NAGY GERGELY (LAMORAK), A MAGYAR TOLKIEN TÁRSASÁG ALELNÖKE A FILM HATÁSÁRÓL, A TOLKIEN FANOKRÓL ÉS TOLKIEN TUDOMÁNYOSSÁGÁRÓL
Fantasya.hu: Az MTT meglehetősen fiatal szervezet, alig másfél éves, s szinte egy időben alakult meg Peter Jackson filmjének sikerével. Lett volna a film nélkül MTT?
Nagy Gergely: Mint szervezet valószínűleg nem lett volna, vagy csak hosszabb idő elteltével. Tolkient olvasó és szerető emberek természetesen voltak a film előtt is Magyarországon, és kétségtelen, hogy még bizonyos tudományos érdeklődés is mutatkozott: a film azonban (maga a film, és nem feltétlenül annak sikere) mégiscsak olyan hatást gyakorolt, amit joggal sorolhatunk az MTT alakulásának fő okai közé. A film iránti várakozás indította el azokat az internetes fórumokat, amelyeken keresztül az MTT megalakítására hajlamos olvasók találkozhattak, felfedezhették egymást, és (ahogy Samu mondja Frodóra) „felcukkolhatták magukat”, hogy eldöntsék: igenis szükség van egy olyan szervezetre, amely egyrészről hivatalosan fogja össze a Magyarországon folyó Tolkiennel kapcsolatos munkát (legyen az tudományos vagy kreatív munka), másrészről pedig egy olyan közösséget teremt, ahol a Tolkien iránt érdeklődő fiatalok-öregek találkozhatnak. Azt hiszem, helyes lenne a film szerepét úgy értékelni, hogy ez volt az utolsó lökés, amely a Társaság alapításához vezetett.
Fantasya.hu: Szinte minden nagyobb írónak, népszerűbb sportolónak, együttesnek van „fan club”-ja, valamiféle rajongói szervezete. Mi különbözteti meg az MTT-t egy Tolkien Fan Club-tól - s milyen közös vonások vannak?
Nagy Gergely: Személyesen mindig azt szoktam mondani, az én érdeklődésem Tolkien iránt elsősorban szakmai (mint Gandalfé Bilbó gyűrűje iránt). Nem vagyok „Tolkien-rajongó”, és biztos vagyok benne, hogy a Társaság tagjai közt szép számmal vannak, akik szintén nem fogadnák el a „rajongó” megnevezést, amire az utóbbi időben (nem utolsósorban épp a sportolók, zenészek kultusza következtében) rakódott némi pejoratív jelentés. Azt viszont ugyanígy nem mondhatnánk, hogy az MTT egy „tudományos szervezet”, vagy egy „kreatív műhely”, vagy egyszerűen csak egy „baráti közösség”. A Tolkien Társaság pontosan azzal a szándékkal alakította ki az Alapszabályát és ezzel tevékenységi körét, hogy változatos lehetőségeket kínáljon: hogy ne zárja ki azokat sem, akik „csak” szeretik Tolkient, a filmeket, akár Elijah Wood-ot mint Frodót; ne maradjanak kívül azok sem, akik semmilyen konkrét tevékenységet nem akarnak (vagy tudnak) végezni. Ettől még ők is tagok. Kétségtelen, hogy vannak olyan aspektusai a közösség működésének, amelyek valóban fan club-hoz hasonlóak. És ez természetes is; bár nem vagyok benne teljesen biztos, hogyan is kell elképzelni a fan clubok tevékenységét; vajon Tolkien fan club az, ha a közösség összejön Tolkienről beszélgetni, vagy megnézni a filmeket, és utána értékelni őket, beszélgetni róluk (akár csak azt mondva, milyen aranyos Samu vagy szép Legolas)? A januárban megrendezett Tolkien Születésnapi programunkra megpróbáltunk a filmben szereplő művészeket is meghívni, bizonyos értelemben ez is fan club-szerű elem. De nem árulunk Frodó babákat, vagy Elijah Wood-posztereket… A fan club-jelenség, a társadalomban, kultúrában valamilyen okból kiemelkedően tisztelt személyek egyfajta kultusza (amit Tolkien egy levelében utálatosnak nevezett) magában is érdekes dolog; engem pl. érdekel, mit gondol a „Tolkien-rajongó”, mire lenne vevő, mit szeretne kezdeni azzal az érdeklődéssel, szeretettel, amit Tolkien vagy a film iránt érez; mire lehet rábírni, megtanítani. A Társaság programjai és tevékenységei különböző területeket foglalnak magukba, a népszerűsítéstől és ismeretterjesztéstől a tudományos kutatásig, fordításig, szaklektorálásig: bizonyos értelemben a Tolkien Társaság tehát, akárcsak egyéb Tolkiennel kapcsolatos munkának, egyfajta Tolkien fan club-nak is keretet ad. Maga azonban többrétű annál: ezért is kulturális egyesület.
