A fenti címmel került ma ki egy általam készített interjú az sfportalra. A legutóbbi interjúmat az rpg.hu hozta le, szóval nem vagyok a legfalkább falkatag, de hát ez van. Jun apró segítségével most először próbálkoztam a portál cikkfeltöltő-rendszerével, a jelek szerint sikeresen, úgyhogy meg lehet ezt oldani, a szóbeszéddel ellentétben. Vagy csak az ellenőrzés volt túlságosan hanyag, nem tudom. :)

Ez valami új divat, vagy csak épp összejött pár hasonló dolog a net által elém dobott felhozatalban? 

Utolsó mondatok kritikákból műalkotásnak szánt dolgokról szóló szövegelésekből:

"A Justitiát nem ítélem el, mint néhány véres szájú kritikus más fórumokon, de ennél azért többet vártam, Balfrász." (Forrás)

"Úgyhogy minden kötelező leborulást feledve bátran üzenjük: Ezt most elbasztad, Tata!" (Forrás)

Egyébként hazudnék, ha azt mondanám, taszít ez a fajta közvetlenség. Sőt, mi lenne, ha az egyik, már van két hónapja halogatott kritkámat-szövegemet olyan Jay-es stílusban követném el, a többi olvasót kihagyva egyenesen a legfőbb érintettnek címezve? Hm. A jó öreg Jay amúgy is nagy kritikus és a SF sem áll távol a szívétől...

címzett: contact_esfs@esfs.info
dátum:  2010. január 31. 20:08
tárgy:  award winner writer attacked for being the best

Dear ESFS,

I regret to inform you about the situation in Hungary. As you know our
country had the privilege of breeding the Best SF Author winner in
2007. Unfortunately the succesful candidate has been suffering serious
insults and attacks since he won the award. He was not only criticised
as not being worthy enough to be the Best in Europe but this year one
of his fellow writers, green with envy, attacked him physically for
getting the award. This not-so-successful writer hit the winner on his
face and broke his glasses, humiliating him in front of a lot of
people. This attack was clearly a consequence of your award thus I
felt my duty to inform you about it. (The victim is too much a
gentleman to do it himself.) I think that you should express your
compassion with the 2007 Best Author as this attack was not against
the person but also against the whole European Science Fiction Society
and all the award winner and candidate artists. To prevent these
things getting worse some hard steps must be taken, maybe informing an
international organisation like Amnesty International is a good start.
I am going to share more details by request including names, places
and the personal data of the eye-witnesses.

Sorry for disturbing you with such a thing.

Best regards,

Sándor Szabó

A képlet elvileg egyszerű lenne. Van pár elfekvő kéziratom, amik, hacsak az elmúlt években nem felejtettem el teljesen írni, megütik a közreadhatóság mércéjét, jelentsen ez a szint bármit is manapság. Szeretem az e-könyveket és szerintem nagyon hamar megkerülhetetlen tényezői lesznek a piacnak. Van/volt több megkeresésem is most induló e-könyves projektektől, hogy publikáljak náluk. Ennek ellenére mégis húzódozom a dologtól és a megcsillantott "vagyoni előnyök" ellenére inkább felrakom ingyenesen letölthető és terjeszthető formában az írásaim arra érdemesnek gondolt részét, nem csak már nyomtatásban megjelenteket, hanem teljesen újakat is. (Aktuális lista.)

De miért?

A jelenlegi, szerzői látókörömbe került e-könyves projektekkel a következő problémáim vannak:

Az a jó szabály, amit még úgy sem lehet kijátszani, ha betartod...

Van ez a hiperes dolog, hogy MVM, maximálisan vásárolható mennyiség, elvileg azt jelenti, hogy egy vevő egy nap csak x darabot vehet belőle, nehogy szétkapják a boltot, vagy ilyesmi. Ezzel kapcsolatban futottunk bele éber pénztárosokba, akik igyekeztek túlteljesíteni a tervet.

