Változni fog a Zsoldos - díj megítélése…
2009. október 04. írta: szs.

Változni fog a Zsoldos - díj megítélése…

Szélesi Sándor (Anthony Sheenard) a második Zsoldos – díjáról, a SF élet változásairól, és Ellisonról, aki megsértődött

 

 

Fantasya.hu: Az elmúlt években nem találhattunk Sheenard regényt a Zsoldos Péter díj jelöltjei között, pedig akkor sem pihentél, lett volna mit jelölni. Miért maradtál távol a díjtól?

 

Szélesi Sándor: Az elmúlt két évben visszautasítottam a jelölést, mivel nem láttam biztosítottnak a díj színvonalát. Az elmúlt hat év alatt öt díjat osztottak ki, amelyből kettő nem egyszerűen tévedés volt, hanem katasztrofális hiba. Az olvasói visszajelzések olyanok voltak, hogy megvontam a bizalmamat a díjtól. Nem volt könnyű döntés, és ugyanakkor rettenetesen sajnáltam, hogy így alakult, mert maga a díj az utóbbi idők egyik legdicséretreméltóbb kezdeményezése volt a magyar SF életben. Mind az olvasók, mind az írók, mint Zsoldos Péter emléke megérdemelte volna, hogy jobban odafigyeljenek rá.

 

Fantasya.hu: Idén mi változott, hogy indult (és nyert) legújabb MU regényed, a Sötétség előtt?

 

Szélesi Sándor: Dr. S. Sárdi Margit személyében olyan ember került a zsűri élére, akinek jelenléte biztosíték arra, hogy a díjat komolyan fogják venni, és igényesen, szakmai szempontból megfelelően fognak dönteni. Amikor elfogadtam a jelölést, azzal azt is megpróbáltam érzékeltetni az írók és az SF életet nyomon követő olvasók számára, hogy bízom az új zsűrielnökben, annak elfogulatlanságában és hozzáértésében. Ha másik regény nyert volna, nem vitattam volna a döntés jogosságát, és jövőre ugyanúgy elfogadom a jelölést.

 

Az idei döntés egyébként megnehezítette a dolgomat. (nevet) A Sötétség előtt folytatását ha lehet, még nagyobb igényességgel kell megírnom. Alapvetően könnyedebb volt a folytatásokat illető koncepcióm, amely pár hete megváltozott, s ez a díj most megerősített abban, hogy el kell vetnem a régi elképzelésemet.

 

Fantasya.hu: Ha azt mondjuk, hogy Mysterious Universe és Sheenard, akkor azt mondják rá, hogy York Katchikan. Hogy-hogy nem a hősödről írtál újabb MU regényt? York befejezte a pályafutását?

 

Szélesi Sándor: Már régóta készültem a Bowman-testvéreket „bevezetni” a Mysterious Universe világába. Évek óta úgy reklámozzuk a sorozatot, hogy „a Katedrális, a Bowman-testvérek, Brett Shaw és York Ketchikan világa”. Ideje volt az olvasókkal megismertetni őket. Ugyanakkor számomra a Mysterious Universe sokkal több, mint űroperett, hihetetlen lehetőségek rejlenek benne. Miért ne használjuk ki őket? Így aztán egy teljesen más hangvételű regény született, ami felvillantja a MU komor oldalát is. Shaw és Ketchikan magukról mesélnek, és a történetek az ő személyiségükön keresztül jönnek le. Természetszerűen amikor Gin Bowman mesélni kezd magáról, az ő személyisége is rányomja a bélyegét a világra, és bizony ő nem veszi olyan könnyedén az életet.

 

De York nem áll meg: a következő novelláskötetben egy százezer leütéses történet jelenik meg vele, melynek „Mosolyszünet” a címe, és egy haragos szerelmespárról szól, mely között békítőleg lép fel. Persze sok-sok minden összeomlik körülötte, miközben békítget. Aztán jövőre, év elején regényt is írok York Ketchikanről. Abban valószínűleg egy „űrlovagi” küldetése lesz.

