Németh Attila, a Galaktika irodalmi szerkesztője a lap díjáról, a régi és új olvasókról és a hazai szerzőkről

Fantasya.hu: Még egy éves sincs az újraindult Galaktika magazin, máris elnyerte a „legjobb magazin” díját az Euroconon. Mi alapján ítélik oda ezt a díjat és hogyan? Hogy lépik át pl. a nyelvi korlátokat a zsűri tagjai?

Németh Attila: Ez egészen pontosan az Európai SF Szövetség "Hall of Fame" díja, amit minden évben az Euroconon ítélnek oda az európai országok delegáltjai (országonként max. 2 fő), több kategóriában: író, kiadó, magazin, fordító, szervező. Az Európai SF Szövetségnek minden európai ország tagja lehet, nem csak az EU tagjai. Mivel a jelöltek gyakran nem az egész kontinensen ismert személyek vagy kiadványok, természetesen a jelölőknek prezentációt kell benyújtaniuk, amiben megindokolhatják a jelölést. Ez történhet írásban vagy szóban, esetleg mindkét módon.

Fantasya.hu: A kinti siker ellenére itthon nem annyira egyértelműen pozitív a magazin megítélése, legalábbis az internetes fórumokon. Mennyire foglalkoztok ezekkel a – különféle hangvételű – kritikákkal, észrevételekkel?

Németh Attila: Minden kritikával foglalkozunk, hiszen legfontosabb célunk az, hogy az olvasóinkat kiszolgáljuk. Nélkülük ugyanis nem létezne a magazin. Mindazonáltal örömmel tapasztalom, hogy egyre kevesebb a kritikus hang, és egyre többen visszapártolnak hozzánk a régi Galaktika olvasói is. Ez, gondolom, részben annak köszönhető, hogy igyekszünk reagálni a lapot ért bírálatokra. Lassan kezd kialakulni mind a külső, mind a belső struktúra, de ha belegondolunk, a Galaktika új inkarnációja még egyéves sincs, szerintem kell ennyi egy csapatnak, hogy összeszokjon, egy gépezetnek, hogy igazán olajozottan működhessen.

Fantasya.hu: Bizonyos értelemben nem fair összehasonlítani a régi és az új Galaktikát, mert más kor termékei, más a célközönség és a célkitűzés, de a külsőségek mellett jelentős tartalmi eltéréseket is megfigyelhetünk: sokszor úgy tűnik, mintha a magazin irodalmi része csak valamiféle szükséges rossz lenne az egyéb, reklámozókat jobban vonzó rovatok mellett. A címlapon felsorolt témakörökben sem szerepel az „irodalom” szó, hacsak a „sci-fi” második tagját nem tekintjük annak. Az irodalmi szerkesztő mennyire érzi hangsúlyosnak a saját területét a lapon belül?

Németh Attila: Nos, a hirdetők valóban elég fontos tényezők a lap rentábilitása szempontjából, és őket valóban leginkább a technikai jellegű írások vonzzák, de ennek ellenére az irodalom jelentős túlsúlyban van bármelyik lapszámban, ami azt jelenti, hogy novellák vagy irodalmi témájú cikkek tesznek ki a lap jelenlegi 96 oldalából körülbelül 70-et. Ez szerintem elég hangsúlyos. És meg kell mondanom, hogy gyakran találok magamnak rendkívül izgalmas olvasnivalót a tudományos cikkek között is.

Fantasya.hu: Mekkora mozgástered van irodalmi téren, kimerül a novellák válogatásánál, vagy ha akarnád, behozhatnál a lapba egyéb, irodalomhoz kötődő dolgokat? Hol maradnak például a könyvkritikák, amit sokan, sokszor hiányoltak a lapból?

Németh Attila: A novellákat természetesen sajátkezűleg válogatom össze, amihez szerencsére rendkívül bő források állnak rendelkezésemre. Egyrészt elég jól felszerelt saját könyvtáram van, másrészt hihetetlen mennyiségű írást kapok hétről hétre mind magyar, mind külföldi szerzőktől, már olyan is akadt az utóbbiak közt, aki első közlésre küldött nekem anyagot. Ez igazán megtisztelő, és igyekszem is mindenkivel foglalkozni. Bárcsak lenne egy időkibővítőm, hogy minden napom legalább 48 órából állhasson!

