SzS: Miért pont a Hunyadiakkal kapcsolatban kezdtél bele egy ilyen nagy vállalkozásba?

BM: Több, mint tíz éve tudatosan gyűjtöm a háttéranyagokat a korszakról. Mindig is tudtam, hogy előbb-utóbb bele fogok vágni valami monumentális történelmi sorozatba, olyanba, amely Magyarország históriájának egyik fényes korszakát mutatja be. Egyszerűen elegem lett abból, hogy a csapból is a történelmünk tragikusabb vonulata ömlött, s ömlik azóta is. Jó, tudom, abból alaposan kijutott nekünk, no de könyörgöm, a magyar történelem nem csak bukások sorozata, résztvevői nem csak háborús bűnösök, szörnyetegek. Hősi korszakok, eseménydús, izgalmas évszázadok, elképesztően színes karakterek állnak rendelkezésre, kiváló regény-alapanyagot szolgáltatva ahhoz, hogy a magyar szerzők feldolgozzák őket. A kortárs írók azonban különösen az elismertek, befutottak mintha ódzkodnának attól, hogy a magyar történelmet nem mint tragédiák sorozatát mutassák be. Csak azt nem tudom, miért. Ezt olvasóként sem értettem. Miért nem ír ma senki az Árpádházi királyokról, a Hunyadiakról, Rákócziról? Más népek boldogak lennének, ha olyan izgalmas, hősies történelmük lenne, mint nekünk magyaroknak van. Angliában, Franciaországban, Németországban, az Egyesült Államokban roskadoznak a könyvespolcok a saját történelmükből merített könyvsorozatoktól. Akad köztük abszolút hitelességre törekvő, kalandosabb, heroikusabb, romantikusabb, vagy éppen ifjúsági vonulat. A választék elképesztő. Nálunk meg szinte semmi.

SzS: A történetben egyszerre vannak jelen a magyar történelem felemelő és gyászos részei. Miért így, egymásba csúsztatva adagoltad?

BM: Mert a legfényesebb korokban is történnek gyászos események. A történelem már csak ilyen. Miközben mi magyarok dicsőséges, fényes időszaknak tartjuk a Hunyadi-korszakot, sokszor megfeledkezünk róla, hogy azért abban az időben is számos sötét, kegyetlen dolog esett meg. Mátyás király kora is inkább csak utólag tűnik fénykornak. Mégis, ezek az időszakok örök tanulságul szolgálnak arra, hogy akarattal, elszántsággal, eréllyel ez az ország is el tudta érni, amit akart. Ma sem érdemelnénk kevesebbet. Hunyadi Jánosnál, Mátyás királynál, Corvin János hercegnél pedig keresve sem találhatnánk izgalmasabb, érdekesebb karaktereket egy nagyszabású regény-sorozathoz. Azzal együtt, hogy bizony szembesülni kell pozitív szerepük mellett a kevésbé pozitív oldalukkal. De éppen ettől lesz izgalmas a történet! Attól, hogy megpróbáljuk megismerni a valódi, történelmi figurákat a szoborrá merevedett pátoszon túl. Persze az olvasónak nem kell mítoszrombolástól tartani. Számomra a Hunyadiak a magyar történelem legnemesebb alakjai. De emberek, időnként esendő emberek voltak ők is. Ettől válik még megbecsülhetőbbé mindaz, amit tettek.

SzS: Igazából arra gondoltam, hogy a dupla narrációval folyton visszarántod az embert a Mohács utáni helyzetbe, a legdicsőségesebb pillanatokból is, ami Hunyadi Jankó körül történnek, s ezzel mintha megerősítenéd, hogy igaz, hogy van pár szebb pillanat, de összességében azért mégis tragikus a kép. Nem lett volna népszerűbb tisztán adagolni a fényes részeket?

