"Pl. a Kossuth Kiadó most kiírt egy SF pályázatot, ha bedobja magát pár profi szépíró, érdekes könyvek születhetnek.  " - írta anno Onsai a régi blogján. És teljesen jogosan, a Kossuth kiadó neve azt a tévképzetet keltette még a folyton gyanakvó SF olvasóban is, hogy ebből valami jó lesz. Vagy lehet. Vagy ha csupa rossz jön, akkor nem adják ki. De kiadják, nem kicsit. Bár a fene tudja, mert nem olvastam egyiket se, csak a visszajelzésekből szemezgetek, pl. a hazai SF kritika egyik alapszemélyétől:

 Most akadtam rá újra ezekre a képekre, egy alacsony költségvetésű Alien feldolgozást terveztünk, de végül csak pár próbafelvételig jutottunk. Íme néhány fénykép az eseményről:

"Egyébként a Magyar Scifitörténeti Társaság honlapja is erősen foghíjas (mondom ezt minden tiszteletem mellett, mert hogy erőfeszítéseiket tisztelni kell), sajnos a projekt félúton megmaradt… izé… például a nevem még a sci-fi írók közötti felsorolásban sincs ott, nem hogy az életrajzom."  (Forrás)

Kiragadott mondatok c. rovatunkat egy klasszikus példázattal terhelném még meg:

"Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket: "Ha valaki meghív lakodalomba, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott. És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyet! - akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! - s akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt."  (Lukács 14, 7-10)

Egyébként nem szeretem, amikor a Károli fordításból idéznek nem-teológiai környezetben, bár sokan úgy vannak vele, hogy a veretes szavak illenek a Bibliához. Pedig max. a vallásosságról kialakul képhez illenek, az eredeti szövegeket zömmel az adott kor nyelvén írták le, a fordításnak pedig ezt kellene visszaadni.

Már egy ideje motoszkál bennem, hogy jó lenne egy jó SF honlapot olvasni. Most – igen, természetesen kivételesen – nem fikázni akarok semmi meglévő dolgot, hanem inkább csak arról álmodozni egy sort, hogy milyen lenne a létező magyar SF honlapok legtökéletesebbiket, meg elejteni pár kósza gondolatot arról, hogy milyen lépéseket lehetne ennek az irányába tenni.

Arról már írtam, hogy szerintem nem jó, ha mindenki a saját szemétdombját szépítgeti, sőt, ha le akar valamit tenni az asztalra, akkor először egy asztalt kreál hozzá, a meglevő asztalok mellé. Nem a sokszínűséggel van a bajom, hanem azzal, hogy egyrészt így egy csomó értékes tartalom nem jut el a potenciális érdeklődőkhöz, mert a többség nem tölti el a fél napját azzal, hogy végigkattintgassa az összes kapcsolódó blogot, honlapot és egyebet, és az RSS olvasó is csak enyhíti ezt a gondot, már akinél használatban van. Másrészt pedig a sok különállóan pislogó lángocska sem áll össze nagy egésszé, a magányos vagy kiscsoportban dolgozgató szerzők között nem indul meg semmiféle erjedési folyamat, nem állnak össze alkotói gárdává, ami több, mint a tagjai összeadott potenciálja. Ezért kellene kevesebb, de nagyobb lap. Meg így talán nem lenne annyi töltelékcikk, meg ha lenne is, nem lenne annyira hangsúlyos.

Nem a kalózkodással van gondom, hanem az ismeretlenséggel, és az e-könyvek sokkal több könyvet adnak el, mint amennyit nem vesznek meg miattuk.

Cory Doctorow

Bő két év hiábavaló publikálási próbálkozás után szembe kell néznie az embernek azzal, hogy egy korszak mindenképpen lezárult. Meg azzal is, hogy ez az állapot nem csak hátrányokkal jár, hanem előnyökkel is, már csak ezért is érdemes az utóbbiakra koncentrálni.

Sokféle meghatározás kering arról, hogy ki az író. Aki ír, akit kiadnak, akit írónak neveznek – nekem leginkább az tetszik, hogy író az, akit olvasnak. Ez utóbbi szempontot tartottam elsődlegesnek az írói honlapom összeállításakor.

A honlapra fokozatosan feltöltöm minden megjelent írásomat, mellékelve a publikációs adatokat, linket a kiadó webboltjához, a letölthető könyveket pedig igyekszem többféle formátumban közzétenni, köztük szerkeszthetőben is, a Creative Commons licensze alatt. Az írásaimról szóló kritikákat is linkelem hozzájuk, legyenek azok jók vagy rosszak, nem akarok zsákbamacskát árulni. Ha valami rossz, akkor legalább kiderül róla azelőtt, hogy az olvasó pénzt adott volna érte, így talán az általam okozott csalódás is megbocsáthatóbb.