Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek az e-mailen, sms-en vagy egyéb tömeglevelezési forrásokon küldött karácsonyi üdvözleteket, egyúttal viszont is kívánom. Nem írtam vissza mindenkinek, aki írt, sőt, ha hirtelen belegondolok, alig írtam vissza valakinek, egyrészt ezt pótolom most az előbbi mondattal, másrészt megosztok egy régebbi élményt arról, hogy mi lehet ennek a, nyilvánvalóan kissé furkónak ható nem-visszaírásnak a gyökere.

Még megboldogult egyetemista koromban történt, hogy a januári vizsgaidőszakban ültünk páran a teológia géptermében (aminek az akkori gépparkja olyan volt, hogy egyszerre akár több keresztyén erényt is lehetett gyakorolni a segítségükkel, főleg a hátsó, gyanúsan x486-os teljesítményt produkáló sorral). Gépelgetünk, gépelgetünk, egyszer csak bejön valaki és mivel rendes volt, mindenkinek odaköszönt. Eggyel kevesebb választ kapott, ugyanis egy hátul ülő alsóbbéves köszönés helyett hirtelen előkapott egy papírfecnit a zsebéből és buzgón tanulmányozni kezdte. Eltelt egy kis idő, mire bólintott, majd szélesen mosolyogva ő is visszaköszönt.

Nem csak engem érdekelt, hogy mi a fene volt ez, hanem az újonnan érkező kollegát is, így rá is kérdezett. Kiderült, hogy az alsóbbéves testvér internet és az akkor még létező ingyenes sms-küldő weboldal segítségével gyakorlatilag mindenkinek küldött karácsonyi/újévi üdvözletet, akit csak egy kicsit is ismert, majd, rendszerező elme lévén, gondosan kilistázta, hogy kinek ment ki üdvözlet és kitől jött vissza valami. Ez utóbbiakat pipálta, sőt, nekik még visszaköszönni is hajlandó volt, mint azt a mellékelt ábra mutatta. Természetesen csak gondos ellenőrzés után, mert ha mégis olyan elvetemült lenne, hogy nem küldött vissza üdvözletet, akkor először is ezt a dolgot kell tisztázni. Némi zsákruha, hamu a fejre és ilyesmi lehet, hogy segít.

A magam részéről ezt kicsit furcsának találtam, de nem az első eset, hogy nem a megfelelő körökben mozgok. Sőt, úgy vagyok vele, hogy ha valaki ilyen miatt tart örök haragot, akkor jobb is nekem nélküle, a tömeges üzentküldő megoldások személytelenségéről nem is szólva. Jól esik, ha gondolnak rám is (vagy ott vagyok a címlistájukon pár száz egyéb névvel együtt), sőt, személyes interakciók során én sem hagyom ki a karácsonyi/újévi köszöntést, de azt nem érzem kötelességemnek, hogy válaszküldő robotként reagáljak minden címlistás köszöntésre. Helyette megtettem itt fent, illetve azoknak igyekeztem visszaírni, akik külön nekem pötyögtek be valamit. (Ezúton jelezném, hogy azok a karácsonyi sms-ek nem tartoznak bele ebbe a kategóriába, ahol a továbbküldésnél nem szedik le az eredeti küldő család nevét.)

Jut eszembe, egy kedves, régi barátom sms-ére még nem írtam vissza, úgyhogy most le is keverném a posztot.