 

Fantasya.hu: Mostanában sok szó esik különféle díjakról: új elnöke és rendszere van a Zsoldos Péter díjnak, a Szegedi Fantasztikus Táborban közönségdíjat fognak osztani Nova néven, az újraindult Galaktika is kacérkodik a régi Galaktika-díj felelevenítésével - milyen értéke és szerepe lehet szerinted ezeknek a díjaknak az elmúlt évek eseményei kapcsán? Sokan fogalmaztak úgy, hogy lassan már "ciki" lesz Zsoldos-díjat kapni. Te hogy látod ezt a kérdést?

 

Szélesi Sándor: Változni fog a Zsoldos - díj megítélése, ebben biztos vagyok. A Nova - díjat kicsit átgondolatlannak tartom, ami azért gond, mert így sokkal többet árthat a kiíróknak és az íróknak, mintha nem lenne. Akárkit is szavaznak meg a jelenlegi, gyorsan összecsapott rendszerrel az olvasók, az más olvasók negatív reakcióját válthatja ki, ami automatikusan visszaszáll az íróra.

 

Egyébként jó ötlet egy olvasói díj megalapítása, de sokkal jobban meg kellene szervezni. Nem szabad elrontani, mert nehezebb lesz talpra állítani utána, nehezebb lesz a Nova díj elvesztett „becsületét” visszaszerezni.

 

A Galaktika - díjról pedig beszéljünk akkor, ha már meghirdették, és ismert lesz, milyen elbírálási szempontok szerint döntenek a döntnökök. Egy biztos: nehéz lesz még egy hiteles díjhoz elfogulatlan és hozzáértő személyeket találni. Kicsi ehhez ez az ország.

 

Fantasya.hu: Első díjadat az 1997-ben megjelent "Városalapítók" c. művedre kaptad. Azóta már elég sok víz lefolyt a Dunán: egy díjazott szemszögéből nézve mi változott azóta a hazai SF életben (kiadók, légkör, lehetőségek, események), s mi maradt ugyanaz?

 

Szélesi Sándor: A sci-fi könyvkiadás az elmúlt nyolc évben kiszélesedett. Na persze nem nagyon, de azért érezhetően. Az 1997-es erecskéből 2005-re patakocska lett. Ha haza akarok beszélni, elsőként azt mondom: volt egy Átjáró Magazin, és van egy Mysterious Universe sorozat. De volt Dark Space, elindult az Agave könyvek és az Ulpius-ház sorozata, és ez mind-mind jó. A Szukits és a Gabo hatszázadik Asimov-utánközléseit nem tartom a kiszélesedés jelének. Lenne éppen elég új, modern író, akit meg kellene ismertetni a magyar közönséggel. Csak persze az a fránya piac… Asimov még mindig eladhatóbb, mint a Magyarországon ismeretlen nevek, akiknek – mondjuk – már öt Nebula díját és három Hugóját számon tartják kint.

 

Üröm az örömben, hogy a magyar szerzők ugyanakkor nem jutottak a növekedésnek megfelelően szóhoz, sőt, a Cherubion kiadványainak csökkentésével vesztettek publikálási lehetőségükből.

 

Fantasya.hu: Visszatérve a Mysterious Universe sorozatra, aminek egyszerre vagy szerzője és szerkesztője, hogy látod a sorozat, illetve egyáltalán a SF sorozatok jövőjét itthon?

 

Szélesi Sándor: A sorozatok mindig eladhatóbbak. Magam is szeretnék kirándulásokat tenni a Mysterious Universe talajáról elszakadva az önálló SF regények horizontja felé. (nevet) Egyszerűbben: már nagyon akarok valami mást is írni, de ki az, aki kiadja? Nos, ez a kérdés rámutat a gondok forrására. Mert az író vagy munka mellett évekig ír valamit és aztán házal vele, vagy megbízásra ír. Első esetben a mű heterogén lesz, az életkor változásával megeshet, hogy sosem készül el. Meg persze nehéz fejlődni írástechnikailag, ha közben az ember – most példát mondok – vonatokat irányít napi nyolc órában. Vagy rendszergazda egy vállalatnál. Húsz éve a kezembe került egy névjegykártya, amin a titulus az volt ”vájár és műfordító”. Nonszensz, így nem lehet alkotni. Vagy legalábbis ezerszer nehezebb.