BM: A kerettörténet, a folyamatos visszatekintés egyfajta mérce. Annak a mércéje, hogy honnan jutott el az ország a Mohács utáni sötét napokhoz. De ez a mérce akár lehetne a ma is, sajnos. A mából visszatekintve is nagyon sötét az út. Magyarország dicsőséges múltjából, Nagy Lajos birodalmától Mohács alig szűk 150 esztendő. Mi történt ezalatt a másfélszáz év alatt? Mi taszította romlásba az országot? A kerettörténet visszatekintése többek közt ennek a nyomonkövetését és egyfajta dokumentálását is szolgálja. Arról nem beszélve, hogy a Mohács utáni hetek, hónapok eseményeit sem ismerjük eléggé. Pedig ami azokban a hónapokban történt, az mindent elárul a magyar történelemről, és sok mindenre magyarázatul is szolgál. Érdemes okulni belőle. Néhány olvasót leginkább ezek a minitörténetek döbbentették meg a legjobban, holott a kerettörténet meséi szinte mind valóban élt szemtanúk visszaemlékezésein alapulnak. A harmadik kötetben ez a vonulat talán még drámaibb lesz, mert olyan történetek következnek, melyek egy egészen új szemszögből láttatják majd ezeket a napokat. Hátborzongató írni ezeket a történeteket.

SzS: Mennyire tartod "történelminek" a regényedet a szó hagyományos értelmében?

BM: Teljes mértékben történelmi tényekre alapozott regény, illetve regénysorozat ez. Nem történelmi tanulmány, nem történelemkönyv, hanem hangsúlyozottan regény, benne számos létezett, és számos kitalált karakterrel. A regény megköveteli, hogy dramaturgiája a saját szabályai szerint alakuljon, és ne szolgaian idomuljon a történelmi tényekhez - így a cselekmény bizonyos elemei, vonulatai elképzeltek. Igaz, sokkal több a hiteles részlet a könyvben, mint azt sokan sejtenék. Annak nagyon örülök, hogy az eddigi kötetek sok olvasót arra késztettek, hogy nézzenek utána bizonyos dolgoknak, úgy estek-e valóban. Nagyon sok visszajelzést kapok meglepett olvasóktól, akik elmondják, megírják, hogy nem is sejtették, hogy ez, meg ez valóban megtörtént, ez meg ez a figura valóban létezett, és pontosan azt tette, mint amit a könyvben megírtam. Önmagában már ez óriási sikerélmény: sok-sok ember figyelmét egy kicsit jobban ráirányítottam történelmünkre.

SzS: Az első kötet részletei is hitelesek Hunyadi János fiatalkoráról?

BM: Éppen erről az időszakról tudunk a legkevesebbet. Nem tudjuk biztosan, hol született Hunyadi, mikor született, még az anyja nevére sincs kézzelfogható bizonyíték. Arról is máig vitatkoznak a tudósok, hogy milyen származású volt. A második kötet függelékében tizenkét-tizenhárom korabeli elméletet gyűjtöttem össze, melyet a történészek Hunyadi származásáról
írtak össze. Na most ehhez képest mennyire lehet hiteles egy ilyen regény? Nyilvánvaló, hogy nekem, mint szerzőnek egy bizonyos elképzelésből kiindulva kellett felépítenem a történetet. Ahogy persze előrehaladunk az időben, és Hunyadi későbbi tetteiig jutunk, ott már szinte minden részlet jól dokumentált, tehát jóval kevesebb helye van a feltételezéseknek, elméleteknek.

SzS: Dracula családja olyan, mintha valamelyik fantasy regényedből szökött volna meg. Nem akartál vagy nem tudtál elszakadni ettől a mellékíztől?

