Annak idején sokért nem adtam volna, ha én is járhatok valami ilyesmire. A Károlin is elég sokféle spec.koll. állt az érdeklődő hallgatók részére, de a SF-hez legközelebbi talán a Tolkient is érintő már nem is tudom milyen című dolog volt. Egy azóta sajnos már elhunyt, végtelenül kedves idős tanárnő tartotta, aki magyar létére olyan British öt órai teázást tudott prezentálni, hogy többször ki kellett néznem az ablakon, nem Londonban vagyunk-e. Sőt, azt hiszem, már akkor is volt ez az eltés óra, némi utánjárással talán még az áthallgatást is el lehetett volna intézni (bár azért ebben nem vagyok száz százalékban biztos, a TO-k világában előszeretettel tenyésznek kifejezetten rosszindulatú lények is, bár engem szerencsére hanyagoltak).  Azt hiszem, a korlátozott ismerkedési hajlandóságom mellett azért nem lettem SF szeminarista, mert az angol-vallástanár szakpáron még a kötelező óráimat sem tudtam mindig összehozni, nemhogy extra huncutságokra gondolhattam volna. 

 

Most viszont – mivé lett a világ – nem hallgatóként, hanem vendégként érkeztem a negyedik emeleti kis szobába, aminek a falán néhány SF- és Harry Potter poszter hirdette, hogy itt nem csak régi magyar irodalomról esik majd szó. Mondjuk amikor odaértünk, még három, nem SF-pozitív bölcsészlány várt a sorára, az egyik valamiféle varázsfőzetet kívánhatott készíteni professzori segédlettel, mert a tanárnő régi, titkos recepteket diktált neki, (nekem is van néhány hasonló, ha valakit érdekel) egy másik pedig csendben meghúzódva a sarokban True Blood-ot olvasott.  (Bár némelyik szakportált elnézve újabban az ilyen vértocsogós izék jelentik az SF fő vonulatát.)  Végül a SF szeminárium teljes mértékben (bár csökkentett létszámmal, mint utólag kiderült, de azért így sem akadt sok üres hely) birtokba vette a szobát. A tanárnővel nem emlékeztünk, hogy a Hungarcon utáni hazafuvarozás közben összetegeződtünk-e (szerintem nem, de hátha a maradék három utas jobban emlékszik), mindenesetre ez most megtörtént. Némi adminisztráció és teakészítés után pedig átkerült a szó Onsai-hoz, aki nem csak maga készült fel az alkalomra, hanem kiderült, hogy korábban az Ellenérdek c. idegen fajok és emberek közti aktusok naturális ábrázolásáról elhíresült művemet is ismertette a többiekkel. (Itt letölthető egyébként, mármint a mű. Képek sajnos nincsenek benne. ) Mivel nem bíztam a memóriámban, egy kínai csúcstechnikát képviselő mp3 felvevővel is készültem, ami a másfél órából 33 percet fel is vett, aztán megadta magát az aksi. Öröm az ürömben, hogy ez az első fél óra szinte teljes egészében lefedte a Cs. Szabó Sándor / A. Taylor Crabe mint SF író témát, utána már gyakorlatilag csak az Ómagyarország projektről volt szó, kb. 80%-ban azokat a kérdéseket érintve, amibe Odo úttörő jellegű interjújában is foglalkoztunk. Bár jött pár nagyon eredeti kérdés és észrevétel is, pl. az adott kor időjárásáról, a klasszika-filológusok felértékelődő szerepéről (tényleg, Odo, ezt hogy hagyhattad ki? :) ), de a legérdekesebb a feministák átkerülés utáni szerepe lesz. („Mit csinálnak majd a feministák?” „Meghúzzák magukat.”)

Az ómagyarkodással jól el is ment az idő, másfél óra néha nem is olyan hosszú. (Legalábbis nekem nem tűnt annak, lehet, hogy a hallgatók, péntek délután lévén ezt máshogy élték meg, ez esetben ezúton is elnézést.)  Vittem pár könyvet is a szeminárium könyvtárának, amit hirtelen találtam otthon, egy Dominiumot, egy Ellenérdeket – egyből illusztrálhattam is, hogy mit műveltek a fejezetcímekkel – meg persze egy Ómagyarország – Az Átkerülés napjait.  A hangfelvétellel lefedett részt majd  leírom és felteszem ide, nem mondok határidőt, de nem akarom sokáig húzni. A felvétel sajnos nem lett olyan minőségű, hogy felrakhatnám a netre, főleg a távolabbi kérdések, észrevételek megértése nehéz, némelyik nekem is csak úgy megy, hogy valamennyire emlékszem, mi volt. Hiába, nem egy kémmikrofon a kis kínai... 

 

„Kicsöngetés” után még beültünk egy (vagyis kettő) cappucinóra Onsai-al, megvitattuk a hazai SF szívderítő állapotát és összedobtunk egy igen ütős SF honlaptervet is, ami kihagyná a lényegtelen sallangokat és csakis a nagy látogatottságot és sok kommentet generáló témára koncentrálna. Hazafelé már a nevet is megtaláltam:  Hungarian SF – The Sincere Flame portal.  Persze ha valami ismeretlen nick elkezdi, az innen lopta az ötletet és semmi köze nincs hozzánk. :) Bea mesélt még arról, hogy a pszichós beadandóit igyekszik sokszor valami SF-s témához kötni, például írt már a flame jelenségéről is, ami – mint a közös tervünk is mutatja – igen gazdag tárháza az emberi psziché mélységeinek. Meg esett szó még sok minden másról is, ilyenkor szoktam azt érezni, hogy lehet, hogy gyakrabban kellene felnéznem a pesti alkalmakra, ha már egyre több van. Mégis csak jobb, mint neten ismeretlen ismerősöktől megtudni, hogy mit érdemel az ember.

Hazafelé pedig szép példáját láthattam a különféle közlekedési módok összhangjának: egyszerre halt be a tízes út és a Bpest – Egom vasútvonal – nehogy bárkinek is illúziói legyenek a menekülési lehetőségekkel kapcsolatban. Szerencsére nálam volt a netbook és egy régóta húzott Brin fordítás is a FictionKultnak, így azzal nagyot léptem előre, sőt, mostanra már be is fejeztem. (Sőt, - Falkatagok most ne figyeljenek – elkezdtem Balfrász mester e-könyvét, A Kód-ot is olvasni két várható késésbemondás között.) 

 

Úgyhogy minden szempontból jó és hasznos nap volt a múlt péntek, köszönet a meghívásért, a beszélgetés átiratát pedig igyekszem minél előbb szállítani.