Fantasya.hu: Több helyen előbukkan a „tudományos” kifejezés, már maga az a tény is figyelemreméltó, hogy egy felsőoktatási intézmény adott helyet az alakuló ülésnek. Tolkien „tudományosabb”, mint a többi fantasy író?
Nagy Gergely: Nem vagyok benne biztos, hogy Tolkient a „többi fantasy íróhoz” kell hasonlítani. De ha már hozzájuk, akkor azt kell mondjam, hogy részben mindenképpen: Tolkien ugyanis maga is tudós volt, középkorász professzor, és mind a nyelv történetéről, mind annak irodalmi használatáról jóval többet tudott, mint bármely általam olvasott „más fantasy író” (bár a tisztesség kedvéért hozzá kell tennem, hogy nem olvastam igazán sok fantasyt). Tolkien ennek ellenére sem „ismeretterjesztő”, még csak úgy sem, mint Umberto Eco. A Rózsa neve olvasója észrevétlenül is felszed rengeteg mindent a középkor művészetéről, teológiájáról, egyházi mozgalmairól és a középkori élet számtalan egyéb területéről (a kortárs irodalom- és kultúraelmélet becsempészett részleteiről nem is beszélve); Tolkienből nem fogunk ilyen részleteket megtanulni. Tolkien legalább olyan „tudományos gonddal” alkot, mint Eco, de a művének középpontja máshol van. Tolkien a kultúra működését modellezi; ezért szoktam azt mondani (időnkénti közmegdöbbenésre), hogy a Tolkien-életmű központja nem a Gyűrűk Ura, hanem a Szilmarilok—nem az egyetlen igazán hosszan kidolgozott történet, hanem az a hatalmas történet, amelyben a Gyűrűk Ura mindössze három oldal. Nem tudok olyan fantasy íróról, aki hasonló részletességgel, teljességgel tudott volna kultúrát teremteni a fikciójában, és ezt a kultúrát a történet helyett is központba állítani. Tolkien elsősorban tudós volt, és ez meglátszik az irodalmi művein is; ugyanazokat a kérdéseket feszegeti bennük, amiket tudományos munkájában.
Fantasya.hu: El kell fogadtatni a hazai tudományos élettel Tolkient?
Nagy Gergely: Ha azt akarjuk, hogy Tolkienről lehessen írni, lehessen beszélni - úgy lehessen, mint egy komoly szerzőről, akinek a szövegei komoly meggondolást igényelnek, akkor természetesen. Ha szeretnénk, hogy Tolkien ne legyen besorolva a reflektálatlanul egyszerűen „ponyvának” vagy „populáris irodalomnak” nevezett (jobbára önkényesen elképzelt és kijelölt) kategóriába, akkor igen. Tolkien elfogadtatása fontos lépés lehet éppen ennek a kategóriának a felbontásában: ha meg akarjuk mutatni, hogy a „populáris irodalom” (film/zene/stb.) nem feltétlenül „igénytelen”, de még csak nem is mindig „könnyű”, meg kell győznünk az ilyen kategóriák fenntartóit és kialakítóit, hogy ezek az alkotások (akármekkora szégyen, hogy többen olvassák őket, mint Joyce-t) igenis értékesek, olyan kérdésfelvetéseket és jelentéseket tartalmaznak, amelyek nem csak érdekessé, hanem kétségtelenül értékessé is teszik őket. Ahogy Tom Shippey írja, ha „igénytelen” felkiáltással nem vagyunk hajlandóak foglalkozni azzal az irodalommal, amit az olvasók többsége valójában olvas, kérdés, mennyire tekinthetjük magunkat „ítészeknek”, irodalmároknak. Irodalom az, amit egy bizonyos módon használunk, nem pedig az, amire az ”irodalmárok” azt mondják.