BM: Már az is sokak számára meglepetés volt, hogy Dracula valóban létezett. Azt hitték, teljes mértékben kitalált figura. Arról meg már végképp nagyon kevesen hallottak, hogy Vlad és Hunyadi családja vérrokonok voltak. Az öreg Draculát, akit Zsigmond magyar király vett fel a Sárkányos rendbe, éppen Hunyadi parancsára gyilkolták meg a havasalföldi kenézek, ármánykodása, árulásai és kegyetlenkedései miatt. Fia, ifjabb Dracula Mátyás király foglya volt hosszú ideig, Visegrádon. Az már más kérdés, hogy az első kötetben valóban inkább tűnik fantasy-figurának Vlad, mint valódi, történelmi személynek. Szerencsére az olvasók többsége pontosan ráérzett, hogy a korabeli hiedelmek, babonák világa elevenedik meg abban, ahogyan őt látják a szereplők, s ahogyan őt látjuk, mi, olvasók. Később, ahogy Vlad egyre magasabbra emelkedik Hunyadival párhuzamosan, úgy válik egyre inkább hús-vér karakterré, noha igen kegyetlen karakterré. A mítosz, a babona lehámlik róla, ahogy Hunyadi is mind jobban a politikai vérkeringés középpontjába kerül, mind jobban megismeri kormányzás fortélyait, úgy alakul át előtte is Dracula figurája.

SzS: Egész pontosan mi az a "vér átka", ami igazi sötét figurává teszi ezt a karaktert? Valami genetikai betegség?

BM: Nem szeretném előre elárulni, hogy mi is a vér átka. A Dracula-szálhoz viszont szorosan hozzátartozik valami, ami az első perctől kezdve motivált. A történelmi Vlad Tepes és Dracula cselekedeivel kapcsolatban világszerte két nézet ismeretes. Sokan csak a Bram Stoker, illetve a Lugosi Béla-féle Draculát ismerik. Ők Erdély nevét kizárólag a Dracula-horrorfilmekből hallották, különben azt sem tudják, hogy valóban létezik egy ilyen tartomány. A másik, a reviziós nézet szerint a történelmi Dracula nem csak, hogy nem volt rém, de valójában Európa hőse volt, a kereszténység igazi megmentője, aki egyes egyedül megállította a törököket Románia (!) határain. Ezt a nézetet természetesen román történészek képviselik, de nyugaton elképesztően sokan adnak hitelt nekik.
Az ő terminológiájukban a Hungarian plot , vagyis a magyar összeesküvés feketítette be Draculát, már a középkorban, mert irigyelték tőle hősiességét és sikereit. Eszerint már Mátyás király elkezdte a hazudozást, és a magyarok azóta feketítik, torzítják Dracula dicsőségét. Afölött, hogy a történelmi Dracula tett egyet mást, ami miatt leginkább saját oláh alattvaló gyűlölték, arról nagyvonalúan megfeledkeznek. Nemrégiben egy olasz újságíró ismerősömmel beszélgettem, és amikor említettem neki, hogy Hunyadiról akarok könyveket írni, csak nézett rám, hogy ki a franc az a Hunyadi. Elmondtam neki, hogy hát az a figura, aki 1456-ban megállította Mohamed hódítói hadait Belgrádnál. Erre ő csak a fejét ingatta. Azt felelte: nem, nem, ő tudja, hogy mi magyarok ezt így hisszük, de híres történészek szerint (akik egytől-egyig románok) ez a hősies figura valójában Dracula vajda volt. Hát, ezek után gondoltam, kicsit helyre tesszük az öreg Draculát, ha már úgyis létezik a Hungarian plot . Az én regénysorozatomban azonban kronológiaialag is nagyon pontosan követhető Vlad Tepes, majd fia, Dracula pályája. Kirajzolódik belőle midaz, amit valóban a kereszténység érdekében tettek, és az is, amit ellene. Így arról is sok szó esik, miféle bizarr szokásaik voltak, olyan szokások, melyek az amúgy hiper-brutál középkorban is túlontúl durvának tüntek.

SzS: A másik vérbő témára áttérve: tényleg ennyire átható volt a kor szexualitása, a legalacsonyabbtól a legmagasabb társadalmi rétegekig?