Először én, teljesen gyanútlanul. Hajnával sikerült benéznünk pár hónapja, nagyon odavan a műintézményért, mert van az a kisautót imitáló bevásárlókocsi, na az nagy királyság, alig lehet kiszedni belőle. Vettünk ezt-azt, a babapiskótakészlet is kifogyóban volt (főleg én eszem, amúgy), így betáraztam tizet, majd végül elértünk a pénztárhoz. Ott a pénztároshölgy (olyan szigorú, tanítónénis feje volt) elkezd pampogni, hogy ebből csak hatot lehet venni, mert akciós, meg MVM. Mondtam, hogy bocsánat, nem tudtam, akkor a maradék négyet rendes áron kell kifizetni? Nem, a maradék négyet elveszi könyörtelenül. Az mai nehéz világban az embernek meg kell küzdenie az élelmiszerekért, így mondtam neki, hogy nem bánnám, ha nem venné el.

Bábáskodni szándékozom az egyik ómagyaros szerző - szerintem - igen jól sikerült kisregényének POD-os formában való megjelenésén és a múltkori tapasztalatai alapján több kört futok, hogy a lehető legkedvezőbb paramétereket tudjam összehozni. Nos, az összes megkeresett helyen azt mondják, hogy csak a lehető legmagasabb minőséghez adják a nevüket, mind korrektúra, mind tördelés, mind egyéb úri huncutságok terén (meg persze jó kis pénzért, bár találkoztam már igen elrugaszkodott ajánlattal is ahhoz képest, hogy egy igen kis példányszámú garázsprojektes cuccról van szó). Ami egyébként tök jó, mert igenis legyen magas minőségű, ami papíralapot ölt, már csak a fák miatt is.

Mondhatunk akármilyen szépeket is kedves "műfajunkról" (ami téma meg egyéb), de hiába a mély mondanivaló igénye, hiába a hárításnak sem utolsó gettóérvelés, hogy a csúnya magas irodalom lenézi a szkifit, hiába a szent tudományra való hivatkozás (ott a "science" a névben - igaz, már a születésénél is kb. úgy volt ott, mint Pilátus a Krédóban, de utólag jó érvnek hat), szóval minden hiába, a tényen nem változtat. Well, a tény pedig az, hogy az SF, még a legkeményebb hardesef is szórakoztató irodalom. Lenne. Ennek minden velejárójával. Ez van. Szölávi.

A szórakoztató irodalom szerintem a lehető legjobb kategória, ahova egy mű kerülhet. A szórakozás ugyanis nem valami alantas dolog, hanem az egyik legnemesebb. Lehet persze alantas is, de mivel a "szórakozás" egy nagyon szubjektív dolog, ezért a szórakoztató irodalom se valami objetkív kategória., hanem személyfüggő Ismerek olyan elvetemültet, aki szórakozásból minden évben megcsinálja a matek érettségi feladatsort. Nekem az büntetés lenne. Ellenben én kikapcsolódási célból (is) szeretek szótárt olvasni. Ilyen is van. Van, akinek az Illiász a szórakoztató irodalom. Van, akinek a Romana füzetek olvasása fizikai kínt jelentene. Van, aki számára a Justitia pl. egy könnyed strandi olvasmány, másnak ugyanez a könyv lehet a halál nyolc órája. Szóval a kategória mindent elbír szinte és számomra egyáltalán nem derogáló, ha valamit ide sorolnak. Inkább már ez, mint a önmaga által magasnak titulált irodalom ki tudja, milyen módszerrel élvezhető dolgai.