Fantasya.hu: Van Tolkien életművének valamilyen magyar vonatkozása?
Nagy Gergely: Hacsak a jól ismert finn kapcsolatot nem vesszük annak, igazából nincsen. Jól ismert tény, hogy a fiatal Tolkienre a finn nyelv és a Kalevala történetei milyen hatással voltak; a finn hangrendszerre alapozta a nemestündék nyelvét, a quenyát, míg a Kalevala Kullervoja visszaköszön a tragikus sorsú Túrin meséjében a Szilmarilokban.
Fantasya.hu: Nem angol anyanyelvűként nincsen hátrányban a Tolkien kutató? Esetleg más nemzetiségéből adódó másfajta rálátással, szemléletmóddal tudja ezt pótolni? Létezik egyáltalán ilyen "íze" a különböző nációkba tartozó kutatásoknak?
Nagy Gergely: Nem hiszem, hogy hátrányban lenne. Én magam legalábbis sosem tapasztaltam ilyet, amióta a nemzetközi Tolkien-kritikában dolgozom. Az természetesen hátrány, hogy mielőtt az ember elkezdene vizsgálódni, előbb el kell sajátítania a szöveg anyanyelvét, és az sem árt, ha ennek a nyelvnek és irodalmának történetéről is tud valamit. De gondoljunk a klasszika-filológiára—ógörög anyanyelvű kutatók sincsenek, a görög tanulmányok mégis virágoznak. Ennyi hátránya mindig van az embernek.
Igaz, hogy a Tolkien műveihez szükséges irodalomtörténeti háttér talán jobban adott az angol anyanyelvű olvasónak; de az is igaz, hogy a mai angol olvasó, hacsak nem kimondottan középkori érdeklődésű, ugyanúgy nem olvassa a Beowulfot vagy Chaucert, mint mi Zrínyit (akár kötelező, akár nem). Lassan a különböző kultúrkörök meséinek ismeretében is eltűnnek a különbségek. Ha van tehát előny az angol anyanyelvűeknél, az elsősorban kulturális és nem annyira nyelvi.
Általában véve nem hiszem, hogy lennének „nemzeti” irányzatok Tolkien értelmezésében. Angol, amerikai, francia, német, lengyel (és most már magyar) kutatók nem mutatnak annyira jelentős tematikus vagy megközelítésbeli csoportosulást, amely erre utalna.
Fantasya.hu: Mennyire zárt világ Tolkien rajongóinak, tisztelőinek világa? Értem ezalatt, hogy ismerik-e, elismerik-e a fantasy (és a sci-fi) irodalom többi szerzőjét is, vagy a fantasztikus irodalomból számukra tökéletesen elég Tolkien világa?
Nagy Gergely: A válasz azzal kezdődik, hogy a fantasztikus irodalom jó néhány megközelítése nem is sorolná Tolkien világát a „fantasztikumhoz”; Todorov és a máig folytatódó, őrá épülő hagyomány egyszerűen besorolja a „csodás” kategóriájába, ahogy egyébként a többi fantasy-t és talán még a sci-fit is. De ez csak azt mutatja, hogy Todorov reménytelenül elavult, nem azt, hogy a fantasztikus irodalom, abban az értelemben, ahogy általában a fantasy és sci-fi olvasó közönség gondol rá, nem is létezik.
Azt gondolom, hogy Tolkien tisztelői egy annyira összetett, heterogén csoportot alkotnak, hogy lehetetlen megmondani, mennyire vannak benne ebben a kultúrában. Minden bizonnyal van, aki Tolkienen kívül sok-sok fantasy-t olvas; van, aki sci-fit. Van, aki középkori irodalmat. Van, aki semmit. Sokan Tolkient kimondottan alárendelik más szerzőknek. De talán azért sem lehet teljesen megnyugtatóan megválaszolni a kérdést, mert Tolkien életműve a legtöbb fantasy- és sci-fi szövegtől radikálisan különbözik (bár talán a Dűnével felfedezhetők lennének hasonlóságok, hiszen ott is megjelentek már Frank Herbert jegyzeteiből, vázlataiból írott szövegek, ezek azért mégis egészen más státusúak, mint mondjuk a Szilmarilok, ami azért a szerkesztő munkája ellenére Tolkien-szöveg), és ennek teljességét kevesen ismerik. Általában véve azonban nem hinném, hogy a Tolkien-tisztelők világa bármiben zártabb lenne egyéb közösségeknél.