BM: A szexualitás mindig átható volt. Az emberi természet nem sokat változott ebből a szempontból, csak a társadalmi prüdéria, a vallási, közösségi elfogadottság változik folyamatosan. A krónikás atyák természetesen néha igen szemérmesen fogalmaztak, de azért a történészek számára eddig is ismertek voltak a korszak piszkos részletei. Azt hiszem, sokakat azért zavar a szexualitás erős jelenléte az első kötetben, mert az utóbbi évtizedekben belénk ivódott, hogy a történelmi könyv az egyenlő az ifjúsági regénnyel. Jómagam is ahhoz a korosztályhoz tartozom, aki újonnan írt történelmi regénnyel szinte csak a Delfin-könyvek sorozatában találkozott. Fehér Tibor (Hajdúk kapitánya, Vasjogar, Az ezüstkardú vitéz, Nyugtalan vér), Hunyady József (Hollós vitéz, A fekete lovag, A király árnyéka) Hegedűs Géza (Erdőntúli veszedelem, A legvitézebb huszár, Megkondulnak a harangok). Az ő megközelítésükben szóba se kerülhetett az erotika. Ez a régi hagyomány folytatása volt a magyar irodalomban: Gárdonyi, Jókai óta igen szemérmesen kezelték a históriát íróink, szinte kizárólag a nevelési célzatot helyezték előtérbe, a hazaszeretet, és az emberi értékek példaként állításával. Csakhogy a valóság nem volt egy cseppet sem szemérmes. Kezdettől fogva úgy gondoltam, hogy XV. századot egy mai regényben úgy kell ábrázolni, amilyen valójában volt. Roppant erőszakosnak, brutálisnak, kegyetlennek. Ennek a világnak a szexualitás teljesen természetes része volt, csak az utódok csodálkoznak kicsit azon, hogy számos főpapnak fattyai születtek, és a kicsapongás, erőszak a hétköznapok részét képezte. A világirodalomban, a történelmi filmek esetében ez már régen elfogadott eszköz , de tény, hogy magyar környezetben, magyar történelmi figurákkal kapcsolatban ez újdonságnak hat. Pedig Éppen Zsigmond király élete és vonzódása a szépasszonyokhoz a fényes bizonyíték arra, hogy a korszak még hírből sem ismerte a szemérmességet. Hunyadi Jánost sem tudom glóriás angyalnak elképzelni. Életerős, életszerető fiatalember volt, aki érett férfiként lett az a felelősségteljes vezér, akinek megismertük tanulmányainkból. Senki sem születik glóriával a feje felett, még a szentek sem. Hát még a hadvezérek!

SzS: "Jankó" szerinted magyar, vagy csak a mi számunkra magyar, a többi környező nép számára meg más? (pl. román)

BM: Alapvetően azt gondolom, hogy teljesen mindegy, hogy román, vagy magyar származású volt. Ahogy a második kötetben Vitéz János ki is fejti, magyarnak lenni nem faji kérdés. Nem véletlen, hogy olyan történelmi hőseink, mint Hunyadi János, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Zrínyi Miklós részben, vagy egészben idegen származásúként váltak szívvel-lélekkel magyarrá. És szerintem ez számít, csakis ez. Ami a történelmi tényeket illeti, és magában a regénysorozatban is ez az elmélet szerepel, a Hunyadik havaselvi kun kenézi családból származnak. A XIII.- XIV. században Havaselve és Moldva lakosságának igen nagy része kunokból, besenyőkből és különböző tatár törzsek maradék népességéből állt. Főképp az uralkodó réteg. A köznép jelentős tömegét persze a vlachok, a románok elei képezték, de még a későbbi uralkodó dinasztiájuk, a Basarab-család is tisztán a tatár kánok leszármazottja volt. Hunyadi János, Mátyás király majd minden kelet-európai nép folklórjának, történelmi emlékezetének része. Nem szükséges kisajátítani, de tény, hogy szívvel-lélekkel magyarok voltak, és ezért a hazáért éltek, haltak.