Karácsony előtt megleptem magam a harmadik Hunyadi könyvvel, ami "A csillagösvény hídja" címet viseli (nem az alcímekért szeretjük a sorozatot :). Az első két kötetet egy számomra rendkívül előnyös barterüzlet során kaptam meg (ez lett az eredménye), a harmadikat már illett saját erőből beszerezni. Az egomi, kissé ostrom alá vett Bástya tetején található könyvesboltban vettem meg és csak otthon figyeltem fel az árazó címkére. Mivel marha ronda az amúgy kellemes kinézetű könyvön, bicskával óvatosan leoperáltam róla, az eredeti ár iránti kíváncsiságomat is kielégítve egyúttal. Aztán kicsit elcsodálkoztam. Mutatom is, hogy miért:

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek az e-mailen, sms-en vagy egyéb tömeglevelezési forrásokon küldött karácsonyi üdvözleteket, egyúttal viszont is kívánom. Nem írtam vissza mindenkinek, aki írt, sőt, ha hirtelen belegondolok, alig írtam vissza valakinek, egyrészt ezt pótolom most az előbbi mondattal, másrészt megosztok egy régebbi élményt arról, hogy mi lehet ennek a, nyilvánvalóan kissé furkónak ható nem-visszaírásnak a gyökere.

Még megboldogult egyetemista koromban történt, hogy a januári vizsgaidőszakban ültünk páran a teológia géptermében (aminek az akkori gépparkja olyan volt, hogy egyszerre akár több keresztyén erényt is lehetett gyakorolni a segítségükkel, főleg a hátsó, gyanúsan x486-os teljesítményt produkáló sorral). Gépelgetünk, gépelgetünk, egyszer csak bejön valaki és mivel rendes volt, mindenkinek odaköszönt. Eggyel kevesebb választ kapott, ugyanis egy hátul ülő alsóbbéves köszönés helyett hirtelen előkapott egy papírfecnit a zsebéből és buzgón tanulmányozni kezdte. Eltelt egy kis idő, mire bólintott, majd szélesen mosolyogva ő is visszaköszönt.

A Szilveszteri szentfazék című kisregényem a Parakletos kiadónál megjelent Tábori szentfazék "folytatása", bár a "folytatás" több sebből is vérzik. Egyrészt - akárcsak az előző kötet - ez is teljesen önálló mű, nem szükséges hozzá semmilyen előismeret, ráadásul az a szilveszter (és a megelőző időszak), amiről szól, a Tábori szentfazékban megénekelt ifjúsági tábor nyara előtt történik. Olyan szempontból azonban mégis folytatás, hogy ha nincs a Tábori szentfazék, és annak - anyagi téren annyira nem jelentkező - sikere, akkor ezt a kisregényt sem írom meg.

A Szilveszteri szentfazék letöltése .pdf formában.

A Szilveszteri szentfazék letöltése .rtf formában.

(A letöltés ingyenes, a szolgáltató próbál előfizetőket szerezni azokkal az sms-es lehetőségekkel, nem kell őket elfogadni és indul a letöltés.)

Az első Szentfazék-könyv leadása után már szóba került a folytatása, mert úgy tűnt, van igény a mai keresztyén - gyülekezeti élet ilyesféle ábrázolására, a vallásoskodó - komolykodó sallangok nélkül, némi humorral, de a lényegnél maradva.

Karácsony alkalmából egy régi-új, eddig sehol meg nem jelent regényt töltöttem fel a blogra. A Gyűrűző idő regény leginkább az alternatív történelmi művek közé sorolható be, egyelőre .pdf formátumban ajánlom letöltésre, de ha valaki .rtf vagy egyéb, szövegszerkesztővel átszabható formátumban szeretné, jelezze és megoldjuk. 

A .pdf formátum letölthető innen. 

(A letöltés ingyenes, a szolgáltató próbál előfizetőket szerezni azokkal az sms-es lehetőségekkel, nem kell őket elfogadni és indul a letöltés.)

Hamarosan összerakom a könyv többi e-könyvhöz hasonló aloldalát, addig kedvcsinálónak álljon itt az e-kiadás előszava és a tartalomjegyzék, külön kattintás után pedg néhány részlet egy kiadói véleményezésből, Hanna szíves jóváhagyásával.