Fantasya.hu: Mekkora tagsággal rendelkezik az MTT? Mennyi ebből az aktív tag?
Nagy Gergely: A regisztrált tagság immár meghaladta a 150-et. Ennek legalább fele aktív: a januári Tolkien Születésnapon több mint 100 szervező dolgozott, de persze az aktivitás kategóriáját máshogy is meghatározhatjuk. Mint minden hasonló egyesületben, itt is megtalálható egy 20-25 fős központi csapat, akik egyrészt a Társaság választott tisztviselőiként dolgoznak (és ne felejtsük el, hogy a Társaságban minden munka önkéntes alapú: senki nem kap ezért semmilyen ellenszolgáltatást), másrészt változatos egyéb feladatokat látnak el. A Társaság meglehetős önállóságot biztosít az ilyen aktivitáshoz. A tagság egy másik része aktív mint segítő a programokon, rendezvényeken; és aktív mint közösség: gyakori találkozók, kirándulások, sokszor kreatív műhelymunka szerveződik így.
Fantasya.hu: Milyen tevékenységeket végeznek a tagok, s mennyire koordináljátok ezt?
Nagy Gergely: Az alapszabály elképzelése szerint a Tolkien Társaság szinte teljes tevékenysége igazából pontosan a különböző csoportok, egyének munkájának koordinálása—az MTT, ahogy mindenhol hangsúlyozni szoktam, nem „előíró”, tervgazdálkodó-fölérendelt szervezet, hanem elsősorban keret, ahol a hasonló érdeklődésű emberek megtalálhatják a többieket, beszállhatnak abba, amit valaki már csinál, vagy akár megvalósíthatják a saját ötleteiket. Rengeteg ilyen egyéni, „alulról jövő” kezdeményezés fut jelen pillanatban is, mintegy spontán szerveződés eredményeképp, amelyek nagyjából mostanra elérték a „hivatalos” MTT-program státust.
A Társaság már alakulásakor rendelkezett egy igen aktív Kreatív Szekcióval, amely változatos művészeti-kreatív területeken leginkább saját szórakozásukra alkotó tagokat foglalt magában: versírók, prózaírók, színjátszók, énekkarosok, és persze az elmaradhatatlan paródia-alkotók, és még sorolhatnánk. Mostanra kiemelkedett innen három különösen szervezett csoport: az MTT színtársulata és énekkara, köszönhetően Kovács Krisztina Anna (Kriszana) munkájának, immár teljesen szervezett, intézményes formát kaptak. A színtársulat különböző felállásban eddig is működött, azokon a rendezvényeken léptek fel főleg paródiákból álló műsorokkal, amelyekre az MTT-t mint bemutatkozó szervezetet meghívták, de a januári Tolkien születésnapon már egy igen komoly teljesen saját produkciót is bemutattak (a Szilmarilokból Feanor történetét feldolgozva). A színtársulat ilyen komoly munkája remélhetőleg a dráma-tagozatra is hatással lesz majd, hiszen szükség lesz a színpadon jól működő, jól megírt szövegekre, Tolkien világa pedig bőven tartalmaz olyan részleteket, történeteket, amelyek alkalmasak dramatikus feldolgozásra (még ha ő maga nem is szerette kimondottan a drámát).
Az énekkar szintén egyre előrébb lép fontosságban, a rendezvényeken való megjelenésben és profizmusban. A Kreatív szekció másik igen fontos csoportja a Szabadkai Zsófia (Szofi) által koordinált Verses csoport: itt sok-sok tehetséges és termékeny fiatal szerző vesz részt a munkában, és a közelmúltban egy pályázatra Szofi egy teljes válogatáskötetnyi anyagot is megszerkesztett a művekből. A Társaság folyóiratában rendszeresen megjelennek versek és novellák, akárcsak a paródiaszerzők legjobbjai. Folyik a munka azon, hogy az egész irodalmi részt összefogjuk, és hivatalos programmá tegyük a felolvasásokat, műhelymunkát, az irodalomról, költészetről való elmélyült beszélgetéseket (ezek informálisan persze már most működő dolgok: és a Társaság mindenképpen szeretne erre egyéb erőforrásokat is mozgósítani).