 

Második esetben pedig eleve bizalommal kell lennie a kiadónak az író felé, hogy fizessen előre egy önálló regényért, aminek csak a szinopszisát ismeri. Kevés magyar SF írónak adatik ez meg. Ezért aztán azt hiszem, a kezdő íróknak a legegyszerűbb az, ha csatlakoznak egy sorozathoz. Ott kiforr a stílusuk, bebizonyíthatják, hogy mire képesek, és belevághatnak a Nagy Műbe. Vagy Művekbe. Vagy egy saját sorozatba…

 

Fantasya.hu: Több "saját nevelésű" szerző is csatlakozott már íróként a MU-hoz, beváltak?

 

Szélesi Sándor: Kifejezetten örülök, hogy bővült a MU íróinak köre, mert mindenki hozza a maga stílusát, gondolkodásmódját, egyéniségét. Ám az írás ugyanúgy tanulás kérdése, a habituson túl szükség van mesterségbeli ismeretekre is. Havonta leülünk, és végigvesszük az új novellák pozitívumait és negatívumait. Az új Mysterious Universe írók kivétel nélkül erős egyéniségek, akikkel egy irodalmi szerkesztőnek hihetetlen sok dolga van, de meg is éri a befektetett munkát.

 

Már összeállt a második MU-antológia, és élveztem olvasni az írásokat… Vannak benne viking kalózok, magyar nehézdandár az arab sivatagban, technosámánok, időutazások… Azt hiszem, igen, a te szóhasználatoddal élve: az új írók „beváltak”.

 

Fantasya.hu: Kicsit kevesebb, mint egy éve jelent meg az Átjáró magazin utolsó száma, majd nem sokkal később indult újra a Galaktika. Mint egykori főszerkesztőnek, mi a véleményed a lapról?

 

Szélesi Sándor: Én nyilván máshogy vágtam volna bele, de hát ezért is van különbség a kiadott Átjáró-példányok és a Galaktika között. Vitathatatlan, hogy a lap megy, olvasóinak tábora magas és nem csökken. Ergo a szerkesztők jó munkát végeznek. Minden bizonnyal élénkítőleg hatnak a magyar SF piacon. És erre szükség is van.

 

Fantasya.hu: Tavaly a Hungarocont az Avanával együtt szervezte a lap gárdája, idén viszont újra az Avana vette kézbe az ügyet. Kivonultok a rendezvényszervezés területéről a SF-ben, vagy csak más vonalon mozogtok?

 

Szélesi Sándor: Amióta van Avana, azóta ő szervezi a HungaroCont, mi csak beszálltunk egy alkalommal 2003-ban. Ám az az esemény is megerősítette bennünk azt a véleményt, hogy nagy látogatottságú rendezvényt – sajnos – csak Budapesten lehet szervezni. Külföldi vendéget is csak ide érdemes hozni, mert nem olcsó mulatság, és egyedül itt hoz be annyi látogatót, hogy ne egy óriási anyagi bukás legyen a vége.

 

Az Átjáró Napok rendezvénysorozatot az újság megszűnése ellenére folytattuk: május elején volt a negyedik ilyen találkozónk. Reméljük, ősszel a Millenáris keretén belül egy három szintű rendezvénysorozat indul majd el. A tervek szerint három Átjáró Nap lenne jövőre és két Fesztivál, amely két napos rendezvényeket jelentene. És sok-sok kis alkalom, amikor összejöhetnek az SF-et kedvelők.

 

Nem könnyű munka, hihetetlen befektetett energiát igényel, amely többnyire az írás rovására megy. Ez utóbbit sajnálom, de ennek ellenére tovább csinálom. Szerencsére sok önzetlen segítőnk van.

 

Fantasya.hu: Milyen volt vendégként lenni újra a Hungaroconon?