Múlt pénteken eljutottunk színházba is, már elég rég nem sikerült. Nem mintha olyan nagyon nehéz lenne összehozni, csak mégis, de most összejött. Egy kedves, régi ismerősünk ajánlotta a Tengeren c. darabot a Bárka színházban, azt mondta, biztos tetszene nekünk. Utólag kiderült, hogy közönségszervezőként dolgozik az intézményben :), de ennek ellenére tényleg igaza volt, mert nagyon bejött a darab mindkettőnknek.

A történet alapja a klasszikus "eladom a lelkemet az ördögnek" sztori, de a banális alapötletből nagyon szépen és egyedien építkezik a szerző, valahogy minden a helyén van úgy, hogy olyan egetrengető fordulatok nincsenek is benne. Sőt, akad pár olyan történetszervezéis villantás, hogy le a kalappal előtte (szinte az első jelenettől végigvonul a darabon az, hogy az egyik szereplő nem találja a szemüvegét, ez szépen be is épül az ember tudatába, hogy könnyen előkapható, szinte mindig működő komikus fűszer különféle helyzetekben, aztán a legvégén az egész történet fordulópontjának kulcseleme lesz ez az elveszett - és megtaláltatott - szemüveg. Ügyes, ügyes.)

Szóval, miután Duracell-hajtású lokális botránycelebbé avanzsáltam a Solaria fórumon, elkezdtek hivatalos részről is csorogni az információk, sőt, tegnap felhívott Képes Gábor is, a sfszakosztály titkára, aki - azt hiszem - a jelentkezésemet is leadta. Ő is megerősítette, hogy formai hiba történt, egész pontosan az, hogy a jelentkezésemhez nem volt ajánlás csatolva, sem egy, sem kettő, pedig - más forrásból is tudom - ezek az ajánlások elkészültek. (Ezúton is köszönöm őket.) Csak valahol útközben elkeveredtek, leszakadtak térváltás közben, vagy ilyesmi :), a felvételi eljárást intéző pedig így automatice dobta abba a kosárba, ahol ezen formalevelet osztogatják. Az a szavazásos szöveg meg - ezek szerint - téves kommunikáció.

Olvasgatom ezt a honlapot, hogy megtanuljak kritkát írni.

"Hozzá tenném azt is, hogy a regény nyelve és stílusa kifogástalan, gördülékeny, persze Nemere Istvánnál mindezt már megszokhattuk, de érdemes kiemelni, mert a kortárs alkotások egyre többet bizonytalankodnak ezen a téren." Írja Bárdos Dávid.

"A kötet nyelvezete egészen egyedi. Antal József a kortárs sci-fi irodalom nyelvileg legképzettebb írója. Stílusának erénye a tömörség. Egyszerűen, határozottan, de rendkívül tömören fogalmaz. Nincsenek fölösleges sallangok, de nem is kellenek. " Ezt a csupa talány Veres Miklós írja, részemről egy nagy korsó sör várja tétként, hogy kiderüljön, komolyak voltak-e a szándékai.

Lassan kikerül a maradék része is a Brin novellának, amit a FicitonKult kezdett el közölni, s amit - némi (nem is némi) sürgetés hatására sikerült végül lefordítanom. Bár nem tartozom a hazai SF-ért önzetlenül tevő felkent apostolok közé, sőt, de ennek ellenére egyből igent mondtam, amikor megkerestek azzal, hogy fordítanék-e nekik, az az egy feltételem volt, hogy _rövid_ legyen. A FictionKult amúgy futtat pár figyelemre méltó projektet, bár inkább csak az irodalmi részre figyelek, de Kis testvér fordítás meg most a Brin novellák közlése azért nem rossz kezdeményezés.

Szóval elvállaltam egy rövid novellát, erre kaptam egy 40 000 karaktereset, ami végül is olvasni tényleg nem sok, de azért nem is az a flashfiction, mint amit a szép emlékű 3000 képviselt. (Amivel kapcsolatban, az évad számát nézve, remélem, hogy nem lesznek az elsőkből utolsók...)