Ami az irodalomhoz kötődő cikkeket illeti, többször is volt már ilyen az új Galaktikában, a 176. szám Asimov-esszéjétől kezdve egész a 184. "A Hold és a magyar SF kezdetei" című írásáig, vagy a különböző megemlékezésekig. Konkrét könyvkritikák eddig valóban nem kaptak helyet a lapban, ez lenne az egyik fájó pont, amit az oldalszámemelés minden bizonnyal orvosolna. Lassan összeáll egy stáb, amelynek tagjai élesre fent billentyűzettel várják a startengedélyt. Remélem, már nem kell sokat várniuk.

Fantasya.hu: A Galaktika régen nem csak egy lap volt, hanem gyakorlatilag egy mozgalom, közösségszervező erő. Olvashatjuk, hogy próbálkoztok ezt is újraindítani. Hogy sikerülnek ezek a próbálkozások, milyen alkalmaitok vannak?

Németh Attila: Eddig két klubot indítottunk, tavasszal, az Alexandra Könyvesházban és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épületében. Mindkettő elég szép látogatottságnak örvend, ami további projektekre biztatott minket. Nyáron különböző fesztiválokon jelentünk meg, előadásainkkal további olvasókat toborozva (Sziget, Művészetek Völgye), ősztől pedig indítjuk harmadik klubunkat a Millenárison, ahol terveink szerint nyilvános lapzárták zajlanak majd, bepillantást adva a magazin szerkesztési folyamatába, illetve bizonyos kérdéseket akár meg is vitatva a jelen lévőkkel. Aztán persze ott a GBK újraszervezése, aminek elsődleges feltétele, hogy beinduljon a könyvkiadás is a magazin mellett. Erre is konkrét tervek vannak, ősszel jelenik meg az első kötetünk, aztán idén talán még egy, de jövőre már legalább négy. A baráti kör nagyjából ugyanazt jelenti majd, mint a régi időkben, kedvezményeket nemcsak nálunk, hanem más cégeknél is, főleg könyv-vonalon, de tartogatunk más meglepetéseket is.

Fantasya.hu: Hogy zajlik egy Galaktikás találkozó, mit jelent pl. egy „nyilvános lapzárta”, vagy mi célt szolgálnak a fogadóórák, reménybeli szerzők kopogtathatnak be ilyenkor?

Németh Attila: A fogadóórák rendszere is mostanában kezd letisztulni, valószínűleg a közeljövőben a kettőből egyet csinálunk. Az én szempontomból mindenképpen van értelme a dolognak, hétfői fogadóóráimon számos szerzővel, fordítóval és más, az SF iránt érdeklődő emberrel ismerkedtem már meg. A nekünk dolgozókkal munkaügyeket beszélünk meg ilyenkor, mások kéziratokat hoznak be, vagy éppen visznek el, és meghallgatják, mi volt a véleményem a művekről. De van, aki egyszerűen segítséget kér (pl. szakdolgozathoz, klubalapításhoz), vagy csupán beszélgetni tér be.

Fantasya.hu: Publikus az, hogy hány példányban fogy a lap?

Németh Attila: Sosem titkoltuk, hogy a Galaktika nagyon jól fogy, különösen, ha a közelmúlt SF-kiadványaival vetjük össze. A nyomott 15 ezer példányból rövid távon (amíg kint van az újságosoknál) kb. 9 ezer fogy el, és aztán jönnek a visszamenőleges megrendelések és vásárlások.

Fantasya.hu: Szerinted a meglévő SF tábort fedtétek le a lappal, vagy sikerült új olvasókat is elérni?

Németh Attila: Biztos vagyok benne, hogy sok új olvasónk van, éppen az előbb említett példányszámokból levezetve, hiszen az utóbbi évtizedben drasztikusan lecsökkent a stabil SF-fogyasztók tábora, és mostanság egy átlagos kiadványt 3-5 ezernél többen nem vesznek meg, sőt inkább kevesebben. Az új külsővel egyértelműen a fiatalabb korosztály felé nyitottunk, ugyanakkor a tartalom igényességével próbáltuk meggyőzni az érettebb olvasóközönséget is. Bizonyos dolgokkal még mindig kísérletezgetünk, például a folytatásos kisregényekkel és a lap végi mini szerzőéletrajzokkal, de a visszajelzések többsége pozitív.