A Társaság Tudományos Szekciója kevésbé hivatalos csoport, inkább csak különböző szinteken és keretek közt működő kutatók kapcsolattartása és kooperációja. A tavalyi szegedi tudományos konferenciánk sikere után (ez volt Magyarországon az első tudományos konferencia, amely kimondottan Tolkiennel foglalkozott) idén is megrendezünk egy hasonló összejövetelt, ezúttal Pécsett (a konferencia kiírását a www.tolkien.hu főoldaláról el lehet érni), ahol egy nemzetközileg magasan elismert kutató, Jane Chance professzor lesz a vendégünk. Nagyjából ennek a csoportnak a tagjai azok is, akik a Tolkien Társaság könyvkiadókkal való kapcsolattartásában és együttműködésében dolgoznak. Az alakulás óta egyre több Tolkienhez kapcsolódó könyv jelenik meg, amelyet a Társaság tagjai lektoráltak, fordítottak, vagy amelyek kiadása eleve a mi javaslatunkra történt: nagy örömünkre több kiadó maximálisan komolyan veszi az ajánlásainkat, így reméljük, hogy a magyarul hozzáférhető Tolkien-szövegek és Tolkiennel kapcsolatos kiadványok száma tovább fog nőni. A Társaság fordításban érdekelt csapata a Peter Jackson rendezte filmtrilógia szinkronjának elkészítésében is részt vett (a Két Torony moziverziójától kezdve: erről l. a következő Lassi Laurie-ben megjelenő cikket), és hívtak minket a bővített DVD-változat elkészítéséhez is.
Az, hogy a magyar Tolkien-kutatás ilyen módon legalább az információáramlás szintjén központosítva van, igen fontos abban is, hogy a nemzetközi kutatásba bekapcsolódjunk: én magam már negyedik éve képviselem a magyar kutatások (leginkább a sajátjaim) eredményeit az évente Kalamazoo-ban rendezett Nemzetközi Középkorász Kongresszuson, ahol az utóbbi 4 évben egyre több Tolkiennel kapcsolatos szekcióban hangzanak el előadások; és azon kívül, hogy az első kimondottan Tolkiennel foglalkozó tudományos folyóirat, az amerikai Tolkien Studies szerkesztőbizottságának is tagja vagyok, legutóbb arra kaptam felkérést, hogy írjam meg a 2005-ben megjelenő Routledge Tolkien Encyclopedia néhány szócikkét (köztük a Szilmarilok-cikket). Minden reményem megvan arra, hogy a Társaság munkájának eredményeképp idővel több magyar kutató is kilépjen a nemzetközi színtérre.
Fantasya.hu: Nemrégiben jelent meg egy Tolkien esszégyűjtemény, amit a Társaság tagjai fordítottak, gondoztak. Ez is egy MTT „projekt” volt, vagy csak az alkotók személyén keresztül kötődik hozzátok? A kiadó, amennyire én tudom, inkább populárisabb köteteket adott ki eddig...
Nagy Gergely: Ezzel a könyvvel a kiadón keresztül kerültünk kapcsolatba, az ő felkérésükre vállaltuk el a munkát benne. Ha azonban elolvasunk belőle néhány tanulmányt, kiderül, hogy ez a könyv nem sokban különbözik a hivatkozott „populárisabb” kötetektől; szigorúan véve ez nem tudományos kiadvány.
Fantasya.hu: Tolkien életében jelentős szerepet töltöttek be a barátai, aki egyben alkotótársai is voltak, s nélkülük talán más lett volna az egész életmű is. Tolkien ott csak egy volt a többi író között. Létezik ilyen jellegű, ennek a mintájára munkálkodó alkotóközösség az MTT-n belül, vagy csak Tolkien világát dolgozzák fel, rágják át újra azok, akik írnak, rajzolnak, forgatnak?