Jonathan Cross: Kvartett

Tuan kiadó - itt lehet megrendelni

nem kritika (ez "a" kritika :) ),

nem objketív, és előre szóltam a spoilerekért

Ez egy olyan könyv volt, amit az első jelenetek elolvasása után végleg letettem volna, ha nem potyaként érkezik, kritikáért cserébe. És milyen jó, hogy így érkezett, mert az egész köteten átrágva magam azért némileg változott az összkép, bár az a legyes-fürdőkádas rész továbbra is egy olyan kategóriadobozban fekszik nálam, aminek a címkéjét inkább nem is írom le. Egyébként ez a kettősség nagyon jellemző a Kvartettre: kifejezetten ígéretes és kifejezetten ZS-kategóriás megnyilvánulások egyaránt találhatóak benne, és a dolgok természetéből kifolyóan ez eléggé betesz az ígéretes részeknek is. Ugyanakkor ott van az az ígéret is, hogy ebből, valamikor, jó szerkesztéssel még lehet valami olyasmi is, amitől – a jó Will Hunting szavaival élve – befelé nő az ember haja, ha elolvassa. Meg amúgy is, manapság, amikor folyton azon megy a siránkozás, hogy mennyire tré a kiadási helyzet, meg a gonosz nagykerek, meg a rettentő kicsi példányszámok, és még azt sem veszik meg, meg hasonlók, szóval ilyen körülmények között szerintem csak olyan hazait kellene kiadni, ami igazán ütős. Kilencven óta sok kiadvány és kiadó kemény munkával elérte, hogy a „publikálható” kategória szintje ott legyen, ahol, ezt a szintet a Kvartett is könnyűszerrel teljesíti, de ez inkább a (tágabb, sok éves átlagban értett) mezőnyt minősíti. Nyilván nem akar fajsúlyos irodalom lenni, viszont az „szórakoztató” kategóriában is jó, ha biztos mesterségbeli fogásokkal (ami alakul) és kizökkentő, zavaró momentumok nélkül, csak alaposabb kapirgálásra megbicsakló logikával íródik meg egy történet. Na itt kellene, kellett volna egy alapos gyomlálásnak alávetni a Kvartett szövegét.

Múlt szombaton kicsit mozgalmasabb napon volt a mainál - ma sikerült megközelítenem egy csecsemő alvásadagját, ami nem is rossz érzés. A régi blogon már említett utazássorozat részeként Nagykőrösre voltam hivatalos, hogy másfél órában mutassam be a levelező tagozaton tanuló hitoktatóknak a dramatikus hittant. Általában a Parakletos kiadó szervezi nekem ezeket az utakat a József köpönyegében apropóján (kb. megfelel egy író-olvasó találkozónak, vagy inkább könyvbemutatónak, bár újabban egyre többször dolgozhatom olyanokkal, akik ismerik a könyvet), de ez most más úton alakult ki, az RPI-s munkacsoporton keresztül. Bár érdekes volt, hogy pont egyidőben tartott a kiadó is könyvvásárt a nagykőrösi főiskola épületében, egy rövid beköszönés erejéig találkoztam is velük. Meg ha már ott voltam, vettem két Tábori szentfazekat (leárazták rendesen, ha valakit érdekel :) ), meg egy Prónt, szeretem, ha van nálam otthon pár példány a könyveimből. (Legalább fogynak.)

"Kedves SF Szakosztály tagok, szimpatizánsok, barátok!

December 9-én találkozunk az év utolsó szakosztály-estjén, amely a legújabb Hipergalaktika és Új Galaxis antológiák bemutatója: izgalmas lesz!

A megjelenésetekre számítunk, hozzatok barátokat, érdeklődőket is, a belépés - mint mindig - ingyenes.

Kérlek Benneteket, hogy a csatolt plakátot az általatok gyakran látogatott honlapokon, fórumokon, blogokon is terjesszétek!

