle, hogy az ember képzeletét komolyan beindítottad, és mi másra való még egy könyv?

Egyébként nagyon nehéz volt úgy olvasni a könyvet, hogy ígértem leírom a véleményemet – talán emiatt nem is tudom elfogadni a valódi kritikusok véleményét sem – szerintem mindig többet keresnek és látnak a történetekben, mint ami ténylegesen benne van. Elolvastam a Dominium kritikáját is – na most én nem vagyok se kritikus, se teológus – komoly párhuzamokat sem tudok vonni bibliai történetek és a Dominium közé, s szerintem nem is ez volt a lényeg: mindig mindenben emberi értékrendekről van szó, ha a konkrét cselekmények mögé néz az ember, legyen az sci-fi, vagy egy átlagos regény, Wass Albert, vagy maga a Biblia.

Most jutottam el arra a pontra, amikor megmutattam D.-nek, hogy mii az Ő véleménye, na szóval nem vagyok Ő, viszont az Ő meglátása is érdekes: azt mondta, hogy Ő azt sajnálta nagyon, hogy Viada, aki az első részben pozitív szereplőnek bizonyult, a további részekben átbillent, sok negatív tulajdonsággal töltődött fel, Ő ezt nem így „csinálta” volna, sajnálja hogy a karakter így formálódott. Viszont ugye mindketten tudjuk hogy ez egy rövidített verzió, s ennek tudatában mindketten égünk a vágytól, hogy még többet tudjunk meg erről a világról – olyan dolgokat is melyek talán papírra sem vetődtek. Szóval, ha netán előkerül a hosszabb verzió, azt mondja a gyerek, hogy azt is elolvasná – én is, mert az is izgat, hogy hátha ott megtalálom a kérdéseimre a választ. 

Ugye én közgazdász vagyok, tehát gazdasági oldalról el tudom képzelni mennyi - számtalan ok vethet véget egy könyv megjelenésének. Mérhetetlenül sajnálom a DarkSpace-sorozat „végét”, sajnálom, hogy Bán János is „átnyergelt” a Ghotic Space-re – az Isten hajói-t elolvastam, de nekem ez egy kicsit sok volt – na nem mondom hányszor vesztettem el a fonalat - s hány napig olvastam – szóval az nem jött be.

Viszont továbbra sem tudom, hogyan köszönjem meg neked, hogy elolvashattuk a kéziratot – azt tettem, hogy kerestem olyan könyvet, amit Te írtál, megvettem, s azt is már elolvastam – ez a Dacváros volt. Most tényleg nem hízelgés, de tök jó volt, főleg a stílus, hogy egyszer az egyik szereplő bőréből láttam a dolgokat, utána meg a másikéból – párhuzamosan - nagyon jó ötlet volt. Na ezt is szívesen tovább olvastam volna… Érdekes vonzódok a „világok kiteljesüléséhez”?!

Nem tudom szerinted nagyon blőd ötlet lenne elővenni az egész sorozatot, leporolni, összegyúrni egy könyvvé, átgondolni –kiegészíteni bármivel (pl mindjárt itt van a Dominium II-III). a világot tovább építeni? (Asimov világáról csak annyit- hogy én speciel minden részt elolvastam, azokat is melyeket mások utólag írtak hozzá (már csak egy van vissza a megjelentek közül, de azt nyári szabimra tartogatom…)"