Nagy Gergely: A párhuzam nagyon jó, és remélem, idővel egyre igazabb lesz. Nagyon fontos, hogy minden felsorolt „komoly tevékenységen” felül a Tolkien Társaság elsősorban egy baráti közösség. A tagok legtöbb találkozója nem „hivatalos”, nem az „MTT érdekében kifejtett munkálkodás” céljára jön össze, hanem mert szeretik egymást, élvezik egymás társaságát. Azt gondolom, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez a Társaságnak pontosan olyan szintű célja, mint Tolkien műveinek népszerűsítése: a közösségfejlesztést, a közösségi, baráti légkör kialakítását és fenntartását semmilyen tudományos vagy kreatív eredmény (legyen az bármilyen kézzelfogható) nem pótolhatja. A Társaság ebben az irányban is szeretne továbblépni; tagjaink között számos pedagógus és pszichológus van, akik csodálatos munkát végeztek már eddig is ezen a területen. Minden ilyen közösségi érzésből táplálkozó, arra alapuló munka minőségileg különbözik a tervszerűen kiosztott munkától, és minden eredményünkben, rendezvényünkben feltűnik ennek szerepe. Idővel az ilyen közegben alakulnak ki Tolkienéhez hasonló alkotói közösségek, és ennek bizonyos jelei máris mutatkoznak. Nagyon szeretném, ha hosszabb távon valóban működhetne így a Társaság: egy Tolkien Irodalmi Kör létrehozása már konkrétan felmerült. Azt mindenesetre nyugodtan mondhatom, hogy már most nagyon büszkék vagyunk a közösségi élet elmélyültségére, a Társaságbeli személyes kapcsolatok minőségére.
Fantasya.hu: A tagság nyilván nem fedi le az összes, az MTT iránt érdeklődő embert. Mekkora lehet a tagságon kívüli holdudvar? Pl. a rendezvények látogatottsága...
Nagy Gergely: Talán az egyik legbiztosabb adat a www.tolkien.hu fórumának látogatottsága ill. az ott regisztrált felhasználók száma. Január óta a regisztrációk száma ismét nőtt; immár több mint 3400-an vannak nyilvántartva. Ebből lemérhető egy nagyságrend; az aktív hozzászólók száma kb. 600-800, amiből ismét felmérhető a „következő érdeklődési szintet” reprezentáló nagyságrend. A rendezvények látogatottsága természetesen sok mindentől függ; eddigi két Tolkien születésnapi rendezvényünkön kb. 3-3000 látogató volt jelen. Tavalyi tudományos konferenciánkon majdnem száz hallgató ült a közönségben, 20-nál több előadó beszélt. A Társaság nyári tábora (amely nem belső program volt, tehát bárki jelentkezhetett bele, olyan is, aki sosem hallott még az MTT-ről) minden várakozást meghaladó sikert aratott; a több mint 100 résztvevő egységes véleménye szerint az idei tábornak hosszabbnak kell majd lennie… Mindent egybevetve úgy látom, hogy a bejegyzett tagságon felül legalább néhány száz különösen „MTT-közeli” érdeklődővel és egy ennél is tágabb „általában érdeklődő” réteggel lehet számolni. De egy közvélemény-kutatás kétségtelenül pontosabb adatokkal szolgálhatna.
Fantasya.hu: Szokatlanul jó sajtója, ’PR’-ja van az MTT-nek. Mennyire szól ez a társaságnak, mennyire inkább Tolkiennek és a filmnek?
Nagy Gergely: Szerintem semmi meglepő nincs abban, ha egy sokrétű, egyre változatosabb és társadalmilag hasznos tevékenységet végző kulturális egyesület sajtója jó. A film média- és szakmai megítélése egyébként változatos, és egyáltalán nem egyöntetűen pozitív, ahogy Tolkiené sem. Azt gondolom, hogy a Társaság erőfeszítéseinek egyfajta értékelése, elismerése az a valóban igen pozitív sajtóvisszhang, amellyel eddig találkoztunk. Ez pedig nagyon biztató jel; de elsődleges visszacsatolásainkat természetesen a társaság tagjaitól, a vele kapcsolatba kerülő érdeklődőktől szeretnénk nyerni.
2004.02.20
(www.fantasya.hu)