Fantasya.hu: Az az olvasó, aki az új Galaktikán keresztül kapcsolódik a hazai SF-hez, a lapban közölt magyar novellákon kívül láthat valamit a hazai SF életből? A Galaktika újraindulása előtt megszűnt Átjáró a kezdetektől fogva felvállalta azt, hogy bővítse a hazai SF tábort, a SF piacot, remélve, hogy az majd pozitívan hat annak összes szereplőjére, így a lapra is. Nekem úgy tűnik, hogy a Galaktikának erre sokkal több lehetősége lenne, de mégsem teszi. Vagy még korai erről beszélni?

Németh Attila: Ez is egy olyan téma, ami az oldalszámbővüléssel kaphat igazán teret a lapban, de az első kísérletek már megvoltak erre. Ha saját klubhíreinket nem is tekintjük, a 186. számban például beszámoltunk az idei HungaroConról, és ki-kitekintünk a Galaktika határain túlra a szerkesztői előszavakban.

Fantasya.hu: Újabban egy külön oldalon rövid ismertetőket olvashatunk az adott szám szerzőiről, köztük a magyarokról is, láthatjuk, hogy a lap felvállalja új tehetségek bemutatását is, szerepelteti őket a rendezvényeken is. Tudatos bevezetése ez egy Galaktikás műhely tagjainak, esetleg egy Galaktikás novella ugródeszka lehet a szintén induló Galaktika könyvek felé? Az egyéb publikációs lehetőségek eléggé leszűkültek mostanában…

Németh Attila: Pontosan ezt szeretnénk elérni, hogy a Galaktika mellett kialakuljon egy amolyan írói-fordítói műhely, amilyenre a '70-es évek óta nemigen volt példa. Célunk egyrészt a felfedezett tehetségek útjának egyengetése a hazai publikációk terén, mert egy írót az ösztökél munkára igazán, ha látja, hogy a művei rendszeres megjelenéshez jutnak, és visszhangjuk is van az olvasók, kollégák körében; másrészt megpróbáljuk fölvállalni a magyar SF terjesztését külföldön is. Örömteli hír ez ügyben, hogy két szerzőnk is hamarosan megjelenhet Olaszországban (csak el ne kiabáljam), de vannak már kiépített kapcsolatok Angliában, Spanyolországban és Franciaországban is. Nagyon hiányzik ugyanis itthon egy - nevezzük nevén - irodalmi ügynökség, amely kimondottan a magyar szerzőket promótálja külföldre, szemben a már létező modellel, ami a külföldi szerzőket képviseli nálunk.

Fantasya.hu: A címlapon az „Újra” címkét felváltotta a „Pályázatok” címke. Sokan érdeklődnek a lapban közölt pályázati lehetőségek iránt? Hogy értékeled irodalmi szerkesztői szempontokból a mesterséges intelligenciával kapcsolatos pályázat eredményeit? Lesz folytatása?

Németh Attila: Első irodalmi pályázatunknak megvoltak a maga gyermekbetegségei, de az mindenképpen pozitív tapasztalat volt, hogy több mint 300-an neveztek. Vagyis az érdeklődés rendkívül nagy. Ráadásul sikerült egy-két tehetséges fiatalt is fölfedezni. Ezért döntöttünk úgy, hogy a jövőben rendszeresen lesznek pályázataink, és nem csak irodalmiak. Ami az "Újra" csíkot illeti, én személy szerint alig vártam, hogy megszabaduljunk tőle, féltem, hogy részévé válik a lap nevének. Remélem, a jövőben senki nem keres majd az újságosoknál "Pályázatok Galaktikát". :-)

Fantasya.hu: Az impresszumban találkozhatunk egy névsorral, ami a tanácsadó testület tagjait mutatja be. Ők mit csinálnak egy-egy adott lapszámnál, mit tesznek hozzá? Irodalmi szempontból talán dr. S. Sárdi Margit neve a legérdekesebb, aki az Eltés SF szeminárium és a SF Történeti társaság mellett idén a Zsoldos Péter-díj zsűrielnöke is volt. Ő hogyan működik közre a Galaktika létrehozásában?