Barátsággal és sok jót,
KG"

Elkezdtem leírni a felvett első félóra beszélgetését, az első adagot teszem most fel, az is öt oldal. Elég gyenge lett a felvétel, de igyekeztem mindent kihallani, ha valamit nem sikerült, akkor természetesen pontosítok, rosszindulatúan senkinek nem adtam olyat a szájába, amit nem mondott. (Akkor is, ha ezt nehéz rólam elhinni. ;) ) Kicsit fésültem a fogamazásokon, főleg a sajátomon, pl. itt nem kezdek minden mondatot "hát"-al és a legtöbb mondatomnak van állítmánya.

Betűkódok: SM: Sárdi Margit, Onsai: Onsai, SzS: én, H: ismeretlen hallgató, sajnos nem nagyon sikerült senkinek a nevét megjegyeznem, meg kihallani sem tudnám, kihez tartozik a hang.

Szóval erről esett szó az SF szemináriumon (és nem az SF Szakosztályon, mint az Avana honlapja írja, bár érdekes íze van a tegnapi levéllel együtt. :) )

-----

Ma hozta a postás. Igazából nem az én ötletem volt a jelentkezés, de végül is jó tudni, hogy akárkit nem vesznek be még az SF írók közé sem. :) Azért a jelentkezésekhez csatolt könyvek remélem, még megvannak valahol, alkalomadtán visszakérem, Prónból mindig kevés van itthon.

Sanyi Update: Még szerencse (JudLorin), Bizottsági fura urak (Hackett)

Ezért nem jó, ha valami átlátszó.

(Még régebben lőttem a képet, csak most akadtam rá. De még mindig aranyos.)

 Pár hónapja azt kérdezte Onsai, hogy ezen a bizonyos pénteken el tudnék-e menni az ELTE SF Szemináriumára, amiről már sokat hallottam, bár ezzel nyilván nem vagyok egyedül.  Úgyhogy ki is használtam a vissza nem térő lehetőséget arra, hogy megnézzem magamnak közelebbről, hol terem a magyar vitéz SF szakértő.

"Pl. a Kossuth Kiadó most kiírt egy SF pályázatot, ha bedobja magát pár profi szépíró, érdekes könyvek születhetnek.  " - írta anno Onsai a régi blogján. És teljesen jogosan, a Kossuth kiadó neve azt a tévképzetet keltette még a folyton gyanakvó SF olvasóban is, hogy ebből valami jó lesz. Vagy lehet. Vagy ha csupa rossz jön, akkor nem adják ki. De kiadják, nem kicsit. Bár a fene tudja, mert nem olvastam egyiket se, csak a visszajelzésekből szemezgetek, pl. a hazai SF kritika egyik alapszemélyétől:

 Most akadtam rá újra ezekre a képekre, egy alacsony költségvetésű Alien feldolgozást terveztünk, de végül csak pár próbafelvételig jutottunk. Íme néhány fénykép az eseményről:

"Egyébként a Magyar Scifitörténeti Társaság honlapja is erősen foghíjas (mondom ezt minden tiszteletem mellett, mert hogy erőfeszítéseiket tisztelni kell), sajnos a projekt félúton megmaradt… izé… például a nevem még a sci-fi írók közötti felsorolásban sincs ott, nem hogy az életrajzom."  (Forrás)

Kiragadott mondatok c. rovatunkat egy klasszikus példázattal terhelném még meg:

"Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket: "Ha valaki meghív lakodalomba, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott. És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyet! - akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! - s akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt."  (Lukács 14, 7-10)

Egyébként nem szeretem, amikor a Károli fordításból idéznek nem-teológiai környezetben, bár sokan úgy vannak vele, hogy a veretes szavak illenek a Bibliához. Pedig max. a vallásosságról kialakul képhez illenek, az eredeti szövegeket zömmel az adott kor nyelvén írták le, a fordításnak pedig ezt kellene visszaadni.