 

Szélesi Sándor: Mindig öröm régi barátokat és ismerősöket látni. Én szeretek rendezvényekre járni, sok esetben nem is magáért a programokért, hanem a régi barátságok miatt. Ilyen a HungaroCon is, és ilyen a Szegedi Fantasztikus Tábor is. Ha nincs HungaroCon, lehet, hogy ma nincs Mysterious Universe sem.

 

Az is megeshet, hogy azért is szervezek már-már ilyen mániákusan rendezvényeket, hogy minél többször láthassam a barátokat, ismerősöket. Persze aztán mindig annyit rohangálok, hogy a szervezés mellett pont velük nem marad időm beszélgetni. (nevet)

 

Fantasya.hu: Az interneten kutakodva egy új kiadót is találhatunk, aminek a szerzői között szerepelsz. Mondanál erről pár szót? Az eddigi kiadó, kiadók mellett vagy helyett fogsz oda írni?

 

Szélesi Sándor: Szerintem egy írót nem szabad lekötnie egy kiadónak. Én úgy vélem, hogy sorozatszerkesztőként nem tarthatok kizárólagosságra jogot, csak akkor, ha azt úgy meg is fizetem. De akkor azt külön meg kell fizetni, erre pedig az SF keretén belül a piac szűkössége miatt nincs lehetőség. Tehát az író miért ne írhatna több helyre is, ha sikeres, a neve eladhatja más kiadók könyveit is. Ami visszahat az én kiadóm és sorozatom eladásomra. A jó írót ismerjék meg minél több helyről. A kiadók, az írók, az olvasók érdeke egyaránt ez. Miért szorítsunk egy szellemet keretek közé?

 

A Sólyomtoll kiadó egy frissen alakult – alakulóban lévő – kiadó, mely felkért, hogy írjak meséket tündérekről és mai magyar gyerekekről. Hihetetlenül megörültem a lehetőségnek, egyrészt mert élvezem próbálgatni írói stílusomat, másrészt a Kalandor sorozat rám eső felének megszűnte után végre visszatérhetek a magyar témákhoz, saját néven, saját elképzelésekkel. Nagy örömömre Böszörményi Gyula is csatlakozott a mesesorozathoz. Emellett egy történelmi kalandsorozat is kialakulóban van, amit két írótársammal együtt jegyeznénk és az ötödik században játszódik. Ez is remek munka lesz… mert zseniálisan jó alapokra épül. Ez egyébként nem az én érdemem, de talán így még könnyebb is.

 

Fantasya.hu: A SF – és nem SF - terén milyen rövid és hosszú távú terveket szövögetsz?

 

Szélesi Sándor: Folytatni a rendezvényeket, és folytatni a Mysterious Universe-sorozatot, mint a két részét, tehát York Ketchikan kicsit őrült történeteit, és Gin Bowman pokoljárását. Ezek mellett szeretnék írni legalább három olyan regényt, ami nem csatlakozik ehhez a világhoz, de már évek óta bennem motoszkál az alapötlet és a karakterek. Ezek komoly SF-regények lennének.

 

Pár hónapja Kevinnel egy interjúköteten is dolgozunk, amelyben SF írók és képzőművészek vallanak a 20. század második feléről, önmagukról, jövőt illető félelmeikről. Egy tucat interjún túl vagyunk, olyan neveken, mint Jack Vance, David Brin, Michael Moorcock, HR Giger… Betegségére hivatkozva eddig csupán Lem mondott nemet, illetve Harlan Ellison sértődött meg nyílt kérdésfeltevésünkön. A bőség zavarával küzdünk: 25 személyt szeretnénk megszólaltatni, de legalább kétszer ennyi nevünk van. És akkor még nem is szóltam a színészekről és rendezőkről…

 

És végül, de nem utolsó sorban, az év elején felvetődött, hogy Böszörményi Gyuszival együtt indítanánk egy gyerekmagazint, egy havilapot, mely természetesen az irodalmi vonulatra, magyar mitológiára és a történelemre épülne. Kész az alapkoncepció és a látványterv is. Reméljük, ez is összejön egyszer.

 

2005-07-31

fantasya.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://szabosandor.blog.hu/api/trackback/id/tr931427458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.