Németh Attila: A tanácsadó testület tagjai nem annyira az adott lapszámok összeállításánál segédkeznek, hanem egyfajta biztonsági háló szerepét töltik be, vagy mondjuk úgy, a megbízható hátországét. Valóban tanácsokat kérünk tőlük időnként, segítséget, sőt közreműködést is a rendezvényeinken. S. Sárdi Margitra és a Scifitörténeti Társaságra én magam nagyon is számítok a kezdetektől fogva. Jelenleg több elképzelés megvalósítása is folyamatban van.

Egyik egy lista összeállítása az SF "kötelező olvasmányokról", vagyis azokról a magyarul is hozzáférhető könyvekről, amelyeknek elolvasását egyetlen SF-rajongó sem hagyhatja ki. Persze nyilván nem akarunk senkit kötelezni semmire, csupán utat szeretnénk mutatni, hogy a mai ifjúság is megtalálja Asimovot, Sztrugackijt, Lemet és Zsoldost a Terminator-Star Wars-Alien kiadványok özönében.

A másik közös projekt egy SF irodalomelméleti előadássorozat, aminek helyszíne valószínűleg a FSZEK lesz. Egy harmadik pedig a RIÓ nevet kapta, ami azonban semmiféle brazil kötődést nem von maga után, egyszerűen Rendhagyó Irodalom Órákról van szó. Az általános és középiskolákban szeretnénk vendégelőadók segítségével bevezetni a gyerekeket-fiatalokat az SF szépségeibe.

Fantasya.hu: Terveztek változtatásokat, fejlesztéseket az első év, esetleg az első teljes évfolyam végén? Lesznek esetleg valamiféle különkiadások, mint a régi Metagalaktikák voltak? Új rovatok, arányváltások?

Németh Attila: Jó néhány tervünket fölvázoltam már, de valóban szándékunkban áll a Metagalaktikák hagyományának fölélesztése is, amik jelenlegi elképzeléseink szerint tisztán tematikus kiadványok lennének, és egy-egy ország SF-jét járnák körbe mind az irodalom, mind az irodalomtudomány szempontjából, bepillantást nyújtva a téma képzőművészetébe és még sok minden másba is az adott nyelvterületen.

Egy másik terv a Galaktika-díjé, ami egy közönségdíj lenne, és kizárólag a magazinban megjelent írások szerzőinek (esetleg fordítóinak) lehetne odaítélni. Erről természetesen az olvasók döntenének. A kitüntetett pedig valamilyen formában kiemelt státust élvezhetne a következő évben.

Fantasya.hu: Dolgoztál a régi és az új Galaktika szerkesztőségében is. Hogyan tudnád összehasonlítani a kettőt?

Németh Attila: Fantasztikus élmény volt egész fiatalon bekerülni abba a csapatba, és végigjárni legalulról a lépcsőfokokat. Kuczka Péternek rengeteget köszönhetek, de a többiektől, Balázs Évától és Futaki Józseftől is sokat tanultam. Mindig remek volt a hangulat ott, a Városliget széli szerkesztőségben, és gyakran arra eszméltem, hogy egy-egy munkaleadás vagy pénztárlátogatás több órás beszélgetésekbe torkollott, és közben rám esteledett.

Most, az új Galaktikánál egészen más pozícióba kerültem, én felelek a lap nagy részének tartalmáért, és közben valamicskét öregedtem is - egyesek szerint… Találkozóink, megbeszéléseink, az egész szerkesztőségi munka azonban ugyanolyan jó hangulatban folynak, mint régen, különösen amióta van irodánk is.

Félreértés ne essék, nem képzelem magamat  második Kuczka Péternek, és nem is hiszem, hogy a mai világban egy ember akkora befolyásra tehessen szert a hazai SF berkeiben, mint ő. De a célom nem is a mindenhatóság megszerzése. Egyszerűen imádom az SF-et, és szeretném, ha minél több ember megbarátkozna vele itthon, külföldön pedig megismernék a mi remek szerzőinket. Mert az SF irodalomnak ma ugyanúgy van fontos mondanivalója, mint évtizedekkel ezelőtt, és itthon ugyanolyan jól művelik, mint bárhol másutt a világon.

fantasya.hu