SzS: A vallás szerinted csak külsőség volt a korban? Gondolok itt arra, hogy a szereplők belső vívódásaiban, gondolatvilágában sok minden felbukkan, de a vallás kevésbé, pedig az ember azt gondolná, hogy a középkorban ennél több forgott körülötte.

BM: Hunyadi János korában a katolikus egyház reputációja a mélyponton volt. Az egyháznagyok java részének életmódja finoman szólva sem tűnt példamutatónak, erőszakos, harácsoló, kicsapongó életmódjuk közfelháborodás tárgya volt Európa-szerte. Persze akadtak kivételek, a regénysorozat egyik főszereplője, Vitéz, a későbbi érsek is ilyen ragyogó kivétel volt. Ez a korszak a nagy egyházviták kora, amikor két, néha három pápa is uralkodott egyszerre. Európát a huszita heretizmus rázta meg, amit tűzzel-vassal igyekeztek eltiporni. (Hunyadi maga is harcolt a husziták ellen: éppen ezeket a fejezeteket írom a harmadik kötetben). Nem véletlen az sem, hogy a nagy erdélyi parasztfelkelés 1437-ben Lépes püspök kegyetlenkedései, és sanyargatásai miatt robbant ki. A nép tömegei számára az igaz hitet nem az egyház, hanem néhány, az Újszövetség szellemiségéhez makacsul ragaszkodó prédikátor testesítette meg, akiket az egyház különös előszeretettel üldözött, és küldött máglyára. Ne feledjük, hogy a reneszánsz, és a nagy hitújítás előtti időszakról beszélünk. Európa átalakulóban volt, s a regény ebből a szempontból is hű képet fest a valódi viszonyokról.

SzS: Ez a regényfolyam az első nem-fantasztikus vállalkozásod?

BM: Azt hiszem, az első. Korábban kisebb munkáim jelentek meg történelmi témában, például egy 1956-os képregény, melyet Fazekas Attila rajzolt, Tűzvihar címmel. Ez önálló füzetben látott napvilágot. Ezen kívül egy-két novella volt talán, de ezek lapokban jelentek meg, sok-sok évvel ezelőtt.

SzS: Új olvasókat szólítottál meg a Hunyadi könyvekkel, vagy zömmel a régieket? Mennyire van átjárás a két műfaj (történelmi - fantasztikus) fogyasztói között?

BM: Nem tudom, van-e átjárás. Valamennyi biztosan van, mert tudom, hogy néhány régi olvasóm nagy örömmel vette kézbe a Hunyadi-sorozatot. De azt hiszem, inkább új réteget szólítanak meg ezek a kötetek. Az eladási adatok is erre utalnak. Az első kötet gyakorlatilag fél év alatt elfogyott, nemsokára újra megjelenik. A második kötet szinte megjelenése óta az Alexandra történelmi regény-listájának első helyén tanyázik, úgyhogy hasonló sikerre számítunk. A harmadik kötet, ha minden jól megy év végén lát majd napvilágot, de már most nagyon sokan keresik. Biztos vagyok benne, hogy óriási igény van ilyen jellegű regényekre, sorozatokra. Persze az is tény, hogy egy történelmi-sorozat megírása összehasonlíthatatlanul több energiába, időbe kerül, mint mondjuk egy fantasy-sorozat elkészítése. A tervek szerint egyébként összességében tíz kötetből áll majd a sorozat. Négy rész Hunyadi János életét dolgozza fel, négy Mátyás király életét, és kettő Corvin János hercegről szól majd. Ez a tíz kötet Magyarország történetének 120-150 évét tárja elénk, annak teljes gazdagságában, mozgalmasságában. A fénykor, egészen Mohácsig.